buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 19, hétfo
Huba napja





















Évfordulók:
1914: Bajomi Lázár Endre születése
1936: Federico García Lorca halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nem háborúzni szeretnénk
Interjú Rácsay Lászlóval


2006.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Lapics Kft. az elmúlt évekig könyvkiadással (Aquila) és könyv-nagykereskedelemmel foglalkozott. A tavalyi év gyökeres fordulatot hozott a kft. életében: a Magyar Könyvklubtól 15 boltot átvéve 2005 őszére a negyedik legnagyobb magyar könyvkereskedelmi hálózattá, s így a hazai könyvpiac egyik meghatározó szereplőjévé vált. Ez alkalomból kerestük meg Rácsay Lászlót, a társaság ügyvezető igazgatóját.
 

Miért döntöttetek úgy, hogy könyvkereskedelmi hálózatot hoztok létre, az üzleti partnerek nem voltak elégedettek a könyv-nagykereskedelmetekkel?

• A Lapics 1997. márciusában Pestre települt, hogy az Aquila által megjelentetett kiadványai számára biztosítsa a fővárosi terjesztést. Két-három éven keresztül a legtöbb könyvet megjelentető magyarországi kiadók közé tartoztunk. Ekkor hoztunk egy máig vitatott döntést, hogy visszafejlesztjük a könyvkiadást és a továbbiakban a nagykereskedelemre koncentrálunk. A kiadók csak úgy zúdították ránk a könyveiket. Aki foglalkozott már könyv-nagykereskedelemmel, tudja, hogy nem ez az álmok netovábbja – irdatlan sok munka, alacsony árrés és nehezen befolyó jövedelmek. Közel öt éven át folytattuk ezt a heroikus küzdelmet, amikor 2004-ben a Magyar Könyvklub felajánlotta 15 könyvesboltját megvételre társaságunknak. Az első 2004. júliusában került a Lapicshoz, az utolsó tavaly ősszel, így most összesen 18 kiskereskedelmi üzletünk van. Erre a helyzetre semmilyen szinten nem voltunk felkészülve, sokat botladoztunk.
Legfontosabb feladataink egyike volt az új funkciók ellátására alkalmas számítógépes rendszer üzembeállítása. Rövid idő alatt kiderült, bármennyire logikus is lenne egy működő rendszer megvétele, a mi terjesztésünk ellátására az a legjobb, ha a saját rendszerünket tesszük alkalmassá. Miközben dolgoztunk, élesben fejlesztettük és teszteltünk. Rengeteg problémával kellett megküzdenünk, de megérte, az igényeinknek leginkább megfelelő programot sikerült kifejlesztenünk. Ugyancsak komoly gondot jelentett a bolthálózat átvételéért kifizetett nem kis összeg finanszírozása, amely sajnos a kiadók türelmét is igénybe vette, amit ezúttal is szeretnék megköszönni. Ígérem, az idei év e tekintetben markánsan különbözni fog a tavalyitól.

Lehet azt mondani, hogy a Lapics a kiadók pénzén próbált meg bolthálózatot építeni?

• Lehet, de ez csak részben igaz. Nem volt más választásunk. Ha nem vágunk bele a kisker hálózatunk kialakításában, akkor kiszorulunk a piacról. De a kérdés úgy is feltehető, mekkora lett volna a kiadók vesztesége, ha a Lapics nem veszi át az üzleteket a Könyvklubtól? Szerintem az is segíti a normális piaci működést, hogy a könyvkereskedelmi hálózatok piacán eggyel több szereplő van. Persze, tisztában vagyok vele, hogy csak az a Lapics kell, amely pontosan fizet.

Hol tart a bizalomépítés?

• Sokat javult az elmúlt hónapokban. A tavalyi év elején még nagyon sok kiadó neheztelt ránk, teljes joggal –, de egyre több fölismerte a helyzetünket és megelőlegezte a bizalmat. Nyilvánvaló, annál hamarabb tudunk kimászni a kátyúból, minél többen szavaznak bizalmat nekünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem akarunk a könyvpiacon úgy működni, hogy bárkivel is feszült legyen a viszonyunk. Ez olyan üzleti hátrányt jelentene nekünk, amit nem vállalhatunk, ez nem a mi üzleti filozófiánk. Mi teljes kínálatot szeretnénk tartani, s a kiadók könyveinek eladása után tisztességesen fizetni.

Mit gondolsz, mikor fogják a kiadók és a vevők örömmel emlegetni a Lapicsot?

• Ez év végén! Arra nincs esélyünk, hogy a boltvásárlásból származó teljes adósságállományunkat egy év alatt rendezzük, de hogy a helyzetet kezeljük, igen. Ha végre sikerül megszabadulnunk attól a befektetéstől, amely feleslegesen és iszonyatosan megterhelte anyagi helyzetünket, akkor jelentősen fellélegezhetünk. Úgy reméltem, hogy erre már tavaly augusztusban sor kerülhet, de most tartunk az eladás végén.
Fontosnak tartom, hogy Jenei István, a nagy tapasztalatokkal rendelkező szakember irányításával, tanácsaival nagyon felkészült munkatársi gárda dolgozik a boltjainkban. Hozzáértésüket bizonyítják azok a zalaegerszegi, nyíregyházi, miskolci, székesfehérvári könyvesboltjainknak adományozott Hermész-díjak, amelyekkel az elmúlt években ismerték el munkájukat. Ismerik a vásárlókat, a könyveket, az eladás minden csínját-bínját.
Tisztában vannak azzal, hogy a könyv speciális árucikk, amit ismerni, ajánlani kell a vevőnek, ha igényli. Én ezt a fajta könyvkereskedelmet preferálom és meggyőződésem, hogy a munkatársi gárdánkkal az év végére ki fogjuk vívni a vevők és a kiadók elismerését.

Ha túl lesztek a nehézségeken, milyen irányba indultok?

• Harminc olyan könyvesboltot szeretnénk működtetni, amely mind megáll a maga lábán. Azt gondolom, minden szakmában van egy ideális cégméret, így a könyvkereskedelemben is. Nem akarunk mindenütt boltot nyitni. A magam részéről hallatlan kártékony döntésnek tartottam, hogy néhány éve visszafejlesztettük a könyvkiadásunkat. Köztudomású, hogy a könyvkiadásban lehet a legnagyobb árrést megtermelni. Tavaly a kiskerben közel 150 milliós forgalomról mondtunk le, mert nem volt saját könyvünk. Tehát az Aquilát mindenképpen fejleszteni kell. Jövőre, amikor már kellő áru lesz a hálózatban és elegendő „puskapor” a könyvkiadó számára, komoly árbevételt produkálhat. A Lapicsnak mostantól minden kiadóra és minden kereskedőre szüksége van – mi nem háborúzni, hanem dolgozni szeretnénk. A háború mindig vér- és anyagi veszteséggel jár, a békében meg gyarapodni lehet.

Térjünk át egy az egész könyvszakmát érzékenyen érintő kérdésre: véleményed szerint milyen mozgásteret tesz lehetővé a kis kiadók és kereskedések számára az évek óta tartó, elsősorban a hálózatoknál megfigyelhető jelentős tőkekoncentráció?

• A kiadókkal az a legnagyobb baj, hogy még mindig nem tanultak meg „árazni”. Pár százalékon megy a vita, teljesen fölöslegesen. Annak idején, mint az Aquila vezetője megkérdeztem a saját kereskedőinktől, a Lapicstól, mennyi árrést akartok kapni? Azt mondták 50%-ot. Miután én tudtam, mennyit akarok kapni a könyvért, rátettem a kereskedelmi árrést és „vigyétek”. Már akkor nem csináltam gondot abból, hogy hány százalék a kereskedelmi árrés. Annyi, amennyi. Miért korlátozzam a saját könyvem fogyását azzal, hogy esetleg nem veszik át terjesztésre?

Ezt a könyvek milyensége is válogatja, másfelől a kiadóknál ugyancsak kevés hasznuk marad a könyvön a sokféle költség miatt: szerzők, nyomda, terjesztői árrés…

• …a terjesztői árrés nem költség! A terjesztői árrés szerepel az árképzésben, de az nem a kiadó költsége! Ezt végre meg kellene tanulni. Ha egy terjesztő megemeli az árrését, mert növekednek a költségei, akkor azzal kell számolni. Ez nem nagyságrendekkel növeli az árat. Nincs az a kereskedő, aki ne adna 10% kedvezményt a törzsvásárlóinak. Ha 45% egy kisker hálózat terjesztői árrése, akkor az valójában már csak 35%, mert a törzsvevői elvittek tizet. Tehát „agyament” ötletnek tartom, hogy a kiadó kitalál egy árat, hogy egy könyvet mennyiért lehet adni.

A új bolt megnyitásával a kiadók egyre nagyobb készleteket kell hogy finanszírozzanak, amit nehezen viselnek, azt meg végképp, ha egyik pillanatról a másikra vissza is kapják a kereskedelemből az eladatlan könyveket. Mi ebből a kiút?

• Egyetlen lehetőségük van a kiadóknak, egyeztetni és képviselni az érdekeiket. Máskülönben eltűnnek a süllyesztőben. Nem ilyen széthúzó, gyámoltalan módon, ahogy most teszik.

Az eddigiekben ez nem tudott megvalósulni…

• …akkor megérdemlik. Nem lehet lefeküdni a hálózatoknak, se a Lapicsnak, se a többinek. De azon nem szabad fönnakadni, hogy hány százalék az árrés – úgy kell árazni, hogy az árrés beleférjen. Az összes többi érdekérvényesítés.

 
 
 

Lafferton Kálmán

Lap-ics Könyvkiadó / Aquila Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a cikkhez:
szuti

#1

2006.02.23 17:22

Az "optimális" cégméretbe bukott bele az MKK is. Meg abba, hogy a boltvezetők süket fülekre találtak az új vezetésnél. Amíg Bibliofil voltak a boltok, még ment valahogy. A Lapics nagy fába vágta a fejszéjét.
[VÁLASZ]
bibliofil

#2

2006.03.08 07:49

Az látszik, hogy az MKK-s hálózatról hiányosak az ismeretei Szutinak, mert a Bibliofil Kft-nek két időszaka volt, az ÁPV Rt. (mint tulajdonos) és a Dr.Jánosi - Kaslik(mint tulajdonosok) korszak. Az elsőben igen, ment valahogy, mert az ÁPV Rt. csak a vagyon megőrzésére, a privatizáció végrehajtására figyelt, de az akkori vezetés hozott egy korát megelőző döntést, a beszerzést azokra bízta, akik ismerték vevőkörüket, a boltok sajátosságait és egyediségét, a boltvezetőkre. A második korszakban többségében centralizálódott a beszerzés-de a bolti önálóság egy része a beszerzésben megmaradt, új központi raktár épült, új boltok nyíltak, vagyis fejlődés.Az MKK-s korszak eleje még csak-csak hasonlított a szakmára, de a második fele, már nem a könyvszakmárol szólt. Vettem-eladom-nagyot nyerek rajta. Nem az MKK boltvezetői voltak "süketek", hanem akik olyan át nem gondolt intézkedéseket, kereskedelmileg és szakmailag megalapozatlan döntéseket hoztak, hogy azt senki nem akarta hallani a könyvszakmában.Az MKK rendelkezett azzal a vertikummal (kiadó,kiskereskedelmi hálózat,nagykereskedelmi raktár,raktárbázis, több százezres (csalódott) klubtagság,melyek között az összhangot a cégvezetés nem tudta megteremteni. Nem a boltvezetőkön múlott, hogy veszteséges értékesítési csatornák vitték el a kisker eredményét,(vagy indítottak tiszavirág életű napilapot) hogy több milliós ráfizetést (MKK-s időben nyitott) "termelő" üzletek nem kerültek bezárásra, a készletek hegyekben álltak, a kisker-nagyker-katalógusértékesítés pedig szembekerült egymással. A Lapicsnak csak szurkolni tudok. Bővítsék hálózatukat, képezzék boltvezetőiket, vezessenek be új módszereket, faragják le azt, amit kell, és menni fog. Ennek a szakmának hosszútávra kellenek a kisebb hálózatok és magánkereskedők.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu