buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rézfánfütyülő


2005.02.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A történet ott kezdődik, hogy „Szicília ősi hegyei között, régestelen-régen, két vadász foglyul ejti Tóni bocsot, Leander medvekirály fiát.” Pontosabban a történet nem itt kezdődik, hanem néhány évvel később. Leander medvekirály vigasztalhatatlan. Ez egy. Azon a télen oly zord volt az idő, hogy a medvék nemzetsége, jófajta bunda ide vagy oda, egyre csak ázott, fázott, citerázott, a jéggé fagyott hó alól meg alig került elő már moha vagy akár dudva is. Miközben Szicíla ősi hegyei alatt, a völgyekben az emberek nemzetsége pedig igen jól élt, mármint a medvékhez képest. No mármost hol van akkor itt az igazság a medvék és az emberek között? Naná, hogy egy háborúban.

Dino Buzatti: Medvevilág Szicíliában című regényéről mesélek. A huszadik századi olasz irodalom egyik alkotójának csakugyan különös története ez. Hát nem tündérmese. Ha műfajában szabad valamihez hasonlítani, akkor Orwell Állatfarmja juthat az eszünkbe. Szatíra, fabula: dorgálmányos típusú üzengetés az olvasónak. Persze remek tollal, tehát igen szellemesen.

Leander király vezetésével a medvék nekiindulnak a völgynek, valahogy úgy, ahogy a harmadik világ éhezői fenekednek majd a gazdag és „művelt” nyugatnak - már ha átengedjük magunkat az egyik rémálomszerű forgatókönyvnek, amivel bennünket némely tudományos nyelvezetet használó végítélet-váteszek riogatnak. Nem gondolnám, hogy a műtől teljesen elragaszkodott asszociáció ez. Másképp fogalmazva, higgyünk Buzatti mesternek, hogy üzenetei között ez is benne van. A „békés” medve hadsereg óhatatlanul megütközik a Nagyherceg seregével, és, mit ad isten, a puskákkal, ágyukkal felfegyverzett emberek csatát, háborút vesztenek. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a Nagyherceg zsarnok. „A medvék esküdt ellensége. Rettentő hiú, naponta hétszer-nyolcszor is átöltözik, mégis ronda marad.” Akik egy ilyen fazont eltűrnek a fejük fölött, azok csak veszthetnek egy háborúban. Is.
Az első csatát még kettő követi. Másodszorra Molfetta hercegének, a Nagyherceg unkatestvé-
rének seregét kell legyűrni, förtelmes, vérre áhítozó vaddisznók hordáját. Ez is sikerül, bizonyos Ambróziusz professzor segítségével, aki lufikká varázsolja a vérnősző fergeteget. A profeszszorról később. Illetve a jelleméről később, a tetteiről most: a professzor előbb a medvék oldalára áll, aztán mint afféle kollaboráns, érthetőbben fogalmazva: reálpolitikus, sumákban ellenük fenekedik. Először a Rémfellegvárba csalja Lenadert és kíséretét, ahol persze iszonyatos szellemek és kísértetek tanyáznak. Dehát a medvéknek semmi érzékük nincs a szörnyet halásra pusztán egy kísértet miatt: ahhoz az ő lelkük túl egyszerű. Másodszor a hegyi troll és Mumus macska kezére játszaná őket. Ez se jön össze. Leander és serege így jut el Bölömbika vár falai alá. És végül elfoglalja az ősi Szicília fővárosát, aztán rögvest kivégzik a Nagyherceget. Mondjuk megérdemelte, hiszen már utolsó gonosztette is egymagában halált érdemelt: lelőtte a megkerült Tóni macit, Leander fiát, aki kötéltáncosként kereste keserű kenyerét a Fő-Fő Nagyszínházban. Azért ne tessenek aggódni, Tóni túléli a merényletet. Naná, különben vége lenne a mesének...

De ahogy mondani szokták, egy háborút megnyerni még csak-csak könnyű. A nehezebb a békét megtartani. Ez még az amúgy szeleburdi mód bölcs medvéknek se sikerül. Az emberek közé vegyülve egyre inkább maguk is emberivé válnak. Asszimilálódnak: gőgösökké, hiúkká, irigyekké, hazudozósokká, falánkokká randulnak, elkívánják más jószágát, feleségét, ölnek, lopnak, csalnak. Megkopott bundájukra estélyit vagy frakkot húznak, saját bundájukra más állat bundáját, akad medve úr, akinek egyszerre hét monoklija is lifeg aranyláncán.

És hát igen, a fő-fő aszszimilálódott medve nem lesz más, mint Leander király legjobb barátja, utóbb fő-főminisztere, Salavári medve méltóságos úr. Az ő aljas ármánykodásához képest még maga Ambróziusz professzor reálpolitikája is smafu.

A medve nemzet tehát szörnyű erkölcsi válságba jut. Ehhez képest szinte jókor jön a tengeri kígyó támadása, ami még utoljára előcsalja a medveség alaptulajdonságát: a hősiességet, a bátor önfeláldozást...

E szatirikus fabula külön műfaji szenzációja, hogy ez a történet valójában képregény. Maga Buzatti rajzolja hozzá, mellé- vagy szerintem inkább az írással párhuzamosan a képeket. Ezek a rajzok legalább ennyire értékesek, szellemesek, mint a próza. Szinte látom magam előtt a mestert, ahogy jókat göcög a rajzain, és aztán, midőn az írott szövegben felhívja az olvasót, mit kell megtalálni a képen többnyire egy apró, elrejtett alakot, mert ha nem találja meg, nem érthet a történetből szinte semmit. A szerző külön kis vihogásra ad okot mindjárt a kötet elején, amikor szereposztást közöl. A gyengébbek kedvéért mindjárt egy árnyképet is mellékel a szereplőkről, de még a mellékszereplőkről is. Mint például a bagoly, amiről ennyit jegyez meg: „Egy pillanatra meghalljuk a hangját a második fejezetben. Látni akkor se láthatjuk, mert sűrű az erdő, ráadásul addigra már be is alkonyul. Az itt látható alkotás (mármint az árnykép) tehát a képzelet műve. Mint említettük, csak egyszer huhogja el magát mélabúsan. Aztán semmi.” Nos, nagyjából ez a dolog hangvétele. Ajánlom. Bár mondjuk nem öt, hanem tizenöt éven felülieknek.

A regényt a Buzatti szakértő Barna Imre fordította. A szöveg élvezetes. Véletlenül hallottam nyilatkozni a Rádióban erről. Szóvá tette, hogy a regényben lévő versek szabad szövegek, amiket a legnehezebb volt átültetni magyarra, mivel mi, pláne mesékben, rímekhez vagyunk szokva...
A könyvet az AB OVO adta ki.

Dino Buzzati: Medvevilág Szicíliában
Fordította: Barna Imre
111 oldal, 2100 Ft

Ha már medve, legyen kövér. Vagy ezt a lúddal kapcsolatban szokták emlegetni? No mindegy. Itt van még egy medve történet. Pontosabban medve is van benne, mégpedig mindig fontos dramaturgiai pontokon. És itt van még egy világirodalmi jelentőségű klasszikus: Per Olov Enquist, aki szintén kacsintott egy nagyot.

A Három Barlang Hegye is meseregény, amit a szerző az unokáinak ajánlott. Nohát melyik apa, nagypapa ne követné el azt a gyerekei, hát még az unokái kedvéért, hogy egy vagy több mesét ne találna ki nekik, és ne vetné aztán e történeteket papírra, aki valaha tollat ragadott volna a kezébe? A modern európai drámaírás svéd mestere se kerülhette el a sorsát. Íme, a mű. Akinek a főszereplője Mina, az egyik unoka, aki ötéves, és egy hajnal rémálmából arra ébred, hogy a fenekébe harapott egy krokodil, pontosabban az a krokodil, ami piciben apa ingén szokott tátogni – hogy milyen márkájú póló volt az, juszt se mondom meg, mert engem ezért a reklámért nem fizet majd ki senki. Szóval Mina fenékbe harapva, és Minát nem érti meg senki, különösen nem vasárnap kora reggel, amikor még mindenki, ha felnőtt, aludni akar. Senki, kivéve nagypapát, aki viszont mindig ráér, mert nagypapa persze, hogy ráér, lévén nem komoly ember, semmi komoly munkája, csak vénségére, és szégyenszemre még mindig írogat, ha meg nem írogat, akkor hülyeségeket csinál vagy beszél, az asztalnál pukizós vagy böfögős vicceket ereget, és emiatt anya mindig bezárja őt a vécébe büntetésül. Ez lenne Enquist. Van a mesterben önirónia.

Minát ő meghallgatja. Némi tűnődés után tanácsot ad. Ha az embert álmában fenékbe harapja egy krokodil, az bizony súlyos dolog. Hogy ilyesmi többé ne forduljon elő, tenni kell valamit. Mégpedig azt kell tenni, hogy az ember ébren olyan kalandokat éljen át, amikhez képest egy krokodil támadása semmiség. Tehát: expedíciót kell szervezni, és meg kell hódítani a Három Barlang Hegyét, amihez képest a Mont Everestre feljutni csak egy szolid, ebéd utáni battyogás. A Három Barlang Hegye valahol ott van a svéd-norvég határon, ezernél több méter magas, és azért három a barlang, mert egy található a hegy tövében, kettő pedig a csúcson.

Nos, hosszú előkészületek után oda indul el a bátor társaság: úgy mint a négy unoka és Misu, a vénséges alaszkai kutya. Itt kezdődik el a vándorlás történet. Benne sok heroikussal. Már maga az alaptábor elérése sincs minden veszély nélkül. Mert mindjárt jön a medve. Először persze kősziklának látszik, de aztán tényleg. És a medve szól, valami baj van. Van hát. Orvvadászok rémítik a környéket. Farkaskaland. Sűrű, gomolygó ködben szorongó, kísérteties erdő. És aztán a felhők fölé jutva ott ásít az a két barlang a hegy csúcsán...Hát nem hogy óvodásoknak, de még átlagos idegzetű és erőnlétű felnőtteknek se ajánlanám ezt a túrát! És a bajok csak most kezdődnek igazán...
A szerzőn meglátszik a drámaírói véna. Igen jól ellenpontozza egy igazi ifjúsági kalandregény stiláris motívumait azzal az iróniával, hogy arról közben egy percig nem feledkezhetünk meg: a történet arról szól, hogy egy nagypapa a négy unokájával megmászik egy akkorát, mint mondjuk Zugligettől a János-hegyi Kilátó. Na mondjuk, ez egy ötéves srácnak lehet a Mount Everest, ha játszásiból még nagy feneket is kerítünk neki. (Amit meg szokott harapni apa ingéből a kis zöld krokodil.) Aztán attól Enquist az Enquist, hogy a szituációi halál pontosak és fanyarkásak, ám szemben a darabjaival ebben a fanyarban csakis tiszta szeretet van, és ettől édes. A szereplők karakterek, dehát ez a legkevesebb, ami tőle elvárható.

Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye
Fordította: Kúnos László, illusztrálta: Stina Wirsén
Európa Kiadó
137 oldal, 2500 Ft

A General Press Kiadó díszes könyvvel ajándékozta meg azokat, akik mesekönyvvel szeretnék meglepni szeretteiket. Benedek Elek munkásságából kínál válogatást a világ legszebb népmeséiből Az Aranyalmafa címmel. A borítótervet és az illusztrációkat Bányai Éva készítette, a mesekönyv illusztrálás legnemesebb hagyományait folytatva: gyönyörű rajzok, még varázslatosabb színek, a rajzok itt-ott némi, nagyon kedves bumfordisággal.

Maga a válogatás most nem hoz, nem is nagyon hozhat különösebb meglepetéseket. Különösen mostanában, hogy egyre-másra jelennek meg, nagyon dicséretesen, a különféle antológiák. De nem is ez a célja. Ami mondjuk érdekes lehet, hogy az ismerős népmesék, és azok variációi közül az egyik legnagyobb mesélőnk mit fordított le magyarra- és Benedek Elekre. Dehát ez csak afféle filológuskodó kekeckedés, ez itt és most abszolút lényegtelen. A könyv tizenhét nemzet huszonkét meséjét tartalmazza, és min- degyik elég jó ahhoz, hogy este lefekvés után és elalvás előtt elhangozzék csemeténk vagy unokánk szebb álma végett.

Benedek Elek: Az Aranyalmafa. Válogatás a világirodalom legszebb népmeséiből
Illusztrálta: Bányai Éva
General Press Kiadó
176 oldal, 2500 Ft

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu