buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 10, kedd
Judit napja





















Évfordulók:
1875: Toldy Ferenc halála (Budapest)
1891: Nelly Sachs születése (Berlin)
1936: Luigi Pirandello halála (Róma)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Erdélyi hungaricumok nyomában


2005.02.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Lenyűgöző, hogy a világ bármely könyvtárában jár, szinte mindig kezéhez tapad valamilyen hungaricum.” Cambridge-i tanártársa, Hont István történész és filozófus jellemezte ekképpen Gömöri Györgyöt, a filológiai bravúrjairól ismert költőt, műfordítót, kritikust, irodalomtörténészt az Angol–magyar kapcsolatok a XVI–XVII. században (1989), illetve A bujdosó Balassitól a meggyászolt Zrínyi Miklósig (1999) című művei alapján. A Korunk Baráti Társaság által működtetett kolozsvári Komp-Press gondozásában megjelent Erdélyi merítések tanulmányai és esszéi ugyancsak megerősítik Hont professzor találó megállapítását. Akik ismerik Gömöri György időutazásait, úgy olvashatják az Erdélyi merítéseket, mint pompás ráadást. Annál inkább, mivel az immár „patinásodó” Ariadné Könyvek sorozatban közreadott kötettel a kiadó a hetvenéves alkotó sokrétű munkássága előtt kívánt tisztelegni, viszonzásképpen mindazért, amit szerzőnk az erdélyi irodalom- és művelődéstörténet „fehér foltjainak” feltárásáért tett cambridge-i évtizedei idején.
 

Magam 1992 óta találkozom – olykor évente többször is – Gömöri Györggyel: az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Írószövetség, a Dsida Jenő Baráti Kör, a Korunk, a Kolozsvár Társaság rendezvényein. Esztergomban, Egerben, Budapesten, Debrecenben, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott. Amivel csak azt szeretném jelezni: úgy él ő Cambridge-ben, hogy a lehetőségek szerint mindig itthon van. Tehát Erdélyben is. Akkor is köztünk volt, amikor nem kapott vízumot Romániába. Helyettünk is dolgozott, amikor az erdélyi kutatók nem kereshették fel a nagy nyugati könyvtárakat. Legutóbbi együttlétünk ugyancsak beszédes. Az Anyanyelvi Konferencia választmányi ülésén adtam kezébe a Korunk novemberi számát – amelyben a mai angol egyetemekről ír, különös tekintettel Cambridge-re –, valamint Cs. Szabó László Erdélyi metszetek című kötetét (ugyancsak a Komp-Press jelentette meg a magyar esszé jeles személyiségének, Kolozsvár szerelmesének centenáriumára), hogy aztán pár napra rá Kolozsvárt folytassuk az eszmecserét a Cs. Szabó jubileumi év nyitó rendezvényén – szellemi mentorának angliai évtizedeiről tartott előadást –, illetve a Gaudeamus Könyvesboltban, ahol az Erdélyi merítéseket mutattuk be.

Korunkbeli írását ekképpen indítja: „Életem során három egyetemen tanultam (ELTE, Oxford, Jogjakarta), egyen tettem különbözeti vizsgát (London), és egyen tanítottam, Cambridge-ben – igaz, az utóbbin harminckét teljes évig.” Keveseknek adatik meg, hogy ilyen mondatot írhatnak le oktatói pályájuk számvetésében: „Egyes tanszékeken Nobel-díjasok tanítanak, s lehet, hogy az én kollégiumomban is lappang egy-két Nobel-díj várományos.” Már csak azért is illendőnek tartottam ide iktatni az idézett szövegrészeket, mert volt olyan ismerősöm, akit ez utóbbi mondat „hozott el” a Gaudeamusba. Sejtelme sem volt arról, hogy miként alakulhatott ki Gömöri tartós Erdélyérdeklődése, mely életműnek egyik meghatározó vonulatára irányította az érdeklődők figyelmét. Nos, az Erdélyélményeket felelevenítő kötetzáró ciklusból – Erdélyről, szubjektíven és objektíven – választ találunk erre a kérdésre is. Ezeknek az írásoknak a vissza-visszatérő témája ugyanis: 1956. A forradalmat megelőző időszak, amikor az ELTE hallgatója elhatározza, hogy Dsida Jenőről írja egyetemi szakdolgozatát. Úgy gondolja, hogy ehhez el kell utaznia Erdélybe, mert „a Dsida életének szemtanúival folytatott beszélgetések nélkül” nem tud „eléggé újszerű, érdekes szakdolgozatot írni erről a fiatalon meghalt és kritikailag még feldolgozatlan költőről”. Kutatási ösztöndíjért pályázott, és támogatást nyert. Tudta, hogy hová érkezik. Cserkész kori tájélményei és a budapesti református vasárnapi iskolában szerzett történelemélményei egyaránt segítették az erdélyi tájékozódásban. „A tájélményhez és az előlegezett rokonszenvhez minden erdélyi iránt később az ottani irodalom felfedezése járult. Mivel fogékonyabb voltam a versekre, mint a prózára – ez nálam nem a halinakötéses sorozatot jelentette, hanem inkább a költőket: Áprilyt meg Dsidát. Utóbbit már középiskolás koromban megszerettem, mondhatnám, teljesen belegyönyörödtem bódító verszenéjébe. (Máig kedves olvasmányom a Miért borultak le az angyalok Viola előtt első fejezete.)

Meg aztán Dsida Jenőt, ha nem is volt az ötvenes években egészen ‘tiltott gyümölcs’, viszonylag kevesen ismerték, 57-ig nem adták ki újra, mellőzött költőnek számított. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ő költészetét választottam szakdolgozatom témájául 1956-ban. De hogy ne legyek egyedül témámmal a bölcsészkaron, megkörnyékeztem Pomogáts Béla évfolyamtársamat és barátomat, írjon ő Kuncz Aladárról, Dsida szerkesztőjéről és mentoráról. Béla ‘vette a lapot’, megírta első szakdolgozatát Kunczról, majd az évek során ő lett a huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legjobb ismerője.”

Pomogáts Béla pályáján is meghatározónak bizonyult az 1956-os témaválasztás. A Gyorskocsi utcai „vizsgálati osztályon”, a Tököli internálótáborban, majd rendőri felügyelet alatt és állástalanságban töltött időszak után 1968-ra monográfiává érlelt szakdolgozata nyitánya volt – immár több mint húsz kötetcímet számláló, önálló életművel felérő – erdélyi tárgyú könyvei sorozatának. Az 56-os forradalom után Oxfordba jutó, Cambridge-ben oktató Gömöri György nem csak az Angliába irányuló magyar peregrináció történetével foglalkozik: egy idő után maga is „szellemi támaszpontjává” válik a szigetországba érkező erdélyi/magyarországi íróknak, kutatóknak, doktorjelölteknek. Akiknek a száma a 89-es rendszerváltás után örvendetesen megszaporodott.

A kötetről írt első szakszerű elemzés szerzőjének, Fazakas Gergely Tamás debreceni doktorandusnak is Gömöri volt az első angliai útbaigazítója. Fazakas hitelt érdemlően írja le, hogy mentora 1956 után miként vált méltó folytatójává „a kora újkori Kárpát-medence és Nagy-Britannia kulturális kölcsönhatásait vizsgáló tudósoknak”. Nem csak Angliában kutathatott rendszeresen, hanem Nyugat-Európa és az Egyesült Államok legjelentősebb könyvtáraiban, mi több – brit útlevéllel – az egykori Vasfüggönyön inneni archívumokban is. (Legalábbis egy ideig.) Nyelvismeretének, széles körű történelmi, művelődés- és irodalomtörténeti tájékozottságának és nem utolsósorban költői intuíciójának köszönhetően olyan összefüggésekre jön rá, amelyek korábban rejtve maradtak a nagy elődök mégoly alapos vizsgálódásai előtt is. Vagyis: költői erudíciója eredményeként vált számtalan esetben a „filológusi bravúr” megteremtőjévé a tudományok szakterületén. Így bukkan rá „egy-egy könyvtár sokszor nem is katalogizált vagy hibásan számon tartott anyagában a hungaricumokra, legyen az bármilyen nyelvű nyomtatott könyv, a címlapra írt possessori bejegyzés, ajánlóvers, kéziratos levél, a cambridge-i és oxfordi egyetem egy-egy college-a számadáskönyvében található magyar peregrinus neve vagy a kora újkor tudós utazóinak oly népszerű emlékkönyveiben, az album amicorumokban olvasható köszöntések. Az Erdélyi merítések első fejezetében is sok ilyen példát találhatunk. […] A szerző azonban nemcsak az eddig teljesen ismeretlen források megtalálása és alapos felhasználása miatt helyezi teljesen új összefüggésekbe ismereteinket, hanem sokszor azért is tudja megcáfolni különösen az angol–magyar kapcsolatokkal foglalkozó korábbi szakirodalmat, mert a főként itthon kutató elődei egyszerűen nem jutottak hozzá olyan, külföldön már régen ismert modern szövegkiadásokhoz, amelyeket Gömöri könnyedén el tudott olvasni.” (Vö: Fazakas Gergely Tamás: Erdélyi irodalom- és művelődéstörténet egy cambridge-i magyar kutató távlatából. In: Debreceni Disputa, 2004/6. 46–50.)

Gömöri György Erdély-könyve is azt sugallja: teljesen új összefüggések közé kell helyeznünk korábbi ismereteinket. Nem csupán a kora újkori hungaricumokat – leginkább a 19. és 20. századi transylvanicumokat. Merthogy az ezekben rögzített tapasztalatokra és az ezekre építő értékteremtésre a Kárpát-medencei magyarságnak éppúgy szüksége lesz, mint az egyesülő Európának ebben az évszázadban.

Gömöri György: Erdélyi merítések
KOMP-PRESS – Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár
268 oldal

Cseke Péter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu