buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az ember körülnéz és látja, hogy van egy nagy családja


2005.02.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„– Új Esterházy-fordításokat hoztam.
– Hogy-hogy, ő még él?
– Már megbocsásson, de még csak ötven éves.
– Igen? És a Prométheusz rejtély?
– Ja, őt Mesterházynak hívták”

 

Megdöbbentő szélsőségekkel szembesítő kötet. Ahogy eltérő, összeegyeztethetetlennek tűnő állapotokat sugall a címként és a mottóul egymás mellé illesztett két idézet is. A címet a magyar irodalom lengyelországi recepciójával foglalkozó tanulmányból kölcsönöztem. A lengyel Krasnogruda folyóirat ezt a mondatot szerepelteti beszélgetésének élén, melyet Konrád Györggyel folytatott Közép-Európáról. A mottóul szolgáló párbeszéd, az oroszországi kulturális helyzet összefoglalójában az Inosztranka szerkesztőjétől átvett anekdota. Népünk, kultúránk külföldi jelenlétére, ismertségére és megítélésére kérdez rá az előttünk álló könyv. Kutatja mindezek okait, fejlesztési lehetőségeit, kiemeli az ezért az ügyért tevékenykedők személyét, eredményeit. Eltérésekre mutat rá a kötet a vizsgált területek történelmében, kultúrájában, adottságaiban és lehetőségeiben, s ezekből következően a magyar irodalommal, idegen szövegekkel való kapcsolataikban is. Ugyanígy jelentős különbségek észlelhetőek az egyes értekezések között. Az írások eltérőek stílusukban, súlypontjaikban, tárgyuk megközelítési módjában, szintjében és minőségében. Értelemszerűen a két dolog részben összefügg, a kutatott nyelvterület jellegzetességei határt szabnak az elemzés megformálásának, ehhez járul az anyagban való tájékozottság mértéke és az egyéni írásmód különbözősége. A szerzők az idegen nyelvi közegben, az adott országban élő szakemberek, fordítók, illetve külföldön működő magyar intézmények vezetői vagy hungarológiai egyetemi intézetek alkalmazottai.
Nem eldöntött, nem egységes a kötet célja. Feltáró, tudományos és népszerűsítő, felhívó megközelítés között ingadozik. A sokféleség alapvetően megnehezíti a tanulságok, eredmények összevethetőséget, általánosítását. Ugyanakkor többféle nézőpont, elemzési aspektus felvetésére kínál lehetőséget. Tizenöt különböző idegen kontextus vizsgálati tapasztalatait gyűjtötték össze a szerkesztők. A magyar irodalom szerb, román, szlovák, lengyel, orosz, bolgár, cseh, német, norvég, holland, olasz, spanyol, portugál, francia és angol nyelvű területekkel való érintkezéséről kapunk visszajelzést. Termékeny vállalkozás lehetne ezt a listát kibővíteni irodalmunk Európán kívüli recepciójával is. A könyvben erre egy ponton van kísérlet, a portugál nyelvterületek vizsgálatába Pál Ferenc Brazíliát is bevonja. A kötet egészében a figyelem elsősorban a szépirodalmi fordításokra irányul, ez néhol kiegészül értekező műfajok, történelmi, politikai tárgyú írások említésével. Laurinyecz Imre tanulmányában például külön részt szentel a magyar-lengyel monográfia-kiadás gyakorlatának elemzésére, a két ország egymásra vonatkoztatott irodalomtörténeti és -elméleti kiadványainak felsorolására. Egyes írások pusztán a fordítások tényét rögzítik, átfogó, bibliográfiai pontosságú felsorolást nyújtva a kiadásokról, mások csupán kiragadott alkotókról, művekről beszélnek. Általános azonban, hogy ez bővül a kritikai fogadtatás jellemzésével. Elemzik a művek új közegben elfoglalt helyét, betöltött szerepüket, támpontokat nyújtanak a műértelmezéshez. Gyakran részletes képet kapunk a fogadó ország történelmi, kulturális adottságairól, hangsúlyozva a hazánktól való eltéréseket. Van, aki megítéli a fordítás minőségét, javítja a tarthatatlannak vélt hibákat, vagy gyakorlati javaslatokkal áll elő a kölcsönös együttműködés fejlesztésére, a fordítók, könyvkiadók, egyetemek intézményes, szervezett segítésére, ösztönzésére.
A felmerülő problémák ellenére aktuális témát feldolgozó, érdekes és fontos kötet állt össze. Tágabb értelemben vett folytatása, s témáját részben érinti a 2002-ben megjelent Frankfurt ‘99 – Magyarország részvétele a könyvvásáron a német sajtó tükrében című kiadványnak (szerkesztette: Bernáth Árpád és Bombitz Attila, Szeged, Grimm Könyvkiadó). A tárgy jelentőségét, jelen gyűjtemény egészét két neves szakember szavatolja. Az írásokat összefogó, általános tapasztalatokat, kérdésfelvetéseket megfogalmazó elő- és utószó szerzője Ilia Mihály, illetve Bernáth Árpád. A tanulmánykötet a magyar és külföldi irodalom összefüggése kapcsán felmerülő alapvető problémákat taglalja. A néha evidenciának tűnő megállapítások a konkrét tények, tapasztalatok révén kapnak súlyt. A szerzők kivétel nélkül közvetlenül érintettek, a téma részesei. Ezért hiteles Bojkov Nikolaj elkeseredett, esszéisztikus kifakadása a bolgár irodalom kilátástalanságáról, pontosabban nemlétéről. Az írás szerint, amikor két bolgár író találkozik egymással, úgy köszöntik egymást: Ma mit nem olvastál? Xantus Judit kijelentése szerint a magyar irodalom spanyolországi jelenléte ígéretes. Meggyőződéssel állítja ezt annak ellenére, hogy mondandóját úgy kénytelen folytatni, Spanyolországban pontosan ketten foglalkoznak a magyar irodalom fordításával. A mondat abszurditását maga is érezve, a biztonság kedvéért hozzáteszi, nem vicc, valóban így van. Azóta ez a szám is megfogyatkozott. A kötet a 2003. őszén elhunyt, a spanyol és a magyar irodalmat összekötő műfordító, Xantus Judit emlékének ajánlva jelent meg. Xantus azonban sokat tett, megkezdett munkájának folytatólagosságáért, fiatal fordítói nemzedék képzéséről is gondoskodott.
A magyar irodalom idegen kontextusbeli jelenlétét számtalan kiszámítható, változtatható tényező alakítja, ugyanakkor esetlegességek is tapasztalhatóak. A népek kulturális viszonyulását történeti, politikai, földrajzi és gazdasági kapcsolatuk egyaránt módosíthatja. Az országok elhelyezkedése, adottságai, gazdasági fejlettsége, politikai berendezkedése, átélt történelmi eseményei meghatározzák egy nép mentalitását, gondolkodásmódját, másokhoz való viszonyulását. Az I. és a II. világháború erőviszonyai, szembenállásai érezhető módon befolyásolták egyes országok későbbi kapcsolatát. A magyar történelemben jellegzetesen két esemény irányította a figyelmet hazánkra: az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, illetve az 1956-os forradalom. A felkeltett érdeklődés kiterjedt az irodalomra is. Két nép érintkezése, egymásról meglévő előzetes ismereteik, az emberekben élő általános előítéletek mind befolyásolják az irodalomra való nyitottságot, annak megítélését. Rólunk, irodalmunkról való tudás gyakran nem is közvetlenül, hanem nagyobb, meghatározó országokon keresztül zajlik. Több ország számára is a németek vagy a franciák jelentenek viszonyítási pontot a kulturális tájékozódásban. Egy terület irodalmi közege, kulturális beidegződései, történetisége megértési nehézségeket okozhat a másfajta kulturális szocializáción keresztülment befogadók számára. A magyar irodalom más népekkel való megismertetésének első feltétele, hogy legyenek szépirodalmi alkotásaink, melyek valamilyen kritérium alapján továbbadásra méltóak. A válogatásnál azonban feltétlenül ajánlatos szem előtt tartani az idegen ország igényeit, felfogását. Hazánkban elterjedt vélekedés, hogy elsődlegesen költészetünk képvisel értéket, ez az, amit meg kell ismertetni a világgal. Többek között például Olaszországban vagy Spanyolországban azonban népszerűbb, nagyobb hagyománnyal rendelkezik az epika, s így a magyar prózaszerzők is keresettebbek költőinknél. A fordításra szánt művek kiválasztásának felelőssége, hogy a külföldi érdeklődő mely magyar alkotásokkal való találkozásra kap egyáltalán lehetőséget, miből válogathat. Olvasmányai nyomán irodalmunk, s népünk egészére kiterjedő következtetéseket vonhat le. A megismertetés csak közvetítés révén lehetséges, elhivatott fordítók, jó fordítások segítségével. A megszületett fordítások minősége relatív, soha nem az eredetit adja vissza. Egy kis nép számára azonban az egyetlen lehetőség a szélesebb körű olvasottság eléréséhez. Egy irodalmi mű számára az egyetlen út más kultúrákba való szerves beépüléshez. Gyakran megesik, hogy a népszerűséget egy új fordítás hozza meg. Ugyanígy jelentőséggel bír mű és kiadó egymásra találása. Általános jelenség manapság az irodalom árucikké alakulása. Értékét nem kizárólagosan esztétikai minősége határozza meg, illetve esztétikai megítélése is mutathat eltéréseket a befogadó kultúrától függően. A kiadók nagymértékben befolyásolhatják egy szépirodalmi mű eladhatóságát, ismertségét. A nagyobb kiadóknál gyakran maga a név, a presztízs elegendő, illetve ehhez társulhat kiterjedt terjesztői hálózat, nagyszabású reklámkampány, kapcsolat folyóiratokkal, kritikusokkal. A cég arculatához illeszkedő vagy egy sorozatába állítható mű nagyobb eséllyel jut el az olvasókhoz.
A legtöbb elemzés fokozott hangsúllyal hívja fel a figyelmet, hogy a művek kiadása nem elegendő, önmagában még nem jelent feltétlen recepciót. Valódi jelenlétet a szakmai, művészi és egyéni reflektálás nyújt. Az újonnan megjelent kiadások irodalmi köztudatba, szakmai párbeszédbe való bevonása elsődlegesen a kritikusok, irodalomtörténészek feladata. A kultúrába, irodalmi gondolkodásba való beépülés művészi szövegek egymásra vonatkoztatása révén is megvalósulhat. A személyes visszajelzésre író-olvasó találkozókon, kulturális rendezvényeken nyílhat lehetőség. Az elmúlt években a magyar irodalom iránti érdeklődés fellendülése három kiemelt eseményre vezethető
vissza, szinte az egész világon: az 1999-es Frankfurti Könyvvásár, Márai Sándor újrafelfedezése és a Kertész Imrének ítélt Nobel-díj 2002-ben.
Az anyaországot minden esetben nagy felelősség terheli. A magyar irodalmi művek recepciójának egyes fázisai jelentősen megkönnyíthetőek, több helyen el sem képzelhetőek hazai támogatás nélkül. Ez vonatkozhat a könyvkiadásra, nemzetközi művelődési kapcsolatokra irányuló egyetemi képzéstől kezdve a fordítói ösztöndíjakon, kiadói pályázatokon át a szakmai és népszerűsítő rendezvények szervezéséig, a könyv megalkotásától az irodalomba való szerves beépüléséig minden egyes lépésre. Egyaránt hatékonyak lehetnek az intézményesített, összehangolt tervek és az egyéni kezdeményezések is. A kölcsönös nyitottság és párbeszéd az irodalomban, az irodalom kapcsán is elengedhetetlen fontossággal bír.
Az Európai Unió az itt felvázoltakban is jelentős változást hozhat. Egyrészt pályázati lehetőségeket, anyagi támogatást jelent az országok számára. Másrészt az egységesülő Európa a témák, helyzetek, problémák hasonlóságát is magával vonja, ezáltal az írók és olvasók nemzeti hovatartozásából, nemzeti jellegzetességeiből fakadó értelmezési nehézségek kiegyenlítődnek, csökkenhetnek. E tendenciával szemben, éppen az előbbiek térnyerésének hatására ugyanakkor lehetnek olyan művek, melyek szembeállítják ezzel a nemzetien sajátost. Az egyik széleskörű ismerete magával vonhatja a másik iránti érdeklődést.

Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban
Szerkesztete: Bernáth Árpád és Bombitz Attila
Grimm Kiadó
237 oldal, 1500 Ft

Vilcsek Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu