buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 19, hétfo
Huba napja





















Évfordulók:
1914: Bajomi Lázár Endre születése
1936: Federico García Lorca halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rézfánfütyülő


2005.03.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Én bírom, ha Pápaszemesnek hívnak. A sulimban, a Diego Velázquezben mindenkinek, aki egy kicsit is fontos, van beceneve. Mielôtt még lett volna becenevem, elég sokat sírtam. Ha valamelyik nagymenô belémkötött a szünetben, mindig az lett a vége, hogy négyszeműnek vagy pápaszemesnek csúfolt. Mióta viszont Pápaszemes Manolito vagyok, tiszta idôpocsékolás engem csúfolni” – mutatkozik be a fôhôs, a szószátyár spanyol kisiskolás történetének elején – és mi olvashatjuk a kötet hátsó borítóján. Igaza van az ajánló szöveg írójának abban, hogy e mű „Fergeteges stílusú elôadásmódja nemcsak a korabeli hallgatóság, hanem a felnôttek számára is szórakoztató olvasmány”.

Elvira Lindo: Pápaszemes Manolito című ifjúsági regényén idônként percekig röhögtem. Jók a szituációk, és remek a verbális humora. No persze, ha már Manolito tényleg a dumagép... Nincs az a csíny, amit ki ne találna, vagy amire a barátai rá ne vennék, aztán olyan sincs, hogy ezeket a „ballépéseket” ki ne tudná magyarázni. Elsôsorban, ugye, a mindig szigorú, de legalább igazságtalan édesanyjának – aki alighanem a szerzô, Elvira Lindo maga. Aztán az igaz, hogy szigorú és igazságtalan, de legalább rettenetesen randa tanítónôjének, a baljós hangzású Asunción néninek, aki irodalom és erkölcstan tanár. Képzelhetik. Ám minden látszat és körülmény ellenére még Asunción néni is emberbôl van (na jó, ne essünk túlzásba, úgy nagyjából emberbôl). Mert ahogy példul kitalálja, hogy a kerületi jelmezbál versenyre az osztály minden egyes tagja öltözzön galambnak, és ne Batmannak vagy Pókembernek, valamint hogy a színpadon egy-két-há... beintésre mindenki azt kiáltsa: Éljen a világbéke, az azért nem semmi... Pláne, ahogy elsül a dolog.

Akinek semmit nem kell megmagyarázni, az a nagypapa, akivel fôhôsünk, Manolito a beüvegezett erkélyen álló ágyán osztozik. Az öreg nagy arc. Bölcsességénél, huncutságánál sajnos csak a prosztatája nagyobb. „Szuperprosztatát” fájdalmas kis gondja azonban nem akadályozhatja meg abban, hogy a városka minden csinosabb hölgyénél ne próbálkozzék: legalább hadd hívja meg ôt egy kávéra. Vagy a kedvenc kocsmájába, a Dülöngélôbe, ami minden normális férfiú tartózkodási helye. Az Akasztott ember tere pedig a gyerekeké.

Aztán van, akinek azért nem szükséges szinte semmit megmagyarázni, mert szinte sosincs otthon. Ô Manolito apukája, aki kamionvezetôként tartja el a családját.

Manolito haverjai is mind remek karakterek. Elôször is ott van Kislökött, az öccse, aztán Lapátfülű, a legjobb barát és egyben áruló disznó, Yihad, az osztály menôje – ami alatt azt kell érteni, hogy csak azt nem ver meg a szünetben, akit éppen nem akar –, vagy végül, de elsô sorban Susana, a NÔ, a dög, a díva, akibe szinte mindenki szerelmes. Annak ellenére, hogy – noha az anyja esküszik, hogy minden reggel tisztát ad rá – estére mindig földszínű piszkos lesz a bugyija. Még szép, hogy Susanának nem lehet ellent állni...

A Pápaszemes Manolito az írónô könyvsorozatának bevezetô kötete. A kötet kiadója – tessék megkapszkodni, az új idôk új szele: www.espanexpo.hu/manolito. Gondolom, remélem, jön a többi kötet. A szöveg fordítása külön dícséretet érdemel: Ruppl Zsuzsanna eszméletlenül értheti Elvira Lindo nyelvét, humorát magyarul is. A könyv Emilio Urbeaga rajzaival még szellemesebb. Ha megveszik, ne hagyják el ezt a könyvet. Hátha tényleg sorozat lesz, és akkor...

Bár az se rossz néha, ha egy könyv elvész. Na jó, egy könyv se vész el, maximum átalakul... Mondjuk gyújtós alá gyújtósnak. Vagy penészedô egértápnak. De ha jó idôben, jó helyen szívódik fel a balsorsra ítélt kötet, akkor a benne lakó szöveg egy másik történetté változik. Mily misztikusan mesei a kezdet, igaz? Pedig a szöveg-megmaradás törvénye létezik. Ezt minden író tudja, aki egy kicsit ôszinte legalább önmagához. Azt, hogy amit kitalált, elôtte már más legalább egy tucat író is megírta. Csak nem úgy. És hát ez a lényeg...

Elvira Lindo: Pápaszemes Manolito
Espanexpo Kiadó
136 oldal, 1790 Ft

Alekszej Tolsztoj „töredelmes vallomása” e jelenségrôl így hangzik az Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai elôszavában: „Gyerekkoromban, valamikor nagyon régen, olvastam egy könyvet, melynek ez volt a címe: Pinocchio, avagy a fabábu kalandjai. (A fabábu olaszul burattino). Pajtásaimnak, a kislányoknak és a kisfiúknak gyakran meséltem Burattino érdekes kalandjairól. A könyvem azonban elveszett, és minden alkalommal másképp mondtam el; olyan kalandokat eszeltem ki, amelyeknek semmi közük nem volt a könyvhöz.

Most, évek után eszembe jutott az én régi barátom, Burattino, és elhatároztam, hogy elmondom nektek, kislányok és kisfiúk, ennek a faemberkének a történetét.”

A mester Pinocchiója csakugyan alig hasonlít az eredetihez. Elsôül és lényegében abban különbözik, hogy az orosz ihletettségű fabábu reinkarnációjának az eszébe se jut, hogy ô attól lehetne teljes és boldog, ha emberré változhatna. Ô az szeretne lenni, ami: fabábu, és hogy eme mineműségében találja meg önmagát. Márpedig ezt hol lelhetné fel leginkább, mint saját sorstársai társaságában, a többi fabábu, rongybaba és kócfigura között: egy bábszínházban.

Szóval Giuseppe asztalosmester talál egy fatuskót, aki sipítva kéri ki magának, hogy az öreg szekercével kifaragja. Giuseppe némi babonás gyötrôdés után ezért elajándékozza a beszélô tuskót barátjának Carlónak, aki egy lépcsôház odújában lakik. Az odú, egyetlen dísze egy fali kárpit. A ráfestett kép egy festett tűzhelyet, azon egy bográcsot, és abban gôzölgô birkapörköltet ábrázol. Ez a vágy-szôttes takar egy kis ajtót. A zárjába amaz aranykulcsocska illik, aminek a megszerzése Tolsztoj meséjének drámai tétje. Mert a vágypörkölt mögött az ajtó egy vágy-bábszínházba vezet, amirôl minden bábu álmodozik. Ám amíg e kulcsocskát fôhôseink megszerzik! Mondhatnánk, annyi gonoszság és ármány a világon nincsen, csak a mesében. Ezt azért nem mondanánk. Viszont olyan gonosz, mint a nagyon retek bábszínház-igazgató Carabas Barabas?

Vagy olyan két zsivány, mint Basilio kandúr vagy Alisia róka? Vagy Tökfilkó, a piócavadász?
Megint nem azért mese a mese, hogy a végén ne a fôgonosz Carabas Barabas nyomorúságán tűnôdhessünk: úgy kell neki!

A könyvet a General Press adta ki Kerekes Elza fordításában. A versek Sándor László átköltései. Szegedi Katalin rajzai nagyon szépek és kedvesek, méltóak a regény és a könyv feltétlen igényességéhez.

Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska
General Press Kiadó
96 oldal, 2400 Ft

A Tündérkert című verses antológiát, amit a Hargita Kiadóhivatal jelentetett meg Csíkszeredán, László Noémi Eszegetô című versével ajánlom: „Egérke rágcsál, a veréb csipeget, / a béka bőszen nyeli a legyeket, /.../ én meg harapok, szürcsölök, rágok / – jó étvágyat kívánok!”
Magam is jóétvágyat kívánok ehhez a kötethez, mégpedig mindenkinek éppen napi gusztusa szerint. Mert ugye amelyik nap elég egy jó birkapörkölt, lefestve, másnap tán egyébre éhül rá az ember, ha van az étlapon más kínálat.

Ebben az étlapban van. Amenynyire meg tudom ítélni, a kötet szerkesztôi: Ferenczes István és Fekete Vince mindenkit figyelembe vett, aki él és élt Erdélyben, vagy legalábbis erdélyi származású, és valaha, valamikor valami gyermekvershez közeli művet írt. Ami persze botorság, mert nincs gyermekvers meg vers, csak jó vers és rossz vers (persze ezt is ki állapíthatná meg, melyik micsoda). Hát a gyerek. Mert ami tetszik neki, az jó.

Ennek ellenére a szerkesztô urak csakugyan tudtak hangsúlyozni, noha nem szerettek volna a teljesség igénye miatt bárkit kihagyni. Néhányszor már szó volt róla: minden szülô életében van egy szakasz, amikor a gyermeke még igényli az esti meséket. Aztán egy idô után a szerzô a többi kollégát kissé unva kitalál saját mondókákat, meséket. Akkor, mint Alekszej Toljsztoj, „elveszti a kötetet”, és alkotni kezd. Van, aki egy kicsit azután is így marad, hogy felnô a gyerek. Ez látszik a Tündérkert antológiából is. Például Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Kovács András Ferenc, stb. így maradtak, maradnak. Hála isten! A verseskönyvet Lestyán Csaba tervezte és illusztrálta, szintén nagyon igényesen. A kötet külön kedves gesztusa a szerzôk és az olvasók felé egyaránt, hogy kirôl-kirôl négy-öt soros Ki-kicsodát közöl, hogy megtudja az olvasó, ha eddig nem tudta, ki honnan és mikor jött, ehhez képest meg mirôl verselhet.

Tündérkert
Szerk.: Ferenczes István és Fekete Csaba
Ill.: Léstyán Csaba
148 oldal, ármegjelölés nélkül

Egy picit másfajta, ám ugyanolyan „nagy marékkal markolok” igényű vállalkozás a Nemzeti Tankönyvkiadó antológiája, a Tág a világ; Versek, mesék 5-7 éveseknek. Erre a kötetre is igaz, Ákossy Eszter és Tarbay Ede szerkesztôk igyekeztek, hogy a téma- és tárgykörben mindenki lehetôleg benne legyen, aki egy kicsit is számít. És ugyanazt tudom mondani, mint a Tündérkerttel kapcsolatban: úgy tűnik, biztos, hogy igazuk van.

A kötetszerkesztôk elve a négy évszak. Meg van egy ötödik, a ráadás, a Grimm fivérek meséinek válogatása. Vagyis van az úgy, hogy „Ôszre, fele van az idô”, aztán hogy „Porka havak hulladoznak”, rá hogy „Tavaszi szél utat választ”, meg a „Jó napot” – ezek a ciklusokat jelölô címek. Aztán vannak a Grimmek, az ötödik évszak, a klasszikus horror. Kár, hogy Gaál Mózes és Adamik Lajos változataiban a lightos változatok kerültek közlésre.

Ám nem szabad méltatlanul elintéznem ezt a könyvet ennyivel. A szerkesztôk csakugyan olyan mennyiségű értéket raktak össze, hogy ezzel a kötettel óvodás kortól mondjuk az ötödik osztályig akármely igényes magyartanár bôven ellehet. A méltó szerzôk listája olyan hosszas, kár belekezdeni. Inkább a sok régi és mai nagy helyett (Benedek Elek, Móra Ferenc, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Kormos István, Petőfi Sándor, Zelk Zoltán) hadd idézzek most Illyés Gyula fordításában egy francia mondókát, amely a kötet a szerkesztési alapelvére rímel:

Január
Rosszat hoz a vízben ferdő
locsi pocsi új esztendő.

Február
Ha fagyot hoz Vince,
megtelik borral a pince.

Március
Márciusban ha mennydörög,
örvendeznek az ördögök.

Április
Április ha dörög-dörmög,
teli musttal is a csöbröd.

Május
Nézd májusban a rügyet,
benne van már a szüret.

Június
Ha a macskák fülük verik,
az idő meghűvösödik.

Július
Piros reggel júliusban
záporeső már úton van.

Augusztus
Túl augusztus első felén
szép napra kevés a remény.

Szeptember
Bárány, égen legelő:
jön a szél meg az eső.

Október
Szent Déneskor ha esik,
esős lesz kikeletig.

November
Hoz Márton bort a gazdának,
vizet bőven a molnárnak.

December
Hótakaró a magoknak,
mint jó bunda az aggoknak.

Ezt a szintén szép könyvet Faltis Alexandra és Borbás Zoltán illusztrálta. Külön ajándék az a CD, amire Szalay Kriszta és Dörner György olvasnak fel úgy tucatnyi mesét.

Tág a világ
Szerk.: Ákossy Eszter és Tarbay Ede
Nemzeti Tankönyvkiadó
206 oldal, ármegjelölés nélkül

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu