buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy „zavarban lévő járókelő” vallomásai


2005.03.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Rita Cirio olasz újságíró, kritikus 1992 januárjától 1993 nyaráig beszélgetett Federico Fellinivel. Nagyon tudatosan nem törekedett teljességre, nem a személyiséget akarta feltérképezni, s nem követte végig a pályát a kezdetektől. Őt „csak” két-három kérdéskör izgatta: a Mesternek a színészekről, a színészetről illetve a producerekről alkotott véleménye, s velük kapcsolatos tapasztalatai, emlékei. A harmadik, feltehetőleg időhiány – az alkotó egyre súlyosabb betegsége – miatt már nem olyan alaposan körüljárt téma: a pályakezdés évei, hatások és mesterek, a szakma technikai elsajátítása.

A filmrendezés mestere (Interjú Federico Fellinivel) érdekfeszítő könyv, még ha értékéből valamit le is von, hogy az egyébként színes, érzékletes szövegben (Kuklis Erika többnyire gördülékeny tolmácsolásában) sok az utalás, a hosszas kitérő Olaszországban egykor vagy ma is népszerű, számunkra viszont teljesen ismeretlen színészekre; a személyes élmény hiányát nem pótolhatja a részletes kislexikon. (Innen, ki tudja miért, éppen csak Giuletta Masina adatai hiányoznak.)
Cirio igen alaposan és felkészülten kérdez: egy bulldog szívósságával tér vissza egy-egy részletre, befejezetlen mondatra, elvarratlan szálra, s a módszer révén – még ha helyenként ismétléssel, átfedéssel is jár – a Felliniről alkotott kép egyre gazdagabb, összetettebb lesz.

A Mester beavat minket a születés legelső – transzcendens – pillanatába, ilyenkor bizsergető, örömteli és valószerűtlen érzés fogja el: filmet lát. A „dolog” a maga teljességében megjelenik előtte, s barátságosan sugározni kezd. Úgy érzi, már látta valahol. A forgatókönyvnek azért is tulajdonít egyre kevesebb jelentőséget, mert a felvételkor a megismételhetetlen ötletek, a rögtönzés – az isteni kegyelem pillanatai – valami előre nem tervezhető csodával gazdagíthatják a művet. Filmjei nyomtatásban megjelent forgatókönyveit a vágóasztalon elkészült változat alapján, utólag írták le. „Az én forgatókönyveim a fényképtáram, a feljegyzéseim, a firkáim, a táblára felírt félmondatok.”
Több ezres fényképtárát gyakran feltúrja megfelelő arcok után kutatva. „A filmemet keresem az előttem megjelenő arcokban, nemcsak a főszereplőkét, hanem azt is, milyen arcokkal tapétázzam ki a filmemet.” A kiválasztott karakter – testével, arcával – magát adja, s viszonylag érdektelen, hogy tud-e játszani vagy sem. „Ők maguk a szereplők, úgy, ahogy vannak.” A szereplőválogatás legfontosabb része a meghallgatás: szeret kettesben maradni a jelölttel, „kihallgatni”, zavarba hozni őt, a próbafelvételnél az arcát maga világítja, a forgatáson pedig nem ritka, hogy ő sminkeli ki.
Úgy gondolja, a színész arcán idővel – mint valami heraldikus jel – hártya keletkezik: ez a lélek egyfajta megkérgesedése, védekezési mód, akár egy láthatatlan azbeszt védőruha. A színésznek nincs igazi élete, egyetlen igazi érzésből fakadó arckifejezése, hiteles érzelmi megnyilvánulása, hanem mindent kiszámít, s ez végül megváltoztatja, átfényezi az arcot; az erőfeszítés, azaz külsejének, saját kifejezéseinek rendellenes használata pedig lerí róla. Marcello Mastroianninál is jól megfigyelhető az arcnak e védőhártyával való bevonódása. (Egyébként nemcsak Marcellót tartja filmbeli alteregójának, de Masinát, s Anita Ekberget is.)

Mastroianni a szemében szeretetreméltó, igaz barát, finom ember. Erénye, hogy nem akarja forgatás előtt megismerni – az általában nem is nagyon létező – forgatókönyvet. Odaadó és okos. Megjelenésével, fiziognómiájával már nem ennyire elégedett Fellini: tokája, s lapátkeze van, rövidek az újai; úgy megy, mintha sítalpon járna; csúszik és egy kicsit lomhán vonszolja magát.

A 8 és 1/2 forgatása idején ezért Fellini tánciskolába íratta őt; szerinte egyébként minden színésznek jót tesz a táncolás, s még inkább az, ha megtanul lábujjhegyen táncolni, uralkodni az izmain. A film maszkjához Marcellónak kicsiny, homokkal teli zacskókat kellett viselnie, hogy szemhéja petyhüdt legyen, tíz kilót lefogyott, a hajtincseit pedig kiőszítették. Az Édes életben szinte „átoperálták” az arcát, hogy az életuntabbá váljon: szemöldököt ragasztottak rá, sminkje hangsúlyos lett, s mindig fekete ruhákat viselt.

Donald Sutherland ennél jóval többet állt ki a Casanova létrehozásakor: fél fejét leborotválták, szemöldökét lenyírták, orrára nagy bumzlit ragasztottak, s új állat készítettek neki, mert az igazit Fellini nem tartotta elég markánsnak. Az első napokban sok vitájuk, konfliktusuk volt: Sutherland – aki rendkívül alaposan felkészült Casanovából, s a korszakból – a történeti hűséget, az emlékiratok szellemiségét kérte számon a rendezőn. Ő viszont úgy érvelt: a memoár egyáltalán nem az Isteni színjáték, hanem egy búval bélelt vénség visszaemlékezése; szerinte a híres nőcsábász valójában kapitális barom, nagy majom volt.

Fellini világlátásáról sok minden kiderül abból, ahogy a színészekről gondolkozik: „….számomra máig őrzik a karizmájukat, azt a fénykoszorút, amely igézetessé teszi őket a színpadon és a mozivásznon.” Munkájukban az emberi kaland lényege rejlik: „azáltal, hogy alávetik magukat az ítéletnek: vagy megtapsolják, vagy kiűzik őket.” Nem meglepő, hogy, az „idomár” Fellini, nem sokkal halála előtt, Speciel címen, nyolcrészes tv-sorozatot tervezett teremtményeiről, a sajátos magzatburok védte színészekről, a színpadról és a színházról, erről az egész akváriumszerű világról.
Hogy más újságírók is faggatták a színészekről Fellinit – ha nem is ilyen elemző, szinte tudományos igénnyel – az szinte teljesen biztos, a producerekről nem; pedig ez is izgalmas téma. Fellini is elismeri, egy olyan rendező mellett, mint ő, a producereknek kicsi a mozgásterük. E ténynek, alkotói autonómiájának, s a magas költségvetéseknek az ismeretében is meglepő azonban, hogy menet közben mindegyik filmjénél cserélődtek a producerek. A velük való veszekedést, a felsrófolt érzelmeket, a drámai jeleneteket Fellini általában kellemes szórakozásként, a filmcsinálás elmaradhatatlan rituáléjaként élte meg. Grimaldi például három hónapra leállítatta a Casanova forgatását, s úgy nyilatkozott, Attila – a hun király – Fellinihez képest valóságos angyal volt. Később – egyre jobban elmérgesedő viszonyukat mentendő – úgy változtatott véleményén, a Mestert valójában Szent Ferenchez akarta hasonlítani.

Fellini számtalan producere közül elismerően kettő-háromról szól. Számára a nagyon mélyről jött Rizzoli, a könyv-és lapkiadó volt „a” producer, annak archetípusa és – nagyon gazdag lévén – maga a Bank. (Filmtörténeti kuriózum, hogy a Rizzolival együtt – a fiatal olasz szerzők és rendezők támogatása céljából – alapított cégben öt hónapig maga is producereskedett.)

A kedélyes emlékezésekből, a jellemző, mulatságos történetekből felidéződik a filmezés, a stúdiók világának családias hangulata, az emberi kapcsolatok gazdagsága is. Persze mindez már a kilencvenes években is a múlté: „Nincs filmes világ sem, nem létezik már ez a tevékenység, amelyben fel lehetett fedezni egy sajátos munkára felszentelt kaszthoz tartozás jóleső érzését.”
A Mester valahol szerényen megjegyzi, ő tulajdonképpen csak egy zavarban lévő járókelő az emberek között, aki nem szeret különösebben másokkal beszélgetni. Szerencsére ez mégsem egészen így volt, bizonyíték rá ez az interjúkötet (is).

Rita Cirio: A filmrendezés mestere. Interjú Federico Fellinivel
Fordította: Kuklis Erika
Holnap Kiadó
192 oldal, 1900 Ft

Gervai András

Holnap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu