buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A 20. század Duna-medencéje a 21. század Európájában


2005.03.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A világ a tudomány és kultúra új reneszánszát várta a 20. századtól. Hogy valójában mi is történt, azt itt Közép-Európában tudjuk a legjobban. Nem mintha nem lettek volna tudósaink. Elég, ha a Balkán mindmáig legjobb ismerőjét, Kállay Bénit, vagy az érdekhatár túloldalán Milan Hodzát említjük. A romantika és a pozitivizmus felhalmozott adatanyagát felkészült szaktudósok dolgozták fel.

Itt azonban nem rájuk volt szükség, hanem az „írástudók árulására”. Ez az, amiről Napóleon az idők mélyéről sóhajtva állapította meg: „Ha nekem ilyen sajtóm lett volna, ma is úgy tudnák, hogy én nyertem meg a vaterloo-i csatát”. A magyar szaktudomány is felismerte, hogy itt új harcmodorról és új eszközökről van szó. A nemzete, szűkebb és tágabb szülőföldje sorsa iránt elkötelezett emberek sora próbálta a tudomány hozadékát az aktuálpolitika nyelvére lefordítani.

A párizskörnyéki békediktátumok után értelemszerűen a nemzetközi jog és ezen belül a kisebbségi jogvédelem került előtérbe. Baranyay Zoltán és Wlassich Gyula alapvető munkái, valamint egy szakmailag igen színvonalas kézikönyv (A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve) után Búza László tanulmányai és díjnyertes akadémiai összefoglalója (A kisebbségek jogi helyzete, 1930) alapozta meg az úgy nevezett „sérelmi politikát” A látszatdemokrácia azonban csődöt mondott a hatalmi szándékok önös érdekeivel szemben. Tovább kellett lépni s a magyar kisebbségkutatás el is indult a mélyebb szakmai elkötelezettséget kívánó úton. Ez leginkább Teleki Pál nevéhez köthető. Már 1926-ban részt vett a Szociográfiai Intézet és az Államtudományi Intézet alapításában. 1938-ban létrehozta a később róla elnevezett Táj- és Népkutató Központot. Ezt az elkötelezettséget könyvek, könyvsorozatok is jelzik, így a Franklin Társulat Magyarságismeret c. sorozata. Ezek a tények, adatok jelzik, hogy a korabeli szaktudomány jól látta: csak önmagunk megismerésén keresztül vezet út az adott nemzet kérdésein túlmutató, mélyebb összefüggések megértéséhez. Ekkor azonban már megkezdődött a 20. század negyedik évtizede s a szakmai megközelítés újabb fél évszázadra ad acta került.

Az „automatizmus” elméletének évtizedei után a kisebbségtudomány csak az 1980-as évek végén éledhetett újra. Igaz, valamivel korábban lehetővé vált a kérdés felvetése a volt Jugoszláviában, ahol lényegében a kulturális és közigazgatási autonómiák hálózata tartotta meg (és fenn) az országot (ahogy azok megsértésével ez a nemzeti mozaik is darabjaira hullott). Csehszlovákiában a lassú változások során megnövekedett a kisebbségi kérdés jelentősége. A nemzeti szövetségek, így a Csemadok is (újra) a Nemzeti Front tagjaivá váltak s itt jelent meg a mindmáig alapkönyvnek számító Gyönyör József monográfia is (Államalkotó nemzetiségek, Madách 1989; megírásának időpontja: 1984!).

A magyar politika ébredt talán a legkésőbb. Lényegében 1987-ben jött létre a nemzeti könyvtár védnöksége, védőernyője alatt a Magyarságkutató Intézet, a mai Teleki László Intézet jogelődje, amely a kérdéskör iránt elkötelezett történészek, művelődéstörténészek, néprajzosok impozáns névsorát vonultatta fel, jelezve, hogy ez a kérdés a magyar kultúra és tudomány alapkérdése volt korábban s az ma is. Nem tekinthetünk el azonban attól, hogy az első években „kincsvadászok” egész sora tűnt fel, a számítógépnek és az ollónak köszönhetően „alapkönyvek” sora jelent meg. A kivételt most is a földrajz jelentette (ne felejtsük: Teleki Pál is világszerte elismert geográfus volt!). Kocsis Károly és Kocsisné Hodosi Eszter abból kiindulva, hogy a második világháború végéig a nemzeti önismerettel kapcsolatos földrajzi kutatás egyet jelentett az országismerettel, ezt kissé kitágítva, Duna-medencei viszonylatban vizsgálta a népesedésföldrajz, térdinamika és az erre alapuló történelmi demográfia kérdéseit. A dilettantizmus által addig betöltött teret szükségszerűen egy magánkezdeményezésből induló lap, a Kisebbségtudomány töltötte be, amely ma már nélkülözhetetlen forrása, eszköze a nemzetiségi kérdés vizsgálatának. Kialakultak a kutatás kisebbségi műhelyei is. Ezeket a „produktumokat” az aktuálpolitika mindenkor saját elkötelezettsége szerint értékelte.

Bár a továbblépés szándéka érzékelhető, a kisebbségkutatás nem függetlenítheti magát a kormánypolitikától, az európai trendektől. A Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában (2002–2004) lényegében egy 2002-es konferencia és az ahhoz „bekért” részbeszámolók gyűjteménye. Ez az az időpont, amikor a Trianon után létrejött államalakulatok a magyar törekvések ellen háromnegyed évszázados „előjogaik” érdekében tiltakoztak. A konferencia megnyitásakor Glatz Ferenc ezt így fogalmazta meg: „…a közép-európai sajtó, sőt a nemzetközi sajtó is attól hangos, hogy a magyarság többséget képező államán belül és kívül a közép-európai konfliktusoknak ismét fáklyavivője lett. Véleményem szerint ez nem igaz. Szerintem a magyarság etnikai, nemzeti kívánságai nem többek és nem kevesebbek, mint amit az európai demokratikus rend, az európai demokratikus társadalom megkívánt és megkíván ma is”.

A magyarság pillanatnyi társadalmi szerepvállalása nem más, mint e demokratikus gondolat megkísértése. A tanulmánykötet első része azokat a közösségi léthelyzeteket veszi számba, ahol a magyar kisebbség részben egészben kormányzati szerepvállaláshoz jut (Szlovákia, Románia, Szerbia). Túl azon, hogy ez a szerepvállalás esetleges, lényegét Markó Béla fogalmazza meg tanulmányának címében: (Az önkorlátozás bátorsága). Ez az önkorlátozás teszi kérdésessé a demokrácia érvényesülését a legjelentősebb magyar kisebbségekkel „rendelkező” országokban.
A többi magyar kisebbség társadalmi szerepvállalásáról lényegében csak rövid helyzetjelentést kapunk. Talán a kárpátaljai kisebbségtudományi gondolkozás áll a legalacsonyabb szinten, ahol a napi érdekvédelem felőrli a közösségi szerepvállalásban érintettek erejét. Az innen kapott beszámoló elég általános és egy tárgyi tévedést is tartalmaz. Nem igaz ugyanis, hogy az autonómia létrejöttét a Birodalom széthullása után a ruszin identitástudat hiánya akadályozta meg. Kárpátalján ugyanis a választópolgárok 78%-a a terület „különleges státusára” szavazott. Ezt a furcsa fogalmat a kijevi vezetés kérésére választották a komoly nemzeti érzékenységet keltő autonómia helyett. (A félelem az orosz vezetésű krími autonómia kapcsán és a többségi orosz területek hasonló igényeiből fakad!) – Belső vita éppen a magyar lakosság körében alakult ki, ahol a felsőtiszavidéki magyarság tartott az autonómia határain kívüli létezés esetlegesen megsokasodó nehézségeitől.

A kisebbségi léthelyzet beszámolóit a kérdéskör szakértői elemzik, néha jobb és teljesebb rálátással, mint maguk a kisebbségiek. A könyvet a témakör nemzetközi s az egyes országokra vonatkozó dokumentumai teszik teljessé, egyben megalapozva az esetleges további kutatásokat is.
Ugyancsak aktuálpolitikai szándék segítette az Ami összeköt? című tanulmánykötet megjelenését. A könyv a státustörvények, szakmailag pontosabb elnevezéssel a kedvezménytörvények kérdésével foglalkozik, különösen a magyar jogszabály fogadtatásával és visszhangjával. Az ezzel kapcsolatos vita tanulságait még most, évek elteltével is nehéz megfogalmazni, mivel – a kötet bevezetőjének megállapítása szerint – „a vitában részt vevő felek sokszor elbeszéltek egymás mellett”.

A tanulmánykötet igazán érdekes részét a nyitó és záró fejezet adja, amely egyrészt a kérdéskör elméleti hátterét mutatja be, másrészt a hasonló törvények sorát vonultatja fel. Természetesen itt is elsősorban közeli esettanulmányokat kapunk (német, olasz, szlovák, szlovén, román, lengyel példák), de érdekes képet kapunk Izrael és a zsidó diaszpóra törvényi szabályozásáról is. Mindezek fényében első olvasatra az az igen szikár következtetés rögzül az emberben, hogy minden kisebbségnek lehetnek különjogai, kivéve a magyart.

Ezt támasztja alá a kötet középső harmadában olvasható tanulmányok sora. Itt a magyar alkotmányban szereplő „nemzeti felelősség” értelmezési kísérletével találkozunk, amelyet a magyar kedvezménytörvény identitáspolitikai céljait feltáró tanulmány tesz aktuálissá. Ez utóbbi, Szarka László által jegyzet írás a kelet-közép-európai etnikai-nemzeti közösségszerveződés többségi és kisebbségi viszonyainak belső, az európai integrációs folyamattal párhuzamos átalakulását és annak lehetséges identitáspolitikai következményeit elemzi és ennek tükrében vizsgálja a kedvezménytörvényt, annak alkalmazását valamint módosítását.

Mindez az elmúlt évtized(ek) vitáinak és párbeszédeinek lényegi összefoglalója s ez az, amit a gyakorlatban nemzetpolitikának nevezünk. Magába foglalja a korábbi időszak Ilylyés Gyula, Csoóri Sándor, Molnár Gusztáv vagy éppen Duray Miklós nevével fémjelzett szakmai hozadékát s az 1989 utáni időszak lehetőségeit, vágyait, reális és utópisztikus törekvéseit, regionális és geopolitikai kontextusba ágyazott elképzeléseit.

Bár mindkét könyv 2004-es impresszumú, a benne foglalt szakmai anyag az évezred első két évére visz vissza. Azóta új szakmai kihívások állnak a kisebbségkutatás előtt. Ezek legfontosabbika az autonómia kérdése, amely éppen a sátustörvénnyel szembeni konok többségi ellenállásra adott válasz. Végül, ha nagyon profán módon fogalmazzuk meg az alapkérdést, választ kell adnunk arra is, mi van, ha a nemzetiségekkel kapcsolatos politikai álláspont viszonylatában csak mi lépünk be Európába, a szomszédos (belépett s belépni készülő) országok ebben a tekintetben hűek maradnak két évszázados nacionalista elképzeléseikhez?! Erre ezek a könyvek még nem adnak választ. A kihívásra azonban meg kell felelni.

Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában (2002–2004)
Gondolat–MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet
402 oldal, 2280 Ft

Ami összeköt
Gondolat Kiadó
255 oldal, 2490 Ft

S. Benedek András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu