buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Valóra vált álmok


2005.06.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Képzeljünk el egy huszonéves regényhőst, aki már semmit sem vár az élettől, aki „életformának a semmittevést tudta elképzelni leginkább”, aki számára a „kallódás egyfajta élethivatás”, aki szerint az ember örökösen átutazóban van, aki magát is átutazó vendégnek érzi saját városában, de aki a maga enervált módján mégis arra keresi a választ, „mi végre vagyok ezen a rohadt világon”, s akire ugyanakkor a konkrét helyzettől függetlenül, általában is az jellemző, hogy „nem tudta, menjen-e tovább, vagy maradjon inkább, próbáljon-e valamit tenni, vagy elég, ha nem gondol semmire, és megvárja, hogy történjen végre valami.” Ő Fakusz, Vida Gábor új, a Fakusz három magányossága című, három kisregényt tartalmazó könyvének főhőse.

Vida Gábor: Fakusz három magányossága
Magvető Kiadó, 344 oldal, 2490 Ft

 

Egy ilyen hős méltán mondhatja a kötet első kisregényének (Fakusz és Angelika) kezdetén és végén is, hogy a történeteket meg kell becsülni, hiszen számára egyfajta életpótlékot is jelenthetnek. S ha a valóságban nem történik semmi, vagy csak nagyon kevés, még mindig ott van lehetőségként, az álom és a képzelet (időnként alkoholmámorral, másnapossággal megbolondítva), ami gyakorta (így a kötet kisregényeiben is gyakorta) képes színes élményekkel gazdagítani a szegényes valóságot, de keresztül-kasul is szőni azt (persze, viszont is) a maga kreációival, nem is beszélve az írói fantáziáról, amivel gazdagon bír Fakusz (is), még ha csak gondolkozik is arról, hogy ezt vagy azt le kellene írnia.
Egy kisvárosi gimnáziumban és kollégiumában állást vállalt frissen végzett pszichológusként ismerjük meg az első történetben, amelyben még inkább csak hirdeti a semmittevés életfilozófiáját, de gyakorolni kevéssé tudja, mivel alighogy munkába áll, egy újra életre kelő évszázados kísértethistória részesévé, szereplőjévé válik. Maga is nyomozni kezd a száz évvel ezelőtt meggyilkolt Angelika, a városka patinás gimnáziumának mindenkori diákságát azóta is kísértő diáklány ügyében, főként, hogy számára is megjelenik, s a nyomozás közben, részben azzal összefüggésben fokozatosan kibontakozik az egyik tanárnőhöz és az egyik diáklányhoz fűződő szerelmi viszonya is. Már-már krimiszerű fordulatok, izgalmak és szerelmi bonyodalmak követik egymást, vagy inkább csak követnék, ha az egész történet előadásmódja nem arra engedne következtetni, hogy a sztori maga és a végkifejlete nem is igazán fontos (talán csak az egykori történet kiegészülésének lehetséges módját szemlélteti), Fakuszt koravén életuntságából, fásultságából még egy ilyen sokáig rejtélyes történet sem tudja tartósan kimozdítani. Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő pedig leginkább az ő nyomában járva, sőt az ő nézőpontjából, az ő tudatába helyezkedve, az ő érzéseit, gondolatait közvetítve, időnként már-már azonosulva is vele (mivel a szabad függő beszéd mesteri alkalmazása révén gyakorta egymásba tűnik az elvileg különböző két szólam) adja elő a történteket.
Az elbeszélő és hősének effajta közelsége, a valóságos és az álombeli, képzeletbeli események egymásba játszatása, az elbeszélés során váratlan, filmszerű vágások, akár két egymást követő bekezdés közötti tér-idő ugrások, hézagteremtések alkalmazása és Fakusz létértelmező törekvésének dokumentálása az, ami a kötet három írása között kapcsolatot teremt.
A Fakusz és az almásderes címűben időlegesen a városból való kivonulásban, a közeli hegy, a Barla-tető egyik elhagyatott részére költözésben, az ottani elhanyagolt gyümölcsös és földterület megművelésében, egy ott szabadon, vadon élő ló magához szelídítésében és meglovagolásában találja meg az élet értelmét, de miután az otthon hagyott alkalmi kedvese és újdonsült, talált szeretője egymással megcsalja a saját „birtokán”, „házában”, kihasználva távollétét, ez is elvész, s hogy a „lovát” is elveszik, az már csak ráadás („Nem kell, nem kell semmi, mert semmi sem az enyém, motyogta maga elé.”).
Fakusz idegenségélményének, tehetetlenségérzésének, céltalanságának (alkoholizmusának) mögötteseiről keveset árul el az első két történet, az, hogy van egy gazdag mamája, aki pénzeli, s akihez mindig visszatérhet, talán mégsem indokolja mindezt. Hősünk harmadik kisregénybeli (Fakusz és a hegy) megszaporodó filozofálgatásai engednek arra következtetni, hogy a világ romlottságára („Mert ugyan miféle hely marad még az életcélnak olyan világban, ahol igyekszik mindenki a lehető legkisebb ráfordítással a legnagyobb haszonra szert tenni?”), a modern civilizáció ember- és természetellenességére válaszol így, illetve általánosabban az emberi létezés abszurditására. A 20. századi egzisztencialista filozófiák, magyar és világirodalmi művek sorozata által már sokszorosan feldolgozott önazonosság hiányra, személyiségválságra emlékeztetnek leginkább a Fakusz által produkált tünetek, a különbség leginkább az, hogy az állétezés felismerése belőle nem vált ki szorongást, csak rezignált tudomásulvételt („nem jelent a kivonulás már semmit, nem valaminek az állítása, még csak nem is tagadása”; „ha nincs már kivonulás, mert sem hova, sem honnan, akkor legalább a vágy: elfelé, máshová vagy sehova, mert a máshol, meg a sehol pontosan olyan, mint az itt). Az egzisztenciális magányérzetből, a „mindenütt Isten háta mögött” létezésélményből, a már-már közönyös lelkiállapotból az időleges kilépés lehetőségét (de nem a megoldást) adja történetek kitalálása, a képzelet, az álom és az álmok (még ha furcsán is hangzik) „megélése”, „realizálása”, mint az előző kisregényben az almásderes, itt pedig a cobolyprémes hölgy és a(z Istenkeresésre alkalmas) hegy.
Vida Gábor metafizikai kérdések iránt fogékony, rendkívül tehetséges prózaíró, s ez nemcsak a korábbi köteteiből (Film, 1994; Rezervátum, 1998) és az újabban publikált novelláiból nyilvánvaló, de ebből a kötetből is. Számomra ezzel együtt is csalódás mégis e könyv, mert leginkább csak atmoszférateremtésekben, részletek kidolgozásában és nyelvi megformálásában remekel az író (egy hajnali téli pályaudvart vagy szintén téli éjszakai hegymászást érzékletesebben leírni például nemigen lehet). A filozófia (aminek időnkénti közhelyességét Fakusz józan reflexiói és öniróniája sem menti) és a történetek, álom és valóság szerves összefüggését leginkább csak az első kisregényben tudja megteremteni, s jóllehet mi is szembesülhetünk hasonló kérdésekkel, még a helyenként varázslatos nyelvi kifejezőerő sem tud igazán érdekeltté tenni bennünket Fakusz semittevésének és unaloműző kísérleteinek követésében (lásd például a földműves kalandjának aránytévesztően körülményes előadását), talán azért sem, mert a műegészeken és a három mű egészén, együttesén érezni a kimódoltságot, az írói mesterkedéseket is.

Elek Tibor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu