buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Igevédelem


2005.06.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az uniós Európának nem csak szervezési problémái vannak (és maradnak), továbbmenően nyelvi (és így kommunikációs) problémái is. Az egységes nyelvbe süllyedő világot nem minden nemzet fogadja el készségesen. Legtöbben lázadoznak az eszperantósított multikultúra bájai ellen. A legerősebb tiltakozás francia részről hallatszik, ahol egy nagy múltú klasszikus nyelv – afrikai támogatással, a régi gyarmatok jelenlegi lingua francája – harcol nemzetközi életéért. Montaigne, Rousseau és Victor Hugo nyelve kapkod levegő után, hiszen egy évezredig a francia az volt a kultúrvilág számára, mint annak idején a görög vagy a latin. Most ezeket a pidgin-English váltja fel.

A franciák önanalízise szerint nagyjából három fronton kell a nyelvészeknek és a művelt publikumnak ébernek lennie. Általában minden valamikor domináns nyelvet azonos sors fenyeget: a beszélők lustasága, a mellékszavak elejtése, a hangzók eltompulása. Így a vulgáris latin átváltozott olasszá, spanyollá, franciává, és ezek most továbbfejlődnek/hanyatlanak. A gyógyszer a figyelem lenne, a nyelvtani szabályok betartása, a már iskolában tanított stílus. Ellenállnak az idegenek, a másképpen hangzók, de főleg a business, amely saját érdekeit és ritmusát követi.

A második front, ahol küzdeni ajánlatos a beáramló idegen nyelv, ez esetben az angolszász, és annak amerikai változata ellen. Tucat- és százszámra válnak ezek a szavak vagy szótöredékek „elfogadhatókká” a francia közönség számára, sőt presztízsértékük növekszik azáltal, hogy ez a világhelyzetnek egy része. Ugyanakkor a francia nem terjed, valóságban hátrál. Húsz-harminc évvel ezelőtt természetes volt, hogy e sorok írója Dél-Amerikától Varsóig franciául tartotta meg előadásait, kurzusait. Manapság arra kérik a vendéglátók, hogy angolra fordítsa a szót.l Egy egész világnézet változik ezáltal, a kontextus maga is mást sugall, mint az eredeti szándék és értelmezés.

Mindez ma egy globális probléma, amelynek súlya növekszik az emberek zsúfoltságával egyenes arányban. Nagy és kis nemzetek eltűnhetnek, mert az iskola ritkán tanít „humán” tárgyakat, ezek helyét technikai formulák veszik át, statisztikák és matematizálható megoldások. A klasszikus tárgyak, amelyek az embert morális lényként ábrázolják és elemzik, kifolynak tartalmukból, elszegényednek, legkedvezőbb esetben sarokba szorulnak.

„Nyelvében él a nemzet” – soha nem volt ilyen időszerű. A múltban a hódító nép ráerőszakolta nyelvét a leigázottra – vae victis –, de annak csak előkelőségeire, míg majdnem érintetlenül hagyta a népi beszédet, annak eredeti formáit. Ezek a nyelvek egymás mellett éltek, és csak később befolyásolták egymást. Elit beszéd és népi beszéd. Ennek szülötte volt Dante nyelvezete, és Angliában Chaucer, francia honban a Chanson de Roland, vagy nálunk Anonymus. Ez a természetes fejlődés mára megszűnt: nincs rétegződés, a mechanikai kommunikációs eszközök végtelenül uniformizálnak: legjobb esetben szamizdat irodalom felemeli a hangját, de a bürokratizmus azt is elfojtja és a „politikailag korrekt” a közönségen kívülre helyezi. Párizsban, az Académia Francaise árnyékában, tudósok és politikusok, a Pasteur Institut tagjai „amerikaiul” publikálnak, és hívják fel az iskolarendszer figyelmét az angoltanítás hasznosabb modernségére.

A magyar nyelvet talán az védi hatásosan, hogy egyedül áll a germán-szláv tengerben. Amit képviselői eldadognak Brüsszelben, nem érintheti a magyart, vagy csak úgy, mint a magyar politikusokat és katonákat Bécsben, a Habsburgok idején. A dolog eredménye tehát attól függ a közeljövőben, hogy mennyire halad (vagy esik vissza) a gépi közvetítés, menynyire távolodik el egymástól az elit és a nép a megértés skáláján. A nyugati nyelvek reneszánsz helyzete ad erre némi utalást. Kialakult egy „tudós nyelv” (mot savant), a latin örökségből, és egy népi nyelv, a kettő egymásból merítve, egymást gazdagítva. Ezt a kincset kell megőriznünk, mondja nekem egy remek ebéd alkalmával Philippe de Saint-Robert, a „nyelv-mentési” bizottság elnöke. Egyáltalán nem optoimista, mert a mindenkori kormány nem ad érvényt a már régen meghozott nyelvvédelmi törvénynek. A divat győz, már csak azért is, mert a XIV. Lajos idejebeli klasszicizmust vádolta már Hyppolite Taine (1850) azért, hogy elszárította a népi forrásokat. Ennek eredménye lett volna az ország centralizmusa, hiszen a latin óta Gallia a precizitásra és esztétikára helyezte a nyelvészeti fősúlyt.

A situation linguistique tehát nem rózsás, de felébreszthet bennünket – nyugat-imádatunk közben – nemzeti öngyilkossági veszélyekre, a nyelvi lelkiismeretre.

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu