buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy találkozás lenyomatai


2005.06.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Mi jót mondhatnék magamról? / Szavakban mérem életem hosszát, / és csendben éjemet. S benne / a figyelem szikrázó égitesteit. / Látni jöttem, nem bírni a világba.” (Magamról) – írja Vasadi Péter Hajnal Kentuckyban című verseskötetében, melyben szembenéz több évtizedes tapasztalataival és rákérdez azokra.

A többértelmű értelemkapcsolatok és emlékkapcsolatok örvényléséből rajzolódik ki a hit és az értelem lírai egysége. Vasadi valódi lírai paszszusokat ragaszt össze megverselt prózával. A Szerelem és portya cím alá rendezett versei anyagának egy részét az útkeresés és a háború adta. Ezekben a verssorokban felsejlenek a háborúból fakadó rettenetes élmények, mégis többek holmi visszaemlékezésnél, mert olyan pillanatokat idéz meg Vasadi, melyek egyszerre hordozzák magukban a csodálatot és az undort, a nyugalmat és a félelmet, valamint a szembenézés és a megértés szándékát. „Nagyon nincs kedvemre így / ez a kettő: vér s nyugalom.” (Egy férfi), írja mintegy felvezetéséül az Adósság és a Törlesztés című verseknek. „Engem láttál, ki rézgombos / köpenyben rád nehezedtem, /mint a föld, s nem tudhattad, / ölni akarlak? Kitörni fogad? / Megvakítani? Egy sovány, szemüveges kölyök zölden / nézett sisakja alól. / Baljós fej félgömb acélban.” (Törlesztés)

Míg a kötet első egységét a múlt megtörtént eseményei, élményei adják, a háború és az útkeresés, addig a kötet záró részét alkotó Éjfonat verseiben az összegzés szándéka körvonalazódik. A Hajnal Kentuckyban versciklus egy találkozás lenyomata. Találkozás, mely a papíron jött létre, s melyről első ízben talán 2002-ben értesülhettünk, amikor a Vigília hasábjain Egy új Jónás jelei címmel Vasadi közreadta Thomas Merton trappista szerzetesről írt tanulmányát. Az együtt töltött idő, Merton munkáiban való elmélyülés hívta elő ezt a harminckét verset. Merton tehetséges író volt, aki tudásszomjtól hajtva mélyült el irodalmi és filozófiai tanulmányaiban, írt, előadott, megmártózott az amerikai éjszakában, idegen ágyakban ébredt. Majd egy pillanat alatt fordított hátat mindennek, engedve a titokzatos hívásnak, s lett trappista szerzetes, majd novíciusmester, aki lelki könyveit elöljárói parancsra írta, és lett sokak lelki vezetőjévé, így Vasadi Péteré is. E harminckét versben Vasadi megidézi a szerzetes életének egy-egy szakaszát, a hit-élményt, a megismerés lépcsőfokait, „az elnyugvás szépségét”. Ezek a versek éppen annyira szólnak Thomas Mertonról mint Vasadi Péterről. „Az írás nélkül eltöltött idő / hányattatás. / Nekem ezt bűn így éreznem.” olvassuk a Szél jár a kolostorban kezdő sorait, s talán ebben a versben leginkább tetten érhető, hogy Vasadi számára az írás nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem maga az a dimenzió, amelyben az emberi élet zajlik, ami elsődlegesen hozza létre a világot.

Vasadi Péter költő és beszélgetőtárs, aki egyszerre örvendeztette meg olvasóit legújabb verseskötetével, miközben közreadta Végh Attilával közösen jegyzett beszélgetéskötetüket A kígyó bőre címmel.

Nem tudományos értekezést tart a kezében az olvasó, hanem nyolc beszélgetés szövegét, amelyek során két írástudó keresi együtt, egymással vitatkozva s egymást kiegészítve a válaszokat. A hagyományról beszélgetve jegyzi meg Vasadi: „…az élet sokkal több, mint a hagyomány. A kígyó kibújik a bőréből, és otthagyja azt a hüvelyt, ami tényleg halott, de őrzi az élet formáját, tehát mégsem halott. Ez a forma valamilyen módon spiritualizálódik, és továbbmegy a kígyóval. Aki azt hiszi, hogy a levetett kígyóbőr csak bőr, az teljesen téved. Mert akkor félre kellene dobnunk minden szillogizmust. Nem dobhatjuk félre. A módszerre szükség van. A logikára is. A logosz kibújt a logikából, de benne hagyta magát örökre. Az élet a kígyó.” Másképp a kígyó a létezés, amiről nem lehet beszélni, míg bőre a kígyó nyoma, amit maga után hagyott, az, ami kapcsán kialakult a dialógus, a „megértési kísérlet” a két alkotó között.

Nyolc dialógus a létről, olvassuk a kötet alcímében. A létre vonatkozó kérdés heideggeri értelemben a dolgok megemelését jelenti, mint amikor kidobják a homokzsákot és felemelkedik a hőlégballon. Ezért a létre vonatkozó kérdésben benne van az örömre, az ujjongásra való készség, mert a kérdés értelme nem más, mint a nyitva tartás, elmozdítás, kimozdulás a tisztásra, ahol a magától értetődő visszakapja az „itt” csodáját. Így Vasadi és Végh kerestek egy tisztást a képzeletükben, ahol sétálgatva beszélgethettek a hagyományról, szabadságról, dumáról, írásról és irodalomról, képről és képtelenségről, változásról, erőszakról és útról. A kötet erénye, hogy mindvégig képes bevonni az olvasót a dialógusba, vagyis nem csak nyitás két ember felé, hanem meghatározott hely jutott a harmadik személynek is, aki semmiképpen nem a paszszív befogadó szerepére kárhoztatott. Sőt. Éppen a szabadság témáját körüljárva értjük meg, hogy dialogikus helyzetekre van szükség ahhoz, hogy szabadok legyünk. Hiszen más emberekkel való dialógusban eszmélhetünk rá a szabadságunkra, s bontakozhat ki a szabadságunk sokféle lehetősége. Míg Végh Attila a filozófia felől, addig Vasadi Péter a hit, a vallás felől közelített a választott témákhoz, s egyszer sem játszották ki az egyik megközelítést a másik ellen, mivel mindketten a logoszt, azon belül a szakrálist keresték. Nem áltatják az olvasót, hogy végleges választ kap kérdéseire e beszélgetésekből, mivel mindkettőjük szenvedélye a kérdezés, nem pedig a válaszadás. „Túl sokat szólván – mindenről és semmiről –, az emberiség elfelejtett beszélni, elfelejtette a szavak és a megnevezett világ élményszerű azonosságát, a megnevezett világ és szellemünk identitását: azt a nagyszerű erőfeszítést melynek segítségével szellemünk egész világot, és vele egy egész nyelvet tár fel a maga számára. (…) A beszéd megadatott nekünk: része a Létnek, amiből egyedül önátadással részesülhetünk.” – írta Pilinszky. Van mit továbbgondolnia bárkinek egy olyan kor olvasójaként, amelyben az önátadást feltételező beszélgetés kiment a divatból.

Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban
Kortárs Kiadó, 122 oldal, 1600 Ft
Vasadi Péter – Végh Attila: A kígyó bőre
Kortárs Kiadó, 104 oldal, 1300 Ft

Erős Kinga

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu