buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kortársunk: József Attila
A centenáriumi év könyvei


2005.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az első világháború óta megsokasodtak azok az írások, amelyek a líra közeli haláláról elmélkedtek. Maguk a megszülető életművek azonban folyamatosan cáfolták ezt a vélekedést. Az ezredvéghez közeledve aztán már általában az irodalom rangjának hanyatlásáról, még tágabban a Gutenberg-galaxis, azaz a könyvkultúra végéről értekeztek sokan, s érvelésükhöz nemcsak a televíziózás, a videózás, a számítógép-használat elterjedését tudták említeni, hanem az olvasáskutatás egyre romló arányszámú mutatóit. A helyzet valóban aggasztónak mutatkozik.
A József Attila centenáriumi emlékév végéhez közeledünk. S ennek eseményeit, tapasztalatait sorra véve egy kissé fellélegezhetünk. Az évfordulós ünnepségekben – legalábbis nálunk, Magyarországon – rendszerint szokott lenni erőltetettség, a feladat elvégzése után megnyugvás, hogy most x évig nem kell foglalkozni az illető életművel. Pedig még a kevésbé híres alkotók olykori megidézése is nemes cél, s a hagyomány ápolásának elmaradása szegényítené nemzeti önismeretünket. József Attila neve, személye, életműve a ritka kivételek közé tartozik.

 

Arról persze nem lehet beszélni, hogy az olvasni tudó magyar anyanyelvűek tízmilliósnál is nagyobb tábora egyaránt a költő valamilyen rendű-rangú híve, de arról igen, hogy a klasszikus irodalommal és a költészettel valamilyen fokon tartalmasabb kapcsolatba kerülők remélhetően többmilliós tábora a magáénak érzi őt. Az általános és középiskolások körében lezajlott ünnepségek és felmérések, az országszerte s a határokon túl megtartott irodalmi-művészeti estek, a kiállítások, a tudományos konferenciák, az irodalmi folyóiratok összeállításai és korántsem utolsósorban a könyvkiadás adatai egyaránt igazolják azt, hogy József Attila egyike a legnépszerűbb magyar alkotóknak. Népszerű, mert időszerű, időszerű, mert örökérvényű, a figyelmes olvasót mindig megszólító művész.

A könyvkiadásnál maradva: a szakember számára feltűnhet, hogy a József Attilával foglalkozó könyvek ugyan az emlékévben sokkal nagyobb számmal jelentek meg, de nem egy hosszabb szünetet követően, hanem egy folyamat egyik csúcspontjaként. A legelső, életrajzi szempontú könyvet József Jolán írta, s ez 1940-ben került kiadásra. Azóta mintegy száz (!) önálló, az életúttal, a művekkel foglalkozó kiadványt vehettünk kézbe, s ezek döntő többsége az utóélet második felében jelent meg. Az emlékévet közvetlenül megelőzően például egy, az értekező József Attiláról készült tanulmánygyűjtemény (Testet öltött érv, Balassi Kiadó), ugyane tárgykörben Fehér M. István írása (József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája, Kalligram), Mészáros István 1964-ben olaszul megjelent és csak most magyarra átültetett könyve (József Attila és a modern művészet, Argumentum), Tverdota György monográfiája az Eszmélet-ről (Tizenkét vers, Gondolat) valamint Bókay Antal József Attila poétikái című munkája (Gondolat).

A versek kritikai kiadása

Az emlékévben természetesen számos korábbi mű új kiadásban is napvilágot látott. Köztük van Szabolcsi Miklósnak eredetileg négy kötetben, 1963 és 1998 között megjelent nagymonográfiája, köztük vannak emlékiratok: Vágó Márta, Szántó Judit, Illyés Gyuláné könyvei. Megjelentek versválogatások Tarján Tamás, Marno János, Láng Zsolt munkájaként. S bár az újabb kiadásokat most legfeljebb megemlíteni tudom, hangsúlyosan kell ezt megtenni József Attila összes versei 2. javított és bővített kritikai kiadásával (Balassi Kiadó). Stoll Béla legendás pontosságú filológiai teljesítménye először 1984-ben jelent meg, ám a verseknek nem ez volt az első kritikai kiadása. Waldapfel József és Szabolcsi Miklós gondozásában előbb 1952-ben, majd a javított és bővített változat 1955-ben vált hozzáférhetővé. A versszeretők is viszonylag ritkán szoktak kritikai kiadást forgatni, ezért talán nem árt emlékeztetni arra, hogy a versszövegek kritikai kiadásának megléte egy életmű alaposabb és hitelesebb megismerésének szakmai előfeltétele. Egy vers keletkezésének pontosabb dátuma például segítő, olykor perdöntő lehet a pontosabb értelmezésben, s ezt segítheti a szövegváltozatok időrendjének megállapítása, a sajtóhibák kijavítása, az utalások megmagyarázása.

Dokumentumkötetek

Azt se mindenki látja be, még az irodalomtörténészek közül sem, hogy mi szükség lehet a művek befogadásához általában az életrajzra, de különösen annak részleteire, adalékaira. Pedig számos ilyen tárgykörű mű bizonyította a legutóbbi években, s magában a József Attila-kutatásban is, hogy segítő, olykor megvilágosító erejűek lehetnek az adatok, a kezdetben talán öncélúnak tetsző filológiai búvárkodások. Ha komolyan vennénk az életrajz-ellenességet, akkor a művészről készült fotóanyagot is feleslegesnek kellene ítélnünk. De gondoljunk bele: József Attila a halálával lett ismert, majd hamarosan a legnagyobbak közé emelkedő költő, s az öngyilkosság (bár olykor ma is vitatják, s balesetnek tartják a halál bekövetkeztét), a költősors, tágabban az emberi sors egyik alapvető emblémájává vált: Zrínyi Miklós és Széchenyi István mellé sorolódott be József Attila a magyarság tragikumának megjelenítőjeként.

Aki József Attila költészetét valamennyire megszerette, az feltétlenül ismer néhány fotót is róla. Egy kor felfogását, egyetlen személy József Attila-képét is jellemzi, hogy a költőnek melyik fényképe áll a legközelebb hozzá: a diák, a forradalmár, a meglett vagy a megtört ember. A költővel kapcsolatos fotóalbumot először 1958-ban állított össze a Petőfi Irodalmi Múzeum. Ehhez a bevezető tanulmányt még Révai József írta, s a kötet egyik szerkesztője maga Szántó Judit volt. A múzeum munkatársa, Macht Ilona 1980-ban a költő képeinek ikonográfiáját tette közzé, az összes ismert fotó közlésével és leírásával. Ennek felhasználásával készítette el most Kovács Ida Idesereglik, ami tovatűnt címmel József Attila összes fényképének kötetét. Sajnos a költőről nem készült túl sok felvétel, azok egy része is eltűnt, s legtöbbjük amatőr munka, amatőr gépekkel, s részben csoportkép. Így igazán remek nyomdászati-technikai teljesítménynek nevezhető a Petőfi Irodalmi Múzeum új kiadványa. Feltétlen említést érdemel a tipográfiai, nyomdai előkészítést végző Fákó Árpád és a nyomdai munkákat végző Brill Stúdió. A könyvnek, színvonala alapján minden közkönyvtárban, minden oktatási intézmény könyvtárában ott kellene lennie. Az ikonográfia 79 képleírást és kisméretű fotót tartalmaz, a könyv első felében pedig, a költő és József Attila-kutató Beney Zsuzsa esszéje után 41 kép nagyított változata látható. Az utószóban a szerkesztő abban reménykedik, hogy talán még elő fognak kerülni újabb fényképek. S íme, a már említett Bókay Antal könyv címlapján egy eddig ismeretlen, 1936-ból származó arckép található.

A költőről készült fotók gyűjteménye nélkülözhetetlen kiadvány, de feltétlenül szükség van az olyan munkákra is, amelyek ugyancsak fényképek segítségével nemcsak a költőt, hanem korát, pontosabban kortársait is bemutatják. Erre a feladatra vállalkozott a Költőnk és kora Szabó B. István és Asperján György szerkesztésében. A képanyagot Sárközi Éva gondozta (ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézete – ASPY Stúdió Kiadó), s ezt Tverdota György esszé-tanulmánya kíséri, amelyben azt mutatja be, hogy József Attilának „hogyan alakult az önképe, hogyan látta tárgyi környezetét, a fővárost, a vidéki városokat, falvakat, tájakat, milyen személyes viszony fűzte családtagjaihoz, barátaihoz, mestereihez, ellenségeihez, riválisaihoz, szerelmeihez. Ez a kép korántsem kiegyensúlyozott, mérlegelő, hanem lépten-nyomon torzít. A magamagának és embertársainak tulajdonított jelentőség, az irántuk érzett szeretet és gyűlölet, az indulatok, az előítéletek, a hála, a remények, a vágyak, az önérzet, a gátlások és még megannyi tényező szól bele abba, hogy József Attila, mint egy erőtér centrumát elfoglaló, s ezt az erőteret folytonosan magára vonatkoztató reprezentatív személyiség a világról és önnönmagáról milyen benyomásokat közvetít kortársai és utókora számára.” Ilyen fokú összegző igénnyel mindennek bemutatására elsőként vállalkozott a szerző.

Egy fotó a leglaikusabb szemlélő számára is mond valamit. Nem feltétlenül van ez így a hivatalosnak nevezhető iratok esetében. Pedig ezek is sok mindenről tanúskodhatnak. Az ismert József Attila-iratok száma meglehetősen nagy: 179 szöveg közlésére kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeum „És ámulok, hogy elmúlok” címmel kiadott, reprezentatív kiállítású könyvében. Az iratok fotókópiáját közlik, így a szöveg olvasásával egyidejűleg a vizuális megjelenés is koridéző. Ezek az iratok természetesen ismertek voltak eddig is a szakirodalom számára, fel is használták azokat, de ilyen egységben eddig nem voltak tanulmányozhatóak. A kötet akár diákok figyelmét is felkeltheti, hiszen érdeklődve kommentálhatják a költő bizonyítványainak jegyeit. De akár mindannyian meditálhatunk azon, hogy vajon miért kapott 1918 júniusában a polgári iskola második osztályában elégtelent szabadkézi rajzból. Így javító vizsgát kellett tennie. S ha keze ügyetlen volt, akkor miért választotta a makói gimnáziumban görögpótló tárgyként a rajzot, amiből akkor elégségest kapott a csupa jó és jeles érdemjegy mellé. (Esetleg nem volt akkor ott más görögpótló tantárgy?) A dokumentumanyag jelentős részét bírósági periratok teszik ki. Mint ismeretes, az első vádirat még 1924-ben készült, egyetlen nappal a költő tizenkilencedik születésnapja előtt, a Lázadó Krisztus című vers miatt, „isten gyalázás vétsége címén”. Első fokon nyolc hónapi fogház és pénzbüntetés volt az ítélet. A fellebbezés után a júliusi ítéletet novemberben egy hónapi fogházbüntetésre szelídítették, majd újabb fellebbezés után a Magyar Királyi Kúria 1925 márciusában felmentő ítéletet hozott. S a gyűjtemény végén olvashatók a szárszói csendőrség jelentései a halálesetről. Minden tanú, az ott nem említettek is az öngyilkosságot egyértelműsítik. S ennek nem mond ellen az utolsó napnak az a derűs magatartása sem, amelyet József Jolán jelenített meg könyvében.

Gyűjtemények a szakirodalomból

Mint említettem már, a költőre vonatkozó szakirodalom kisebb könyvtárnyi. Így szinte a lehetetlenre vállalkozik az, aki egyetlen, négyszáz lapos kiadványban próbálja mindezt áttekinteni. A Nap Kiadó huszadik századi írókat bemutató In memoriam és Emlékezet sorozatában már a félszázadik kötethez közeledve került sorra József Attila, s talán éppen a feladat nehézsége miatt kellett eddig várakozni. Mindenesetre a költő egyik legfőbb művét címül választó könyv, az Eszmélet, N. Horváth Béla válogatásában és szerkesztésében célszerűen s így sikeresen oldotta meg a feladatot. A sorozat jellegének is megfelelően középpontban maradt az életút, s ehhez kapcsolódnak elsősorban a korabeli kritikák. Közéjük csak ritkán illesztődik be néhány jóval későbbi tanulmány vagy annak részlete. S a záró, ötödik fejezet is elsősorban a halál utáni megemlékezéseket idézi fel. Ha könyvtárnyi a szakirodalom, akkor nyilván a szerzők száma is igen nagy, Juhász Gyulától és Ignotustól kezdve Németh Lászlón és Németh Andoron át Nagy Lászlóig, Juhász Ferencig és tovább. Nem volna igazságos, ha e példaszerű válogatás kapcsán hiánylistát állítana össze bárki, hiszen így is több mint hatvanan kaptak helyet. Egy ilyen kötet nem pótolni kívánja a szakirodalom bővebb tanulmányát, hanem gazdag étlapot kínál, további olvasásra buzdítva. Vonatkozik ez nemcsak az irodalom iránt érdeklődő bölcsészekre, hanem akár a középiskolásokra is. Nem árt tudni, hogy ez az immár nagy hagyományúnak nevezhető sorozat a magyar szakos bölcsészhallgatók körében komoly népszerűségnek örvend, tanulmányaik során, dolgozatíráshoz rendszeresen használják a már megjelent köteteket.

A kolozsvári Korunk előbb 1926 és 1940 között jelent meg, közismerten baloldali folyóiratként, majd 1957-ben újraindult, 1990-ben pedig újjászületett Kántor Lajos szerkesztésében. Az irodalomtörténész Kántor Lajos, aki egykor már írt egy könyvet József Attila és Erdély kapcsolatáról (A hiány értelmezése, 1980), idén tavaszra természetesen a Korunk emlékszámát állította össze, majd egy könyvet is szerkesztett Ha eljönnél… József Attila a Korunkban (1929–2005) címmel (Komp-Press Kiadó – Korunk Baráti Társaság). Kritika már a Nincsen apám, se anyám c. kötetről megjelent e folyóiratban, amelyet 1929-től Gaál Gábor szerkesztett, majd versek, fordítások is. Bár nem túl nagy a közlemények száma, ezt ahhoz is mérjük, hogy a költő az anyaországban is ritkán jelent meg. 1935-ben e lap közölte Fejtő Ferenc méltató pályakép-elemzését. 1938-ban érthetően megsokasodtak a költőről szóló írások, közülük Déry Tiboré a legfontosabb. Majd a 75. születésnap adott alkalmat gazdagabb anyag közlésére, most pedig a centenárium. E kötet közzéteszi az áprilisi Korunk anyagának nagyobb részét is. Az igényes kiállítású kötetet a folyóirat köréhez tartozó képzőművészek ideillő, tehát ugyancsak emlékidéző grafikái teszik teljesebbé.

A Szerelmes magyar írók sorozatának (Holnap Kiadó) új kötete, A szépség koldusa, a költő szerelmeit mutatja be. Azaz, kicsit tágabban értve a fogalmat, helyet kapnak itt a testvérek, Jolán és Etelka, s a Mama emléke is. Mintegy kéttucatnyi név szerepel a kötetben. Közülük – az említett családtagokon túl – négyen a középiskolai tananyagnak is részeseivé váltak: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit és Kozmutza Flóra. Az élettárs Szántó Judit kivételével mindannyian gyönyörű versek ihletői, címzettjei. (Juditról csak szakításuk után született meg a Judit.) S tananyag az Óda is, a világirodalom egyik legcsodálatosabb alkotása a szerelemről. E vers ihletője egy futó, alkalmi ismeretség Lillafüreden dr. Szőllős Henrikné Marton Mártával, aki művészettörténész, s újságíróként volt jelen az írók konferenciáján. Utána, már Budapesten megkapta a vers kéziratát a költőtől. Tehát csupán az ihletforrás szerepét töltötte be. Az egyoldalúság jellemezte az Edit-szerelmet, korábban a kamasz-, az ifjúkori kapcsolatok, udvarolgatások nagy részét is. A kötetet Valachi Anna állította össze, s a sorozat jellegének megfelelően az odaillő versek, levelek mellett, a kortársak vallomásainak, visszaemlékezéseinek vonatkozó részletei világítják meg egy-egy kapcsolat tartalmát.

Az állandóan – hol vélten, hol valósan – szeretethiánytól szenvedő, s azt felnőttként leginkább a szerelemben feloldani vágyó József Attila sorsa a férfi-nő kapcsolat szempontjából sem volt harmonikus. A címadással is erre a „koldus-sorsra” utalva, ezt dokumentálja gazdagon ez a könyv.
Ugyancsak elegyes, verseket és tanulmányokat közlő kiadvány a Föl a szívvel… Az istenkereső József Attila (Szent István Társulat) Sárközy Péter szerkesztésében. József Attila Isten-élményéről, képzetéről a legutóbbi évekig alig születtek tanulmányok, a terjedelmesebb pályaképek is kerülték ezt a kérdéskört, pedig a versek gyűjteményes kiadásai tanúskodtak az élmény és motívum jelenlétéről. E kötetben 54 versből álló antológia olvasható, s motivikus értelemben indokolt ez a szám. Majd hat tanulmány következik, Sík Sándor 1948-ban megjelent írásától Beney Zsuzsának idén a Vigiliában olvashatóvá vált munkájáig. A szerkesztő igényes bevezető tanulmánya áttekinti a kérdéskör történetét, az értelmezési lehetőségeket, s utal arra, amit az emlékév vége felé az érdeklődő már meg is tapasztalhatott, hogy számos friss eredménnyel gazdagodott 2005-ben a költő Isten-képének vizsgálata.

Fejtő Ferencnek a Korunkban 1935 februárjában megjelent úttörő tanulmánya újra olvasható a folyóirat említett antológiájában, az In memoriam sorozat kötetében, s természetesen abban a könyvben is, amely első alkalommal gyűjtötte össze a szerzőnek a költővel foglalkozó írásait. József Attila. A Szép és Jó Szó mestere, vallja a könyvcím (Holnap Kiadó), s 1934 és 2004 között keletkezett írások szerepelnek benne. A keletkezési évszámok azt a képzetet keltik, hogy 1954 óta csupán az előszó és az egyes írásokhoz fűzött kommentárok íródtak meg. Pedig nem, s sajnálható, hogy a Borkóstolóban közölt néhány további írás, valamint az ideillő interjúk nem kerültek újabb közlésre. Az esszéíróként, kritikusként, szerkesztőként indult fiatalember, 1938 óta Párizsban élve, történésszé lett, de a költő életművével soha nem szakadt meg a kapcsolata. Fejtő Ferenc József Eta halála óta az egyetlen jelentős élő személy a József Attila környezetébe tartozóak közül, s voltaképpen meglepő, hogy e gyűjtemény kiadására csak most került sor. Az írások ismerői számára a kommentárok nyújtanak igazi újdonságot. Megjelent új kiadásban, s az előbbi kötetben is olvasható, az 1947-es keletkezésű József Attila, az útmutató (Népszava–Papirusz Book) is, azzal a többlettel, hogy helyet kap itt Valachi Annának egy részletes interjúja, továbbá egy tanulmánya, valamint Fejtőnek a Szép Szóban közölt írása Gide oroszországi útinaplójáról, valamint fotók is láthatók a szerzőről. Fejtő 1930 őszén ismerkedett meg a költővel, s évről évre elismerőbb hívévé vált. Nemcsak egykori írásaiból, de legújabb emlékezéseiből is látható azonban, hogy mint az urbánus tábor egyik meghatározó alakja, elviekben és személyes kapcsolatokban is szemben állt a népi írók táborával, s hogy hajdani ítéleteit és előítéleteit ma is hangoztatja, a „harcot” benne még ma sem eléggé oldotta „békévé” „az emlékezés”.

A legújabb szakirodalom

József Attila versei idegen nyelveken, füzetkékben, majd könyvalakban, alig hogy befejeződött a második világháború, kezdtek megjelenni. Hubay Miklósnak köszönhetően már 1945 tavaszáról van egy 8 lapos, francia nyelvű kiadvány Genfben, az ötvenes évektől pedig már jeles köteteket adtak ki: olaszul (1952), bolgárul (1953), franciául, románul (1955), lengyelül (1956), kínaiul (1957), oroszul (1958), németül (1960), szerbül (1961), spanyolul (1963), és így tovább. Összefoglaló igényű áttekintés azonban eddig még nem készült e tárgykörben. „Híres vagy, hogyha ezt akartad…” idézi címként a József Attila külföldi recepcióját tárgyaló munka (Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet). Az Erdős Katalin felelős szerkesztésében készült, 19 tanulmányt és egy interjút közlő kiadvány nyelvek szerint elkülönítve bibliográfiát is ad a közlésekről és a szakirodalomról, függelékben pedig közli Nagy László lektori véleményét 1965-ből Nino Nikolovnak, a kiváló bolgár költőnek a fordításairól. A világirodalmi recepciótörténet szempontjából nélkülözhetetlen kiadvány született.

Lengyel András korábban már publikált egy, a kutatók körében komoly visszhangot kiváltó tanulmánykötetet József Attiláról (A modernitás antinómiái, 1996). Újabb könyvét is ez a sors illeti meg. A „…gondja kél a gondolatban” Az értekező József Attiláról (Tiszatáj Könyvek) tárgyköre okán nem könnyű olvasmány, némi filológiai és filozófiai érdeklődést igényel. A tájékozódásban segít a bevezető tanulmány, amely először is jelzi, hogy József Attila idevágó szövegei részben töredékesek, részben máig nem jelentek meg, részben elvesztek vagy ismeretlen helyen rejtőznek. Olykor alig megoldható feladat a szövegek pontos datálása, a töredékek sorrendjének megállapítása. Mindebből arra következtet a szerző, hogy egyelőre „a filológiai természetű megközelítés jelenti a járható utat”. Ehhez persze a teljes életmű és a korszak beható ismerete mellett filozófiai tájékozottság is szükséges. Az alaptézis szerint József Attila gondolkodónak is jelentős volt. E nézetével Lengyel – ellentétben a kortársak legtöbbjével – korántsem áll szerencsére egyedül. Többen vizsgálták már a költőt ért filozófiai hatásokat – Hegelen és Marxon túlmenően is. Meghatározó szerepe volt ebben Tverdota György kutatásainak. Lengyel András felfogása szerint József Attila a hatásokat nemcsak magába építi, hanem kreatívan át is értelmezi. A középpontba valóban elméleti kérdéseket állító tanulmányok (az abszolútum, az egzisztencia, az önlét-, a nemzet fogalma, a freudomarxizmus) mindvégig figyelnek az életrajzra, s minden filológiai szempontból érdekesnek tetsző kérdésre.

Különösen izgalmas ebből a szempontból például a József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus” című tanulmány, amely egy először 1997-ben publikált, rövid, ám a költőtől származó szöveggel foglalkozik, a kényesnek tetsző kérdést bravúros irodalomtörténészi teljesítménnyel oldva meg. Külön ráadás, hogy az 1933 nyarán keletkezett kéziratot a szerző összeköti a közismert Vigasz című verssel, amelynek így az eddigiek mellé újabb értelmezését teszi lehetővé.
Alföldy Jenő a huszadik századi, s kiemelten a kortárs költészet kritikusa, elemzője. Sok könyve között az Illyés-centenárium alkalmából már kiadott egy olyat is, amelyik csak erről az életműről tartalmazott elemzéseket és tanulmányokat (Halandó kézzel halhatatlanul, 2003.) Ezt követi most a nemzedéktársnak szentelt Arany öntudat – József Attila-tanulmányok (Nemzeti Tankönyvkiadó). E kötetben hét vers elemzése olvasható (Megfáradt ember, Tiszta szívvel, Reménytelenül, Eszmélet, A Dunánál, Nagyon fáj, Bukj föl az árból), továbbá két tanulmány. Az egyik a népiséget és a folklórhatást, a másik az istenesség és a bűntudat kérdéskörét vizsgálja. A szakirodalmat célirányosan használják fel az egyes tanulmányok, ugyanakkor beszédmódjukkal figyelemmel vannak arra is, hogy az érettebb diák-korosztályokat ne idegenítsék el a műelemző munkák olvasásától.

Az emlékév a végéhez közeledik, de az életművel való foglalkozás lezárhatatlan folyamat. Máris tudni lehet, hogy hamarosan megjelennek kötetbe gyűjtve Valachi Annának a József Attila-tanulmányai. Várjuk jövőre a 2005-ös tudományos konferenciáknak az anyagát. Várjuk Tverdota György életmű-monográfiáját. S Fejtő Ferenctől a mai húszévesekig várjuk az újabb tanulmányokat, vallomásokat, verseket, fordításokat.

Vasy Géza

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu