buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A sztár, aki gyűlöl látszani


2002.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Verebes István
írta: Odze György, fényképezte: Szebeni András
Korona Kiadó, 174 oldal, 5500 Ft

 

Verebes István most megkapta. Ami egy médiasztárnak jár. Tömjént és mirhát. Vagy, ami azzal azonos: róla szóló, reprezentatív kiállítású albumot, rengeteg szép fotóval – potom 5500 forintért. Havas Henriket biztos eszi is a sárga irigység. Verebes többe kerül, mint Esterházy, többe, mint egy díszkötéses Biblia vagy Orbán Viktor összegyűjtött reggeli rádióinterjúi. Odze György – aki korábban Havassal készített interjúkötetet – Verebest a múltjáról, emlékeiről, pályája tanulságairól, fontos állomásairól faggatta, s Szebeni András fotóművésszel közösen elkísérték fellépésekre, próbákra, tv-stúdióba, rokonokhoz, barátokhoz. Felkeresték élete fontos helyszíneit, egykori lakásokat, albérleteket, vidéki házát, színházakat és színészházakat, emlékezetes sikerek és bukások, leégések tereit és szereplőit is.

A leporellót lapozgatva nem tudjuk eldönteni, a fotók illusztrálják-e a szöveget vagy fordítva. A legtöbb lapon a Nagy Ember látható. Társaságban, kollégákkal, gyakrabban azonban egyedül, amint, magyaráz, instruál, szerepel, mosolyog, figyel, marháskodik, vagy éppen alsónadrágban üldögél operettszínházi öltözőjében. Szebeni fotói ugyan a megfelelő szövegkörnyezetbe vannak tördelve, a képaláírások hiányának azonban nyilván koncepcionális oka is van: csak Verebes az érdekes, a partnerei nem számítanak. Ők csak asszisztálnak neki, statisztálnak mellette. Odze, Szebeni és a Korona kiadó emlékművet állított Verebesnek. A gesztus nyilván nem is annyira a szellemes konferansziénak, és tehetséges rendezőnek szól, hanem pénzre váltható televíziós népszerűségének. (A Heti hetes egyik közelmúltbeli adásában még reklámozta is a könyvet, s mintegy magát mentegetve álszerényen kijelentette, azt Odze írta. Az impresszum szerint azonban ő is jogtulajdonos, vagyis ő is kasszíroz a vállalkozásból.)

Az emlékművet emelők alapállását valamifajta ájult csodálat jellemzi, ami nemcsak a kötet nagyvonalú kiállításában tükröződik, de a hátsó borító szövegében is eklatánsan megfogalmazódik. Eszerint Verebes „minden gondolata eredeti, minden cselekedete ösztönösen tehetséges.” Vagyis egy üdvtörténet lapjai, fordulatai elevenednek meg. Kritika annyi szorul a könyvbe, amennyit Verebes maga gyakorol. Szerencsére ő tud változatosan alakuló pályájáról, s magánéletéről fenntartással, távolságtartással is nyilatkozni. Többnyire manírok nélkül beszél, s néha igazán közel enged magához. Az emlékezés azonban gyakran megszakad, a várt folytatás elmarad, s a Verebes-saga egyes fejezeteiről – például újságírói, s televíziós szerkesztői tevékenységéről, a miskolci évekről, s a rádiókabaréról, általában is a rendezéseiről – viszonylag kevés szó esik.

A kötetnek mindenesetre legjobb, leginformatívabb részei az interjúk. Odze kommentárjaival kevesebb
szerencsénk van, mint Verebes szövegeivel. Ő – mint egy uralkodója tetteit megörökítő krónikás, vagy mint Goethe Eckermannja – udvarias és elfogult „tárgyával” szemben. Nincsenek kételyei és fenntartásai. Még kérdései sem igen. Lejegyzi, amit lát és hall. Kommentárjaiban, háttéranyagaiban részben a Verebestől hallott történeteket adja tovább, s barátja ürügyén részben magáról mesél, el-elkalandozik. (Verebes londoni, szigetországi vonzalma okán például hosszú oldalakon át az angolok rokonszenves és furcsa szokásairól értekezik.)

Jellemfejtése apologetika, mitizálás. Találó megfigyelésekkel, vonásokkal is árnyalja Verebes portréját, gyakrabban azonban csak evidenciákra, zavaros közhelyekre futja emberismeretéből, s fantáziájából. Szerinte például Verebes is ott él, „ahol sokan élünk, egy nagy szürke mezőn, a bátorság és a gyávaság határai között.” Vagy: Verebes „szeret kimondani olyan dolgokat, amelyeket mások nem mernek.” (Például mit? Csak nem a Heti hetesben elsütött ízléstelen bemondásokra gondol?) Odze néha evidenciákat ragoz, tupíroz fel, s állítását nem támasztja alá semmilyen indokkal, magyarázattal.

Bár már tíz kötet áll mögötte, stílusa meglepő módon gyakran mégis pongyola. Verebes apja például: „ideológiai tanítással élt felé lentről.” Előfordul, hogy egy-egy mondat értelmét – amelyben ráadásul még az alanyt és állítmányt sem sikerült egyeztetni – csak nehezen lehet kibogozni: „Ezeknek az egykor élt alakoknak bűne, hogy humoromnak a szakmai kritériumai kortársaim által sokszor elavultnak bélyegzett.”

Vitathatatlan, a Verebes István című könyv többnyire szórakoztató, s a sztáréletrajzok átlagánál kulturáltabb. Hogy eléri-e a (hátsó borító szövegében megfogalmazott) célját, vagyis segít-e abban, hogy ezután ne csak felismerjük, de jobban is ismerjük majd Verebest, ki tudja. Persze, kérdés, kell-e őt jobban ismernünk, s nem elég-e, ha „csak” rendezői, színészi, konferanszi, televíziós műsorvezetői, televíziós csevegői munkásságát ismerjük? A Verebesológia valószínűleg meghatározó alapműve újfent csak azt a – televízió csatornák, bulvárlapok és magazinok, könyvek táplálta – benyomásunkat erősíti, hogy Magyarországon legfeljebb 10-15 művész, televíziós létezik. Csak ők tarthatnak számot közfigyelemre, csak ők piacképesek.

Verebes egyébként – Odze szerint – „Fiatal korában még szeretett a társaság középpontja lenni, ma ezt már nem tartja fontosnak.”, sőt a borítószövegből kiderül, gyűlöl látszani. Mi lenne, ha még szeretne is?

Gervai András

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Legelső hozzászólások a cikkhez:
small

#1

2003.01.11 16:00

klassz a szöveg, de kicsit nagyon elnéző. kinek nincs elege ebből a ripacskomédiásból? de ugy látszik, az írástudók nem nagyon mernek..
[VÁLASZ]
dé208

#2

2003.01.11 21:32

...és ezek tizen -tizenöten attól olyan nagy halak, hogy
következetesen futtatják egymást.
Attól, hogy valaminek a formája könyv, attól még az nem
lesz igazán könyv!
Hál istennek vannak még sokan az országban akik azért
ezt még tudják!
[VÁLASZ]
mokus

#3

2003.01.13 10:19

Beszarok... Ma reggel a napkeltében az a hímtag magával csinált interjút! Mit meg nem tehetnek egyesek?!!!
A végén cinikusan megjegyezte, hogy az elmúlt két évben, mint legnagyobb társadalmi tetszeleghetett, de idén már a legnagyobb pojáca címre vágyik.
Tőlem megkaphatja. De nem csak ezt :-)
[VÁLASZ]


  . . .

Az összes hozzászólás
megtekintése

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu