buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Önkorlátozó fejlődés
Beszélgetés Csányi Vilmossal


2001.04.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Az érdeklődő laikusok felől mindig nagy a nyomás, hogy a tudomány legújabb eredményeit és elképzeléseit tárjuk a nagyközönség elé, olyan hipotéziseket, amelyek még további igazolásra szorulnak, és amelyeket majd a tudomány egészéhez való viszonyuk is minősít.”
 

– Az ön szakmai munkájában milyen viszonyban áll egymással a komoly tudomány művelése és az ismeretterjesztés?

• Ez két teljesen eltérő beszédmód, nem hiszem, hogy különösebben hatnának egymásra. A népszerűsítő tevékenység csak akkor nem degradálja művelőjét a szakma szemében, ha korábban már bebizonyította, hogy kiváló kutató. Pedig ha az ember megpróbál valamit elmagyarázni egy laikusnak, azzal saját maga számára is tisztázza a dolog struktúráját, és óhatatlanul szembesül tudásának mélységével és hiányosságaival. Az ismeretterjesztő mű olvasója akkor is állításokat vár a szerzőtől, ha tudja, hogy amúgy a tudomány nagyon csínján bánik az állításokkal. A szakma az elhamarkodott állításokat gyorsan korrigálja, míg a laikus olvasó egy harminc éve publikált elméletről azt hiszi, hogy az ma is áll. Egy az agresszióról folytatott vita során a filozófusok ötven évre visszamenőleg szembesítették egymással a különböző viselkedésbiológiai elméletek állításait, ami azért meddő eljárás, mert a természettudományban a legutolsó álláspont a tudomány álláspontja. Az érdeklődő laikusok felől mindig nagy a nyomás, hogy a tudomány legújabb eredményeit és elképzeléseit tárjuk a nagyközönség elé, olyan hipotéziseket, amelyek még további igazolásra szorulnak, és amelyeket majd a tudomány egészéhez való viszonyuk is minősít.

– Nyilván roppant bosszantó lehet, ahogy az nagyközönség leegyszerűsíti a tudományos elméleteket, és egy bonyolult hipotézist mondjuk úgy interpretál, hogy: igazából a kutya háziasította az embert, nem pedig fordítva.

• Ezt a jelenséget a humán etológia már elég alaposan körbejárta. Az emberi csoportok közös kultúrájában rengeteg az indoktrinálható elem, azaz a csoport tagjai a leegyszerűsített fogalmakat és magyarázatokat fogadják el és jegyzik meg. A népszerű-tudományos világ hiedelemrendszere ugyanolyan leegyszerűsítéseket tartalmaz, mint mondjuk egy vallási közösség hiedelemrendszere. Ráadásul a dogmákon alapuló vallásoknak nem kell az egész rendszert megbolygató, új felfedezésektől tartaniuk.

– Az interneten olvastam egy vitafórumban arról, hogy a – ma is működő – evolúció valamiféle szuperintelligens, a gépekkel szimbiózisban élő fajjá alakítja át a mai embert.

• Egy akkora populációban, amekkora az emberi fajé, már nincsen evolúció. Hatmilliárd ember gén-készlete nem változik meg helyi eseményektől, ami most történik, azt stabilizáló szelekciónak nevezzük, azok a gének, amelyek életképtelenné teszik hordozójukat, kiszelektálódnak, de ettől még a faj evolúciója stagnál. A biológiai evolúció egyik feltétele, hogy a populáció dinamikus változásokat mutasson, az emberi faj akkor “fejlődhetne” ha valamilyen katasztrófa következtében csak százezer ember maradna a Földön, ezek újra elszaporodnának, és ez megtörténne még pár százszor. Ettől függetlenül a technológia, az ideák, a kultúra szintjén az evolúció továbbra is működik. Az evolúciós elv azt magyarázza, hogy a rendszer megfigyelt eleme miért olyan amilyen, és nem azt írja le, hogy pontosan milyen. Az evolúció arra tanít bennünket, hogy a biológiai, kulturális, technikai rendszerekben a struktúrák állapotát azok története határozza meg. Háromszázezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy két kőeszköz mellett megjelenjen egy harmadik, ilyen lassú folyamat esetében kizárhatjuk, hogy ezt az új eszközt valaki feltalálta. Valamikor azt mondtuk, hogy az eszközhasználat fejlődése irányította az ember evolúcióját, ma ezt sokkal bonyolultabban gondoljuk el: az akkori embercsoportok szociális szerkezete szembesült a környezettel, és lehet, hogy az eszközhasználat megjelenése csak melléktermék. A tárgyak (és funkcióik) negyvenezer évvel ezelőtt kezdtek ilyen mértékben elszaporodni, a modern Homo Sapiens viszont legalább százötvenezer éves, csak épp akkor még nem az eszközhasználat volt a legjellemzőbb rá, hanem a bonyolult szociális struktúrák, a beszéd, az időszemlélet, a tervező gondolkodás. Aztán egyszerre megbolondult, és belement egy olyan zsákutcába, ami a mai, tárgyak uralta világunkhoz vezetett.

– Ekkora populációt viszont csak a tárgyhasználat képes eltartani.

• De hol van az megírva, hogy a populáció nagysága önérték? Két angol kutató egyszer kiszámolta, hogy hány embert lenne képes eltartani a Föld, ha minden tudományos problémát megoldanánk. Négyszáz-millió-milliárdot. Mire ezt elérjük, már nem lesznek tengerek, három kilométeres lakóréteg veszi körül a bolygót, mindenkinek két köbméter jut, oda futnak be a tápoldatok, a videókábelek és egyebek. Azok az értékek, amelyek azt mondatják velünk, hogy a hatmilliárd valamiért jobb, mint egy százötven fős törzs, a szocializáció során kerültek az elménkbe. Az embert nagyon sokféle életmódra rá lehet szoktatni, és ha megszokta, azt hiszi, hogy az a létező életmódok legjobbika. A csoportszelekció feltétele, hogy homogén, és egymástól meglehetősen különböző csoportok versengenek egymással, épp ezért agyrém a társadalom homogenizálására irányuló törekvés. Meg lehetne hagyni a kultúrákat a maguk szabályrendszereivel, és csak a köztük lévő kapcsolatot kellene szabályozni, például tiltani a kultúrák közti agressziót, az emberiség stabilitását ez a modell sem veszélyeztetné.

– A Kentaur természetrajza című szatirikus utópiájában olyan társadalmat ír le, amely mentes az emberi társadalmat jellemző, és a tárgyhasználatból eredeztethető problémáktól.

• Érdekes módon az itthoni közvélemény még mindig nem értette meg, hogy mekkora horderejű problémáról van szó, Nyugaton is csak most kezdenek igazán aggódni: ha húsz év múlva nem lesz Golf-áramlat, Európára újabb jégkorszak köszönt. Ebben a könyvben azt vizsgálom, milyen társadalmat erdményezne, ha kiiktatnánk az emberi természetnek azokat a fő jegyeit, amelyek elvezettek ehhez a mai, nagyon problémás világhoz. A kentaurok a szent síp kivételével nem használnak tárgyakat, mert ezt a vallásuk tiltja; olyan ökológiai rendszerben élnek, ami szabályozza a szaporodásukat; nem alakítják át környezetüket; és ismeretlen számukra a csoporton belüli fizikai agresszió. Ennek ellenére magas szintű kultúrát hoznak létre, ez ugyanis tárgyak nélkül is elképzelhető.

– Az emberiség kialakulásának és létének vannak bizonyos biológiai, kulturális keretfeltételei, amelyeket meg kellett változtatni ahhoz, hogy a kentaur civilizáció létre jöhessen, a kentaur százötven évet él, óriási a memóriakapacitása, nincsenek természetes ellenségei, a szelíd, mediterrán környezet sem kényszeríti eszközhasználatra.

• Az utópia azért utópia és nem valóság, mert esetleg nem vezet hozzá út. Az ember azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek lehetővé tették, hogy olyan legyen, amilyen, és kialakítson magának egy olyan világot, amely egyre inkább akadályozza abban, hogy olyan legyen, amilyen. Neumann János kitalált valamikor egy sejtautomatát, az úgynevezett élet-játékot. Vegyünk egy kockás papírt, minden négyzet egy sejtnek felel meg, és minden sejtnek különböző állapotai lehetnek, lehet mondjuk aktív és inaktív. A sejt állapotát az őt körülvevő sejtek állapota határozza meg. Ha berajzolunk néhány aktív sejtet az üres papírra, akkor egy egyszerű algoritmus segítségével megjósolhatjuk milyen sejt-csoportosulások lesznek a papíron 1-2-X generáció múlva. Némi leegyszerűsítéssel ez valóban hasonlít arra, ahogy az életben keletkeznek, változnak és elmúlnak a dolgok. Rendkívül bonyolult struktúrák alakulhatnak ki viszonylag egyszerű kezdő állapotokból. A legérdekesebb az egészben, hogy léteznek olyan életképes struktúrák, amelyekhez semmilyen megelőző állapotból nem juthatunk el, ezeket nevezik a matematikusok édeni struktúráknak. Az utópia is valami ilyesmi. Milyen lenne (és milyen jó lenne) ha az ember tökéletes lenne, csak épp az ehhez vezető utat nem tudjuk kijelölni. A tudomány dolga voltaképpen, hogy elválassza az édeni struktúrákat azoktól, amelyekhez vezet út.

– A kontrolálatlan szaporodás csak az emberre jellemző? Nem arról van szó, hogy az ember ugyanazt csinálja, csak hatékonyabban, mint minden faj: annyi utódot hoz létre, amennyire képes, de ebben már – szemben a többi fajjal – nem gátolják külső tényezők?

• Ennél azért bonyolultabb a dolog. Az alapmechanizmus valóban az, hogy annyi utódot hozzunk létre, amennyit tudunk, de a biológiában ennek nagyon kemény korlátai vannak, melyek közül az ember – azzal, hogy létrehozta a kultúrát – kiszabadult. A stabil kultúrák is kitermelik valamiképp a populáció-szabályozás eszközeit. A baj az, hogy a kultúrák rövid életűek – legalábbis a modern időkben. Archaikus társadalmakban elfogadott, hogy megölik a fölösleges lánycsecsemőket. A mi kultúránk számára ez elfogadhatatlan. Megszűnt a régi szabályozás (mert megszűntettük), új (mondjuk, hogy engedélyhez kötik a gyerekvállalást) viszont még nincsen, ezért szabadul el a biológiai folyamat. Ugyanez érvényes az agresszióra, amit minden stabil kultúra szabályoz a maga módján, és amikor leomlanak a kultúra tartóoszlopai, az agresszió elszabadul. Az ember fölösleges és destruktív energiáit a társadalom igyekszik valahogy kikapcsolni, ha felnőtt emberek naponta több órán át nézik a köldöküket, az azért hasznos, mert addig sem csinálnak mást, ha a tévét nézik, az ugyanezért jó, tévedés tehát azt hinni, hogy a tévé fő feladata az lenne, hogy ismereteket közöljön.

– Ebből mintha az következne, hogy (az ember esetében) a kultúra az, ami rendszabályozza a démonikus biológiai erőket.

• Pontosan. A kultúra a biológiai lehetőségekből kiindulva, a biológia korlátai között építi fel azt a plusz rendszert, amely képes a biológia erőit, mondjuk az agressziót, az adott kultúra érdekében hasznosítani. Ha a kultúra ezt nem teszi meg, akkor majd más biológiai erők gondoskodnak arról, hogy a bioszféra ne károsodjon visszafordíthatatlanul. Az emberiség populációs görbéje exponenciális, nem látszanak meg rajta a háborúk, járványok. Az ember nem tudja a szaporodását szabályozni, és ez a faj pusztulásához fog vezetni. A környezet megváltoztatása, amire sokáig nagyon büszkék voltunk, akkor hasznos dolog, ha a környezet végtelen nagy, mi pedig parányiak vagyunk és kevesen, mára viszont az ember összemérhető a környezetével, ezért hihetetlenül veszélyes ez a tendencia. Elvileg lehet ugyan élni egy tökéletesen mesterséges környezetben is, csak ehhez még nem tudunk eleget, miközben nagy tudatlanságunkban éppen efelé száguldunk.

– A kentaur-társadalomban a szaporodás-szabályozást egyfelől külső körülmények szabályozzák, másfelől maga a kentaur kultúra, amely élesen elválasztja egymástól a szerelmet (Erost) és a szaporodást.

• Ez az embernél is így van, a szaporodás mellett a stressz-oldás és a párkapcsolatok erősítése is fontos feladata a szexualitásnak. A kentaur anatómiája lehetővé tette, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért teljesen szétválasszuk ezt a három funkciót. Hamis az az elképzelés, hogy a szaporodás olyan elemi jog, amit mindenkinek gyakorolnia lehet és kell, függetlenül a társadalom érdekeitől. Az egyház álláspontja ebben a kérdésben, ugye, az, hogy addig szaporodunk, míg bele nem halunk. Pedig nem csak a szabad akaratot kaptuk Istentől, hanem az annak belátásra való képességet is, hogy a populációnkat valamilyen önkorlátozó módon szabályozni kell. Fontos tudnunk, hogy a zsidó-keresztény hitvilág egy olyan pásztortársadalomban keletkezett, amelyben a minél intenzívebb szaporodás a fennmaradás és stabilitás biztosítéka volt.

– De éppen az evolúciós elv állítja azt, hogy nincs újrakezdés.

• A biológiai evolúcióé, a kulturális evolúciót nem ismerjük még annyira, hogy ilyen kijelentéseket tehessünk a működéséről. A kihalt fajok leletei, és a bioszféra állapota azt mutatja, hogy a mai élővilág valóban néhány sikeres biológiai megoldás zsákutcája, de a kulturális evolúcióról szeretjük azt hinni, hogy még nem vagyunk a végén. Keresnünk kell tehát egy olyan harmonikus és békés állapotot, amelyhez vezet út, méghozzá olyan út, amelyre az emberi kultúra jelenlegi állapota áttérni enged. Az emberiség, ha hisz benne, a saját hajánál fogva is képes kirángatni magát a saját maga ásta gödörből, ezért vagyok én hivatalból optimista.

– A könyvben szereplő parancsolatot (“Nehogy nagyon elszaporodjatok!”) először is az egyénnek kéne elfogadnia, az egyén azonban nem gondolkodik faj szinten.

• Ez maga a zsákutca: a kultúrák felbomlottak, megjelentek az egyszemélyes csoportok, és egy egyszemélyes csoport számára nem sok értelme van a szaporodás bármiféle korlátozásának, ez ugyanis csoporton belüli tevékenység, és a tagok “szerződésén” alapul, akár tudatában vannak ennek a szerződésnek, akár nem. Sok ausztrál törzs nagyon ravasz formáját választotta a szaporodás-szabályozásnak: a fiúk férfivá avatási szertartásán lukat vágtak a péniszük tövébe. Ha pisiltek be kellett fogni ezt a nyílást, ha azt akarták, hogy egy szexuális aktusból utód szülessen, akkor is. Bizonyos törzsek ma is tudják, hogy ez a szokás fogamzásgátló módszer, más törzsek ezt már elfelejtették, de a kulturális szabályt attól még követik, az ismeret elenyészett, de a módszer megmaradt. Más kultúrákban a gyerek csak kétéves korától számít embernek, ezt megelőzően agyon lehet ütni, ha úgy ítélik, hogy a törzs érdeke ezt kívánja. Az emberi élet feletti rendelkezés joga szép fokozatosan került át a családtól és a családfőtől az állam tulajdonába. Egy angol ügyvédnő összeszedett jó néhány 1100-ból származó periratot, ezekben a falubíróságok olyan ügyekben hoztak ítéletet, amelyek az épphogy megszületett gyerekek halálának körülményeit vizsgálják. Az anyák minden esetben azt vallják, hogy véletlenül, álmukban nyomták agyon a csecsemőket. Ezért akkoriban egynapi kalodával büntették őket. A dolog érdekessége az, hogy a vizsgált ezerkétszáz eset mindegyikében lánycsecsemő az áldozat. Tehát a véletlen kizárható. Sőt azóta azt is tudjuk, hogy az anyák álmukban is nyitva tartanak egy érzékelési csatornát: figyelik a baba légzését. Ennek a társadalomnak a stabilitását az biztosította, ha körülbelül harminc százalékkal több férfi tagja volt, mint nő, és ezt a fölöslegesnek ítélt lánygyermekek elpusztításával érték el. Az európai farizeusság igyekszik megszüntetni az afrikai gyerekhalandóságot, és felszámolni a fejvadászatot Indonéziában, mert ezek elfogadhatatlan dolog, azzal azonban már nem törődik, hogy mi lesz ennek az eredménye, pedig túlszaporodott társadalmakban is szörnyű élni. De létezik olyan ideológiai, amelyik egyáltalán nincs tekintettel a világ végességére, hanem azt mondja, hogy minél többen vagyunk, annál jobb. Ehhez a tudomány azt is hozzáteszi, hogy minél nagyobb egy társadalom, annyival több ötlete van, az inveciók száma és a populáció lélekszáma között lineáris összefüggés van, nem véletlen, hogy a hatmilliárd ember társadalma ennyi új felfedezést produkál. Ebből következhet az is, hogy a megnövekedett populáció annyira felgyorsítja a tudományos-technikai fejlődést, hogy mire igazán drámai méreteket öltenek a problémák, addigra már a megoldást is tudni fogjuk rájuk. Az biztos, hogy sietnünk kell.

 
 
 

Peer Krisztián

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu