buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Ah! Ámerikába!”


2001.04.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Petőcz András: A napsütötte sávban
Ister Iroda, Budapest, 2001
78 oldal, kötve, 1200 Ft

 

Tudtommal Babits Mihály az első magyar költő, aki jelentős verset írt a modern kor Amerika-képzetéről. A Mozgófénykép egyszerre fejez ki vágyakozást és elutasítást, a fiatalember kalandvágyát az a felismerés módosítja, hogy a létezést mindenhol a halál zárja le. Amerika azonban továbbra is a korlátlan lehetőségek álombirodalma maradt a Kárpát-medence lakói számára, mígnem a második világháború, majd rövid szünet után a proletárdiktatúra éppen az ellenkező képzetet igyekezett belénk sulykolni. A „rothadó imperializmus” legjellemzőbb példája, a „világ csendőre” volt még a hatvanas években is az Egyesült Államok a hazai szóhasználatban, majd fokozatosan finomult a kifejezésmód, s a nyolcvanas–kilencvenes évekre a kárhozat földje ismét ígéretessé változott át. Főként ebben az utóbbi két évtizedben számos magyar író jutott ki több hónapra ösztöndíjjal. Líránkban megszokottá váltak az Amerika-versek, -ciklusok. A fontosabb példákat idézve: Kodolányi Gyula, Kemenczky Judit, Kántor Péter, Nagy Gáspár, Oravecz Imre, Orbán Ottó műveit említhetjük, s most már melléjük sorolandó Petőcz András is.

Neki még 2000-ben jelent meg Medúza című kötete, amelyben helyet kapott egy 13 verset tartalmazó amerikai ciklus. Ez bővült kötetnyivé A napsütötte sávban „régi” és új alkotásaival. Petőcz András sokadik verseskönyvének anyaga a negyvenedik életév tájékán keletkezett, túl már az ifjúságon, de innen még az érett koron. Az írókat, költőket bizonyos mértékig amúgy is kortalannak szokták tekinteni, de mégsem mindegy, hogy valaki húszegynéhány vagy negyven évesen jut el a teljesen nemzetközi és a legkülönbözőbb életkorúakat három hónapra valamifajta közösséggé formáló iowai íróprogramra. A tapasztaltabb ember már mindenképpen otthon hagy valamit, amit nélkülözni kénytelen. Nemcsak várakozásai, hanem félelmei is vannak, például azért, mert nem tud „normálisan angolul”. Aztán kiderül, hogy más se tud, még olyan résztvevő is van, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Az ugyancsak sokfelől származó amerikaiakon kívül a 38 versben mintegy húsz különböző nemzetiségű író, költő jelenik meg. Nagyobb részük fő vagy mellékszereplője egy vagy több versnek, s nevük, nemzetiségük mellett bizonyos megfigyelt személyiségjegyek, történéselemek is leíródnak, vagyis a versekben van bizonyos mérvű naplójelleg.

A vendég számára hamar bebizonyosodik, hogy nincsenek lényeges nyelvi problémák, az idegenbeli idegenségérzetet azonban ez nem tudja feloldani. Az angol (az amerikai) mára szinte egyezményesen nemzetközi nyelvvé vált, ugyanakkor és talán éppen ezért gyakran alig-nyelvként funkcionál. Nem képes elleplezni az érintkezés felszínességét. Szakmabeli társak közt él a verses naplót készítő vendég, szinte baráti viszonyba kerül apartmanbeli szomszédjával, az izraeli sarnával (a nevek tulajdonképpen mindvégig kisbetűkkel íródnak, alighanem ez is a személytelen személyességet fejezi ki), mégis magányos. Az emberek közötti kapcsolatokat nem annyira a beszéd, inkább a metakommunikáció jelzi, még akkor is, ha a versbeli szituáció éppen szóbeli közlésekről is tudósít.

Három hónap sok is meg kevés is. Kevés ahhoz, hogy az ember komolyan átformálódjon, de ahhoz éppen elég, hogy hiteles tapasztalatokat szerezzen. Ahhoz meg talán sok is, hogy eldöntse: számára való-e ez a világ. Az egy évtizede verseskönyvet Európa metaforája címmel is kiadó költő százszázalékosan európai maradt. Már azzal a vallomásával is, amely szerint: „ha megkérdezik, mit csináltam / amerikában, nem mondom meg, / mit csináltam, mert az furcsa / lenne, ha megmondanám, hogy / nem csináltam semmit”. Persze ez nem egészen igaz, hiszen Amerika nélkül nincs ez a kötetnyi vers, s ki tudja, még milyen hozadéka lesz az útnak. Valamennyit változnia kellett a személyiségnek is. Ez ügyben ars poetica érvényű egy vallomás: „tanulj meg lazán és titokzatosan / mosolyogni, ez a legfontosabb, írj úgy, / mintha lazán és titokzatosan mosolyognál”. Véleményem szerint azonban Petőcz Andrásra nem újkeletűen, hanem régóta, neoavantgárd törekvéseinek háttérbe szorulása óta jellemző ez a fajta emberi-költői magatartás, amelybe tárgyiasság és rejtett, alig-idill ugyanúgy belejátszhat, mint alig-irónia, visszafogott játékosság, elégikusság. E versek iróniája főként Amerikát illeti, idillje pedig, bár szinte idézőjelek közé téve, a napsütötte sávban való létezés lehetőségét – valóságosan és szimbolikusan is értve ezt. Az új kötet prózaversei szervesen illeszkednek tehát a költői életműbe.

 
 
 

Vasy Géza

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu