buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az ember a holocénban jelenik meg


2001.04.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Konrad Lorenz: Az állati és emberi viselkedésről
Totem Kiadó, Budapest, 2001,
331 + 347 oldal, kötve, 4800 Ft

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Cartaphilus Kiadó, Kerepestarcsa
133 oldal, kötve, 1500 Ft

 

Sokáig minden varjút, akivel csak találkoztam, hollónak néztem (gondoltam), egyszerűen azért, mert a hollót előkelőbbnek tartottam, előzetes tudásom, de kimondom nyugodtan: sznobságom miatt, s néhány kiábrándító felismerés – nem holló az, csak varjú – ellenére is ragaszkodtam ahhoz, hogy az előttem kapargáló állatok hollók. Így aztán, ha netán mégis láttam már valaha igazi hollót, sosem fogom megtudni, hiszen azt is csak képzelt hollónak hittem.

Konrad Lorenz összegyűjtött tanulmányainak kellett megjelennie, a Totem Kiadó szép kiállítású két kötetében, hogy megtudjam, a fejemben uralkodó zűrzavar varjú-holló ügyben egyáltalán nem különös eset, még az említett „nagyon okos madarak” (K. L.) is kerülnek olykor hasonló helyzetbe. Lorenz fantasztikus, tüneményes példákat ír le, az egyik legemlékezetesebb, amikor egy rendkívül okos madár, Elza, aki szarka volt, helyzettől függően, időnként csókának, máskor vetési varjúnak, néha embernek „érezte” magát. Az emberek világában van erre egy nagyon csúnya szó, szerencsére a szerző ezt nem használja. Egy csókával pedig – kinek a nevét Lorenz nem említi – a következő történt: „A csóka megunta, hogy esténként fülöncsípik, és egyik este inkább hazarepült magától. Attól kezdve a többi csókámmal aludt, de az egész napot idegenben töltötte, mert további barátokat is szerzett, ismerte már a környék apraja-nagyja. A szomszédos falvakban Csoknak hitték, Csok ugyanis elég közismert madár volt. Különösen szeretett ez az új csókám a Duna-parti homokos strandokra járni. Mikor egyszer meglátogattam a strandon, rögtön megismert, amit onnan lehetett tudni, hogy sértően bizalmatlanul viselkedett velem.” Ugye milyen ismerős? Ez az egy kiragadott példa nem csupán Konrád Lorenz élvezetes stílusát illusztrálja, de talán magyarázat arra is, hogy miért olvassa egy látszólag normális ember az Adalékok a társas varjúfélék etológiájához-féle tanulmányokat olyan mohó élvezettel. Nem egyszerűen „imponálási” vágyból – s hogy mit rejt az imponálási vágy valójában, az is kiderül a könyvből – hanem, mert nem érti az embereket. És nagyon meg szeretné érteni. Szülőcimbora, társas cimbora, testvércimbora, ivari cimbora, miért vagy velem olyan, amilyen? A kedves társ hűtlensége nem lesz kevésbé fájó attól, hogy megpróbáljuk beazonosítani, vajon a cimbora gyík típusú, labirintushal típusú vagy korallsügér típusú párképzésben vett részt amikor hűtlenkedett, de legalább az idő eltelik Az ember domesztikációjának mai fokán úgysem tud mást mondani efféle esetekben, bármekkora tudás birtokában legyen is, csak azt, hogy „Te állat.” Holott voltaképpen emberről szólva ez az egyik leghízelgőbb kifejezés.

S ez már szorosan összefügg a másik Konrad Lorenz könyvvel, amit a Cartaphilus Kiadó adott ki – szintén nagyon szép könyv – s ellentétben a két súlyos tanulmánykötettel, kis karcsú, zsebben hordható darab. Ha ugyan van kedve valakinek zsebében hordani A civilizált emberiség nyolc halálos bűne c. Konrad Lorenz tanulmányt. Ő maga is inkább kiáltványnak tartja, s a higgadt tudós hanghordozása bizony alaposan megváltozott a kiskacsák, ludak, szarkák, csókák, hollók világához képest. A hang itt inkább egy vándorprédikátoré. Előzményei már megtalálhatók az „Egész és rész az állati és emberi közösségben“ c. tanulmány Az ember konstitutív veszélyeztetettsége c. fejezetében, s éppen ezért kell nagyon komolyan venni. Hogy Konrad Lorenz minden szavát halálosan komolyan kell venni, azt éppen a „kiáltvány” megjelenése óta eltelt harminc év bizonyítja. A nyolc legfontosabb veszélyfaktor Konrad Lorenz szerint: a túlnépesedés, az élettér pusztulása, a versenyfutás önmagunkkal, az érzelmek fagyhalála, a genetikai összeomlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák ereje, s végül az atomfegyverek. Mondhatná valaki, ebben semmi új nincs, és tényleg. Erről szól egész életünk. Már nemcsak a földet pusztítjuk, az emberiség fékezhetetlen „fejlődése” körénk vont már egy egész űrtemetőt is, tele űrszeméttel, mely hozzánk igazán méltó glóriaként kering körülöttünk. Mégsem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy megoldás nincs. Konrad Lorenz 1973-ban, mikor tanulmányát írta, nem látott megoldást, és nem tudok róla, hogy azóta valaki előállt volna ilyesmivel.

A helyzet úgy áll, hogy lassan sem a csillagos ég nem látszik fölöttünk, sem az erkölcsi törvény bennünk. És nincs az az „Isten”, aki segítene rajtunk. Isten lemaradt valahol a nagy száguldásban. Egyébként az „Isten” szót K. L. nem írja le. Ezt a fényűzést nem engedi meg sem nekünk, sem magának. Mint a valaha élt legnagyobb tudósok egyike, szigorúan szakterületén maradva, az imádkozást másokra hagyja. A szenvedély viszont, amivel a veszélyre figyelmeztet, éppen hatalmas tudása által megalapozott kétségbeesése miatt hátborzongató.

Veszélyben van nemcsak az „emberiség”, hanem maga a bolygó. A jó öreg Föld. Nem úgy van, hogy majd csak kitalálnak valamit az okos tudósok, és az emberiség majd előveszi a józan eszét. Sajnos, nem úgy van. Konrad Lorenz éppen ezt hangsúlyozza. Az emberiség már elvesztette uralmát önmaga fölött, és ha az ember az egyetlen olyan lény, aki reflektálni képes a körülötte levő világra, nem lesz képes megakadályozni, hogy ez a világ eltűnjön körüle. És ez akkor is szörnyű, ha van még esetleg pár évszázadunk. Az ember segíthet önmagán, leszokhat a cigarettáról, megpróbálhat kevesebbet szemetelni, de legjobb, ha nem igyekszik önmagát a törzsfejlődés részeként értelmezni, mert beleszédülhet esti teájába. „Az ember a holocénban jelenik meg “ – szól a feledhetetlen Max Frisch regény címe. Konrad Lorenz könyveit letéve nem tudom elhessegetni a gondolatot: Most már csak az a kérdés, mikor tűnik el?

 
 
 

Csok Elza

Cartaphilus Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu