buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A teremtett világ misztériuma


2002.12.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Dávid Katalin: A teremtett világ misztériuma
Szent István Társulat, 320 old. + 32 old. szín. mell., 4200 Ft

 

Egy kép sosem csak arról szól, amirôl mesél.

De hogy értsük a szavát, csöppet sincs ártalmunkra, ha ismerjük a „sztorit”.

A Szent István Társulat kiadásában jelent meg egy gazdag és értékes könyv költôien szép címmel. Mélyebb, általánosabb, filozofikusabb ez a cím, mint a téma. Bizonyára felkelti az érdeklôdést – de pontosabb az alcím: Bibliai jelképek kézikönyve. E sorok írója ôszintén örül, hogy egy egyetemes témáról nem nemzetközi kiadvány „nyelvi mutációja” jelent meg, mint ahogy az utóbbi egy-két évtizedben szokás, hanem köztiszteletben álló, sokszorosan bizonyított magyar szerzô munkája. Húsz esztendôvel ezelôtt kulturális újságíróként még lelkesen üdvözöltem, ha magyarul is kiadtak egy külföldi könyvet, mert valóban az együttműködés által lehet csak rentábilis egy könyv, ha a mai igényeknek megfelelô minôségű. Ha meg a jogi elôírásokat is betartja (magyarul, képei nem „lopottak”, nem egyszerűen csak átvették ôket más szerzôk munkáiból, hanem kifizették utánuk a jogdíjakat), akkor végképp nincsen más megoldás. Csak épp egy magyarországi megjelentetés nem csupán fordítást, hanem – régi szóval – „magyarítást” jelent, a hazai olvasó ismereteihez és igényeihez való bizonyos fokú alkalmazkodást, s ez munkát, komoly szellemi munkát igényel. Vagyis a feladat nem korszerű, s így általában el is marad.

Dávid Katalin számára azonban Bálint Endre vagy Csontváry épp oly jelentôs művész, mint a kései antikvitás vagy a korai középkor mozaik- és miniatúraművészei, és magyarországi zsidó szédertál épp úgy szerepel illusztrációi között, mint pravoszláv ikon. Korszerű és hazai munka, amely szélesre nyitja a tekintetet, és az oikumené, a lakott, bár egyre kevésbé lakható világ vallásait egyaránt figyelembe veszi, ha azok végsô soron egyaránt az Ó- és Újtestamentum közös, Egyetlen istenét tisztelik. Most ne tekintsük lényegesnek, hogy olykor egy megvadult futball-drukker lelkületével, szentül meggyôzôdve arról, hogy a közös Teremtô saját változatának az a legmeggyôzôbb tisztelete, ha félreteszik a „ne ölj!” parancsolatát. Új középkorban dörögnek ma a modern fegyverek, és nehéz a harc ellenük.

A művészet szavának megértése talán kard és pajzs lehet e fegyverek ellen. Annyit ér ugyan, mint géppuska ellen a kard és a pajzs, de mégis. Nagy zajban állítólag a suttogást lehet leginkább meghallani.

A Kard és a Pajzs egyaránt címszó ebben a szép lexikonban. A kard a hatalom, a gyôzelem és az ítélet jelképe, a pajzs a védelemé, a vigaszé és biztonságé, amelyet Isten nyújt a benne hívônek. Annyi a szabadságunk, amennyi a hatalmunk, mondta tíz éve egy kiváló politikus, és e jelben gyôzött – de ha a hatalom kard, akkor számításba kell venni, hogy a kard kirántásának megvan a maga veszélye… Ezzel az apró példával csupán utalni szeretnék arra, hogy a művészet által alkalmazott bibliai jelképek ismerete korántsem olyan elvont dolog, amely távol állna a hétköznapok igényeitôl.

Azt is meg lehet tudni a bibliás művészetbôl, hogy nincsenek végsô gyôzelmek és vereségek, egészen az utolsó pillanatig. Hiszen például azok a jeles pogányok és zsidók, akik túl korán, Krisztus áldozata elôtt születtek, érdemeiktôl függetlenül a Pokol tornácára kerültek. A feltámadt Megváltó vezette ki ôket innen – Ádámot és más ôsatyákat, pátriárkákat, prófétákat és vértanúkat –, mint az például a könyv egyik illusztrációján, egy Rubljov-tanítvány 1408-as ikonján látható. Persze, ezt a történetet nem a Biblia hivatalos szövege írja le, hanem a naiv bájú Nikodémus-evangélium. Apokrif szöveg, de korántsem titkos, például a Szent István Társulat Ókeresztény Írók sorozatának II. kötetében olvasható, Vanyó László fordításában. A régi festôk nagyon is szerették a különbözô apokrif szövegeket, mert kiválóan lehetett illusztrálni ôket, így művészettörténeti szempontból hasznos ezeket is számba venni. De teológiailag bizonyára el lehet fogadni azt a – Dávid Katalin által is követett – felfogást is, hogy „bibliai” az, ami a kanonizált szövegben található. Így azután a Pokol tornácát éppúgy hiába keressük a könyvben, mint például Veronika kendôjének történetét – a jólelkű asszony kendôjét, amellyel letörölte a keresztvivô Jézus verejtékét, s amelyen csodaképpen megjelent a Megváltó arca.

A kép – jel. A jel mást mond az érzékszervnek (szemnek vagy fülnek), mint az értelemnek, érzelemnek. Hogy megfejtsük, ismernünk kell a képzettársítás kulcsát, a jelentést, mondjuk, hogy a zöld szabad utat, a piros veszélyt jelöl. Némelyik ilyen kódfejtô kulcs mintha velünk született volna, de többnyire tanulja ôket az ember élete során. Ha az ember a művészet jeleinek megfejtésére kíváncsi, akkor kézikönyvekbôl kell elsajátítsa. S ezekbôl azt is megtanulhatja, hogy Grünewald, MS mester, Rembrandt vagy Munkácsy Krisztus-képein nem a meghaló és feltámadó Istenfiúról, hanem a mindenkori szenvedô emberrôl van szó. Tudatosan vagy sem, Dávid Katalin illusztrációit nem ezekbôl az önálló életet élô, valószínűleg a buddhista vagy ateista szemlélôhöz is szóló művekbôl válogatta, hanem azokból, amelyek a díszítô művészet feladatait töltötték be. Esztétikus hátteret vagy értelmezési segítséget nyújtottak a szent szövegekhez kötôdve. Ezért válogatott a szerzô elsôsorban fali mozaikokból és könyvillusztrációkból.

A templomok és az illusztrált bibliák más terei a művészettel való találkozásnak, mint a múzeumok. A múzeumban a kép keretben van, és szigorúan elkülönül hátterétôl, a faltól. El tudunk mélyülni világában, bele tudunk merülni, elfeledkezve korról és körülményekrôl. A templomi falkép önmaga is keret, a szertartás, a prédikáció, a társadalmi összejövetel vagy épp a politikai kiállás háttere. Hiszen a templomba járásnak vagy a Könyvek Könyve tanulmányozásának ezer év óta megannyi oka lehet. Az egyházi építészeti terek világítása is egészen más, mint a múzeumoké. Régen még inkább ez volt a helyzet: gyertyafényben villant fel egy szent vagy történet, megvilágítva (illusztrálva, illuminálva) a Bibliát és a teológiát, azok számára, akik nem tudtak latinul, vagy nem tudtak olvasni, nem juthattak el a legendákhoz, ami szó szerint olvasnivalót jelent. És régen nem is igazán olvasást, hanem felolvasás hallgatását értették ezen.

Ma is újra így nézzük a világot: „háttér-televíziózunk” és „-rádiózunk”, képes újságok és könyvek lapjait „pörgetjük”, „belenézünk a hálóba”. Az elmélyülésre nincs… mi is az, ami nincs? Idô? Erô? Kedvünk nincs hozzá? Igényünk nincs rá? Vezetônk hiányzik? Nem tudom. Talán a lelkünk mélyén attól tartunk, hogy nem lesz vége annak, ha nagyon a mélyére akarunk járni a dolgoknak. A kenyérnek, a kígyónak, a körnek, mindannak, ami önmagán túl mást is jelent, mert jel, kép és jelkép.
Azoknak, akik nem félnek ettôl, jó vezetôje Dávid Katalin könyve a bibliai vallás világának titkai között.

Székely András

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu