buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szépség és a szörnyeteg


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mintha Korszellem egy mesebeli tündér volna, nem is tudom, jó vagy gonosz-e; ha megérint a varázspálcájával, attól kezdve azt látod szépnek, amit ő annak akar láttatni veled. Korszellem nélkül nincs is Szépség – ez a tanulság vonható le Umberto Eco méregdrága és gyönyörű képeskönyvéből, A Szépség történetéből.
 

Eco ezúttal nem mesét mesél, mint regényíróként, hanem komoly történelmet taglal, a téma, a rengeteg szép, színes reprodukció és az archaikus idézetgyűjtemény mégis elringatja az olvasót, hacsak nem támadnak benne olyan csúnya kérdések, mint bennem.

Minden kornak voltak a világszemléletébe, filozófiájába mélyen beágyazódó szépségeszményei. Vajon a posztmodern kor kivétel volna? Ez egy olyan kor, melyben a legkülönbözőbb, egyáltalán össze sem mérhető szépségeszmények demokratikusan megférnek egymás mellett, mint valami parádén, és egyik sem meghatározó jelentőségű? Korszellem eltörte volna varázspálcáját? Avagy a mai kor szelleméből ez a „totális szinkretizmus”, „a Szépség abszolút és feltartóztathatatlan politeizmusa” fakad? Gyanús ez az esztétikai szabadság, melyet maga Eco, a neves posztmodern teoretikus illet a „totális” és az „abszolút” jelzőkkel. Tényleg olyan jó ez nekünk, hogy minden lehet csodaszép, ragyogó, bármily nézetben, tematikus és stiláris megkötés nélkül, és nincsenek kánonok, normák, mint hajdanán? Ez lenne az első olyan korszak a világon, amikor csődöt mondott Korszellem tündér varázspálcája, és esztétikai kánon már nem befolyásol embereket? Nincs megkötés? Szép, jó, igaz közt minden szál szakadt?

Vagy az első olyan korszak, amikor már nincs is Szépség, csak a legkülönbözőbb vonzó, erotikus, fényűző, extravagáns, funkcionális, ínycsiklandó stb. dolgok vásári egyvelege? A híres-neves olasz szemiotikus nem tesz fel ilyen kérdéseket, és nem kíván állást foglalni jelenkorunk ügyében, mert szerinte ma még nem látjuk magunkat, nincs távlatunk. Szóval még nem tudhatjuk, miféle varázslat ül rajtunk, vagy mily hallatlan esztétikai szabadság tört ki korunkban. Emellett Eco nyilvánvalóan elutasítja a ma elavultnak számító kultúrkritikát, és nem bírál sem múltat, sem jelent, csak felsorakoztat, bemutat, reprezentál.

A korszellem foglya – és ki nem az? – mindig elvakult. Az ilyen történeti összefoglalók, mint az ecói, ablakok a zárka falán, melyen át azt látjuk, hogy más világok is voltak, és a miénk is csak egy a sok közül. Én nem hiszem, hogy a lehető világok legjobbika, és azt sem, hogy „esztétikailag” felszabadultunk volna.

A könyvből bizonyosan kiderül, hogy a régi kánonok, normák, szépségeszmények és esztétikai követelmények, a szemléleti koherencia és a mindezt feltöltő és mozgató, koronként változó szellemiség egyáltalán nem volt a művészet kárára, ellenkezőleg. Lehet, hogy a régi mesterek műveinek mára már szinte felfoghatatlan aurája pont ennek a nagyon is körvonalas és szabálykövető szellemiségnek köszönhető? Ahogy elérkezünk a romantikához, ami felforgatta az esztétikai hagyományokat, és rájött a szépség relativitására, közelebb érezzük magunkhoz, jobban értjük a képeket, viszont hiányoljuk azt a bizonyos aurát, amit ugyan a régieknél nem értünk, de lélegzetvisszafojtva csodálunk. A könyv utolsó fejezetét nézegetve minden megváltozik, itthon vagyunk a tömegkultúrában. A vak is láthatja, hogy manapság a szépség mennyire a szexishez kapcsolódik; nem is az erotikushoz, amihez a történelem során gyakran hozzáfűződött, hanem határozottan a basznivalóhoz. Az esztétika meg szokta különböztetni a szépet a vágy tárgyától; a mai fogyasztói társadalom íratlan esztétikája azonban, úgy tűnik, azonosította a kettőt, vagyis a vágy tárgyát – a szájat, az ágyékot és a pénztárcát ingerlőt – rakta a szép helyére. Épp ezért fel kell tenni, hogy szemfényvesztő csalás, becsapás áldozatai vagyunk, átvertek bennünket, talán már fogalmunk sincs a szépségről, a szép helyett a kívánatosra, az úri kényelemmel kecsegtetőre és a (pénzzel) birtokba vehetőre gondolunk, érzünk és kapunk rá.

Ez a könyv segítséget nyújthat abban, hogy megpróbáljuk felmérni esztétikai helyzetünket, amennyiben áttekinti a Szépről alkotott fogalmakat és elképzeléseket az ókortól a huszadik század közepéig, tehát felvázolja azt a történetet, melynek során az embereknek voltak fogalmaik a Szépről, és vizsgálták is azt. Eco könyve a csillogó látszat ellenére egyáltalán nem könnyű olvasmány. Képeskönyvként lapozgatva érthetetlen, mert magyarázat nélkül nem értjük az összefüggéseket, a kísérőszöveg pedig sűrű, s az esztétika hagyományos, megszokott, de ma már a teológia fogalmaihoz hasonlóan tőlünk elzáruló fogalmaival operál. Az esztétika mára ódon hatású tudománnyá vált; elméletileg és gyakorlatilag is a (számítógépes) design lépett a helyébe.
A könyv breviárium-része, a gazdag képanyag méltó verbális párja idézeteket tartalmaz korabeli művészektől, filozófusoktól, íróktól, költőktől. A képi és szöveges kollázs együtt mutatja be egy-egy korszak szépségeszményeit, amelyeket a kísérőszöveg körvonalaz. A breviárium csak az utolsó, „A média Szépsége” című fejezetben marad el, melyben a képek sem a magas művészetből valók. Miért? A médiaszépségre nincs magyarázó szavunk? Nincs többé esztétika? A magas művészet nem jelent semmit?

Azért sem könnyű ez a könyv, mert a Szépség a filozófiának és mindennapi életszemléletünknek is sarkalatos és kényes pontja, mely függő viszonyban van a jóról és az igazról alkotott képzeteinkkel és fogalmainkkal, tehát az erkölcsünkkel és a hitünkkel is. Esztétikai áttekintés nincs filozófia (metafizika) és etika nélkül, miként gyakorlatilag az egész életszemléletünk és életvitelünk függvényében él és mozog bennünk az, amit szépnek érzékelünk és tartunk. Nem könnyű megérteni az elmúlt korok szépségeszményeit sem, annyira evidensnek érzi az ember a saját ízlését, amit pedig a korszellem és az általános világnézet diktál: nem a sajátunk, és nem is evidens. Manapság különösen nehéz esztétikai tudatosságra szert tenni, hiszen a Szépnek ideális alapvetése nem létezik; csakis a fogyasztás, jobban mondva a habzsolás és a posztmodern „minden mehet” szemlélete kormányoz bennünket. Ha nincsenek esztétikai kánonok, az nem okvetlenül nyereség, hiszen akkor nincs miheztartás, tartózkodás, és nincs filozófia sem. Ugyanakkor a kívánatosnak nagyon is vannak szabályai, kultuszai, technikái és politikái, filozófiára pedig nincs szüksége, hisz az értelme egyértelműen megvan: ez pedig a pénz.

Umberto Eco: A Szépség története
Ford.: Sajó Tamás
Európa Kiadó, 438 oldal, 8900 Ft

 
 
 

Radics Viktória

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu