buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 19, hétfo
Huba napja





















Évfordulók:
1914: Bajomi Lázár Endre születése
1936: Federico García Lorca halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Felemás értékmentés


2001.04.21

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hit a szóban
Szerk.: Karosi Imre
Kelet Könyv 18.
Kódex Kiadó, Miskolc, 2000
176 oldal, 1200 Ft

 

„Annyi év meg nem értés, kirekesztés, lekicsinylés után, valószínűleg a hivatalos irodalom felkent képviselőit is meglepi majd ez az összeállítás. Talán elhallgatják, esetleg kicsit méltatják is, mindenesetre ezt a könyvet már nem lehet megkerülni.” – írja Utry Attila, a miskolci Kelet Irodalmi Alkotócsoport egyik alapítója a kötet (első) fülszövegében. Nem tudni, miért minősíti a szerzőket, mellyel – kérdés, hogy akarva-e, vagy akaratlanul – rosszat tesz azoknak, akik a Keletben a „hivatalos” irodalom felkent képviselőinek tartják magukat, s rosszat azoknak, akik (akár most, akár a későbbiekben) szeretnék magukat annak tarta(t)ni. Éppen az ilyen informis megfogalmazásokból hallani ki azt a vágyat, amely korábban a „felkent” képviselői mandátum megszerzésére irányult. Joggal értetlenkedhetünk szövege felett: miért, miből gondolhatja bárki, hogy az ezredforduló idején a Keletnek ezzel jön el a megértés ideje. Legfeljebb a millenniumi elnéző, fölösleges szánalom, az értelmetlen részvét „irodalmi” időszámítása következik. Bizonyos életkor felett be kellene végre látni, hogy akinek az „irodalmi ideje” eddig nem jött el, sajnos ezután (a könyv után) sem fog eljönni. Mindössze egy szűk régióval (egyetlen, vagy csak egynéhány településsel, szellemi/etlen/ központtal) bezárólag van tétje ezen alkotásoknak: a térségekben a regionalitás elvén szerveződő antológiák tartják életben a műkedvelő írói tábort. Utry nem titkoltan fölminősítené magát a kötet tekintélyesebb, „felkentebb” szerzők közé, s lefokozza azokat, akiket más kvalitás-elméletekben többre érdemeseknek tartanak – hisz tagadhatatlan, hogy a könyvben szerepelnek aránylag rangos, a szakmában és az olvasóközönség körében is nagyobb megbecsültségnek, tekintélynek örvendő alkotók, akikre nézve egyenesen életveszélyes ez a fülszöveg. Szakmainak lenne nevezhető e félrelépés, ha az írás szerzőjének vajmi köze lenne a szakmához: Utry művei ugyanis a Keleten kívül soha nem voltak – következésképp soha nem is lesznek – számottevőek. Nyilvánvalóan kényszerűen vállalt programból, mintsem egyszerű alultájékozottságból különböztetődött meg hivatalos és nem hivatalos irodalom. Sajnálatos, hogy egy sikerületlen költői pálya ilyesformán rányomta bélyegét a jobb sorsra érdemes alkotócsoportra.

Karosi Imre – civilben a Déli Hírlap c. Borsod megyei napilap lapigazgatója – hátsó fülszövegét tartó oszlopként, a könyv védjegyeként foghatjuk fel: védjegyként a gyártmány, s védjegyként a márkajel értelmében is, hisz ő a kötetet kiadói munkát is magára vállaló szerkesztőként, és/vagy a szerkesztői munkát is magára vállaló kiadóként is jegyzi. „Köszöntöm az alkotókat, elnézést kérek azoktól, akiknek gyöngyeit nem emeltem be – attól még igenis gyöngyök, csak nem illettek ebbe az ékszerbe.” Ezzel ügyesen elvette kenyerét számos pusmogónak, hiszen téma volt (nem csak Miskolcon), hogy kik adtak kéziratot, de nem válogatták be, kik azok, akik szerettek volna adni, de nem kértek tőlük, kik azok, akitől kértek, de nem adtak. Sokan gyönyörködtek az anyaggyűjtés stádiumában (több mint egy esztendő) felpezsdült ötöd-, és felforrt megyei (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves) alkotói tizedélvonalak abnormális erőlködéseiben.

Az antológiákat eddig is illuzionista módon hantológiákká varázsló Kelet a hozzájuk csapódott „kelletlen”, enervált és blazírt alkotók mellett ismét szép számmal vonultatja fel „kellhetetlen” alkotóit is. Azokat, akik hosszú éves kitartó és következetes semmittevésük következtében saját szükségből és a csoport szűkségéből fakadóan nélkülözhetetlenné tudták kinőni magukat. A csoport az intenzív „műhelymunkát” élő kommunitás históriáját tekintve példátlanul rövid idő leforgása alatt, mindössze hét szűk esztendő alatt impressziózusan meg tudott újulni, ez a húsz éves Kelet antológiával (Negyedik üzenet, Felsőmagyarország Kiadó, sorszámozatlan Kelet Könyvek, Miskolc, 1993) modellezhető. Ez a kötet közöl egy lajstromot Kelet Irodalmi Alkotócsoport 1973–1993 címen, s közel húsz nevet sorol, akik nincsenek abban a névsorban, de szerepelnek a legfrissebb antológiában. Érdekes, hogy az újdonsültek közül e könyvben miként kerülhetett kőhajításnyi közelségbe Sopron (Kerék Imre) és Sárospatak (Tusnády László), Lugano (Svájc) és Mezőkövesd (Cseh Károly interjúja Saáry Évával és Saáry Éva versei). Placconként paralelizálható vidéki versszerűség és fővárosi politikum (Káli Sándor, Furmann Imre), valamint németek és törökök (műfordítások). Felnőtt, régtől fogva kisebb-nagyobb rendszerességgel publikáló emberekről lévén szó, kényszerűen klasszifikálhatunk, melynek során – hozzátéve, hogy nem túl nagy kihívás e felhozatalban maradandót nyújtani – emlékezetesek (a Kelet-körökben első alkalommal megjelenő) Tornay Mari, és az ős-Keletes Fecske Csaba egyes művei; s a kötelező kommemorativitás bizalmas, hátba veregető gesztusával dicsérhető a fiatal Bán Olivér. A jól bevált közép-őrök, a Kelet antik grandiőr mediálisai között Furmann Imre, Cseh Károly (Cseh mennyiségileg, Fecske minőségileg viszi a prímet), valamint a kevésbé ismert Györgyei Géza és Szabó Bogár Imre nevezhető meg. Fodor András udvarias pátyolgatását Szabó is félreértette: Fodor halála után megszámlálhatatlanul sok társával egyetemben önnön legitimizációja érdekében őt is elkapta a sorozatos emlékvers-komponálás iránti igény. Szabó Fax-ot küld most neki, s sajnos Fodor a mennyből nemigen tiltakozhat e zaklatás ellen.

Kétségkívül azon recenzensek lesznek az antológia szerzőinek és szeretettel olvasóinak körében kedveltek, akik a tetszetős kiadvány méltatásakor azokról írnak, akiket ismernek és szeretnek – hisz „egymás közt” ez a természetes. De akarva-akaratlanul ők is arról viszik a hírt, hogy az amatőr kifejezés a Keletben is éppoly akkurátusan le- és átfedi a szakszerűtlenség gondolatköreit, mint más alkotócsoportokban – ettől nem különbözik másoktól. Talán még abban sem, hogy itt sem okoz nehézséget a tehetség és a kontárság megkülönböztetése. Eltérés legfeljebb abban mutatkozhat, hogy míg máshol az amatőrök valamelyest képesek voltak belátást gyakorolni, beletörődni többre-nem-hivatottságukba, addig a Kelet esetében eleddig majdhogynem hiábavaló erőfeszítés volt akár csak arra az apróságra felhívni a figyelmet, hogy terjedelmes antológiáiknak – egyes szerzőikkel ellentétben – nem volt és belátható időn belül nem is lesz köze az értékmentéshez.

Vass Tibor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
hallgató

#1

2005.09.12 20:02

vass tibort szeretni nem kell félnetek én nem ellenzem,de lehet hogy ő sem vette észre, hogy 31.évében hunyt ki a kelet pislákoló mécse a kultúra-európai fővárosa végtelen sajnálatára.Tibi is csendes űjra csendes elzúgtak remek-művei
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu