buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Álarcok mögött


2001.04.21

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Lengyel András: Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok
Tiszatáj-könyvek, Szeged, 2000
242 oldal, fűzve, 920 Ft

 

Annak is megvannak a maga tanulságai, ha megnézzük, hogy a tudós kutató miképpen jutott el „tanulmányainak tárgyához”, könyvének hőséhez. Lengyel András figyelmét a József Attilával kapcsolatos tanulmányai irányíthatták Kosztolányi Dezsőre, ami azt is jelzi, hogy a jeles gondolkodás-történész (?) a divatok követése helyett a tisztázandó kérdések irányába fordult, s így hódít meg a maga számára mindig újabb területeket. A pár évvel korábban megjelent A modernitás antinómiái című, s a József Attila-tanulmányok alcímet viselő kötetében olvashattuk a József Attila és Kosztolányi Dezső világlátásának-létérzékelésének közös pontjait bemutató tanulmányát, a két költőt elemzése szerint – annyi más mellett – a semmivel való szembenézés állította egymás mellé. A találkozó életutak és a művek motívumainak vizsgálata után írta Lengyel András: „Bár a Kosztolányi-életmű inspiráló szerepe tagadhatatlan, Kosztolányi nélkül a kései József Attila nem lett volna az, aki lett, a kései versekben valami más mutatkozik meg. Részben a kimondás radikalitása az, ami élesen megkülönbözteti a két költészetet; József Attila lényegesen ‘tovább ment’, mint költőtársa...

Részben, s főleg: más, több mondódik ki az ő életművében.” Ezek a sorok, más sorokhoz kötődve a kötet zárótanulmányában jelentek meg, a maga stúdiumaiban – legalábbis így képzelem – Lengyel András eljutott a semmivel szembenéző, aztán pedig a semmibe belezuhanó József Attiláig – József Attila kapcsán pedig az ugyancsak a semmiről beszélő, szerepekben létező, az én szétesését bemutató Kosztolányiig. Nem tett tehát mást, mint követte gondolkodása útját, s Kosztolányi életművének szegezte a maga roppant termékenynek tűnő kérdéseit.

Eddigi kötetei is azt mutatják, hogy Lengyel András sajátos tanulmány-típust dolgozott ki a maga számára. Ha csupán a forma oldaláról nézzük tanulmányait, s eltekintünk a tartalmi jegyektől, akkor is azt látjuk, hogy a legapróbb utalásokra figyelő szaktanulmányokat ír, ezek a szaktanulmányok a legtöbb esetben a korábbi alapkutatásokat is kénytelenek helyettesíteni, ugyanakkor ezek az írások kapcsolódnak is egymáshoz, az egyikben a korábbira hivatkozik, vagy éppen következőt „készíti” elő, ám ennél lényegesebb az, hogy kérdésfeltevései egy tőből fakadnak, maguk az írások pedig egyazon gondolatmenet részét képezik. Ez még azok számára is, akik írásait a folyóiratokban is figyelemmel kísérik, csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az egy témakörbe illeszkedő tanulmányai kötetbe gyűjtve megjelennek. Mint például most, a Kosztolányi-tanulmányok esetében. S bármennyire is elzárkózik a szerző a monográfia-írástól, szemmel láthatóan főképpen az azzal kényszerűen együttjáró „fölstilizálástól” tart, könyveit alighanem a magyar gondolkodás-történet fontos munkáiként kell számon tartanunk, tanulmányait pedig feltehetően egy-egy monográfia önálló vonásokkal is bíró fejezeteként.

Lengyel András József Attila gondolkodói világának elemzésekor –nyilvánvalóan annak gazdagsága és összetettsége okán is – érezhette meg az írói-költői életművek, vagy éppenséggel csak(?) írói-költői művek gondolkodástörténeti szempontú elemzésének fontosságát. Az általa választott vizsgálódási mód nem lép ki az életrajz – mű – kor összefüggés-rendszeréből, azt vizsgálja, hogy a kor más gondolkodók vagy éppen filozófusok által is feltárt jelenségei, alaptendenciái miképpen mutatkoznak meg az írói-költői-gondolkodói világokban. Miközben a maga tanulmányait „korszerűtlen” és „marginális” értelmezői irány képviselőinek láttatja, talán éppen arra törekszik, ami az irodalom- és eszmetörténész számára a legfontosabb lehet: megmutatni, hogy hőse miképpen élte át, értette meg vagy éppen fejezte ki korának legfontosabb jellemzőit, jelenségeit. Ezt a mostani, a Kosztolányival kapcsolatos tanulmányait összegyűjtő kötetet sem tudom másnak látni, mint monográfiának, a gondolkodástörténeti nézőpontból megszületett Kosztolányi-monográfiának... A monográfiára utaló sajátosságok a kötet szerkezetéből is kirajzolódnak: elsőként a választott nézőpontot indokoló tanulmánnyal találkozunk, Lengyel András ebben az írásában értelmezi-elemzi a gondolkodástörténeti nézőponttal bíró irodalomértés sajátosságait, s lehetőségeit. Ezt az írást egy életrajzi jellegű tanulmány követi, ez a levélíró Kosztolányival foglalkozik, ebben az írásában azt is megvizsgálta, hogy mi lehet a szerepe az írói levélnek a gondolkodásközpontú irodalomértelmezésben, majd pedig következnek a „résztanulmányok”, egymáshoz kapcsolódva és egymást kiegészítve.

Vizsgálódásának középpontjában az én-integritás bomlásának folyamata áll, ezt a folyamatot a következőképpen írja le: „A piac-elvűség általánossá és csaknem kizárólagossá válása (...) egy olyan beállítódást teremt meg, amely a döntéseit egyénileg meghozó, tehát a lehetőségek között választó én bázisán jön ugyan létre, de éppen ennek a választási lehetőségnek a tényleges összezsugorodását eredményezi.” Messzire vezetne, ha követnénk a filozófiai-filozófiatörténeti fejtegetéseket, számunkra a vázolt összefüggések közepette fontosabb, hogy Lengyel András Kosztolányi magatartásában, regényeiben és verseiben is megmutatja a sokszor talán nem is tudatosított tapasztalat jelenlétét. Így válik érthetővé, hogy Kosztolányi a szabadságot már csak a művészetben, pontosabban az alkotásban, az alkotás során tudta megélni, hogy magatartásában és műveiben fontos szerep jutott a póznak, a maszknak és a szerepjátéknak, ez a szerepjáték aztán megkerülhetetlen jelentőségűvé növekszik az Édes Anna című regényben. Éppen úgy, mint az igazság-paradigma „megrendülése” és a semmi uralkodóvá válásának megtapasztalása életútjának második utolsó szakaszában. Lengyel András könyvének utolsó soraiban Kosztolányi 1933-ban írott, Ellenvélemények című írását idézi, ezt tesszük mi is: „Csak eszközeink vannak, céljaink nincsenek. Minthogy pedig céljaink nincsenek, az eszközöket tökéletesítjük, azokat emeljük céllá. Repülünk, de nem tudjuk, hova. Ma az a nagyralátó, szenvedelmesen ostoba jelige valósult meg, melyet a század elején hirdettek: Navigere necesse est, vivere non necesse. Csak hajózni szükséges, élni nem szükséges. Hát most aztán hajózhatunk. a semmiben.”

Tapasztalat ez, közös tapasztalata immáron majdhogynem egy évszázad embereinek. alkotóinak. S aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy írói-gondolkodói életművek súlya vagy súlytalansága múlott azon, hogy ezt a tapasztalatot létrehozóik miképpen éltek meg, tudatosították és válaszolták meg – játék és valóság közt...

Füzi László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu