buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ivánfi Jenő háta


2001.04.21

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Magyar színháztörténet 1873–1920.
Főszerkesztő: Székely György
Szerkesztő: Gajdó Tamás
Magyar Könyvklub–Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 2001
1066 oldal, kötve 5900 Ft

 

Lapozzuk föl a Magyar színháztörténet 1873–1920 című, 1066 oldalas, a nagyközönség számára is érdekes és élvezetes szakkönyv sok tucat fényképének egyikét. A 821. oldalon találjuk, amit keresünk – mivel a nehézkesebb, rugalmatlanabb tömbszerű közlés helyett a mű megalkotói – és formateremtő tervezője, Köböl Vera – az elszórt, asszociációsan gondolkodó és komponáló közlés mellett döntöttek. Az ismeretlen fotográfus Ivánfi Jenőt kapta lencsevégre, a Nemzeti Színház 1910-es III. Richárd-előadásának címszerepében. A színész nekünk háttal áll. A majdani uralkodó, „a gazság tökélye” enyhén döntött vállával a figura púpját, kissé megemelt bal lábával a sántaságát „árulja el”.

Jelmeze pompásan, kor- és előadás-jellemzően érvényesül. Derekán összekulcsolt keze, ujjainak muzsikája a torz intellektualitásról ad hírt. Az „előkészített” két szál rózsából – ó, rózsák háborúja! – szinte bizonyosra vehető, hogy a Lady Anna-jelenet előtt vagyunk. Mestermű a kép (rajta még az is, ami a parókából látszik).

Székely György főszerkesztő és Gajdó Tamás szerkesztő, valamint a rangos munkatársi gárda sokszor ilyen közvetett információk révén is megeleveníti azt a korszakot, amelynek frontális színháztörténeti képét nyújtja a kiadvány. A koncipiálás alapelvei nem változtak, csak árnyalódtak az 1990-ben, még az Akadémiai Kiadónál megjelentetett előzmény (Magyar színháztörténet 1790–1873) óta. Összhatásában, használati értékében, tudományos összegző jellegében, filológiai vértezettségében egyetlen eddigi kézikönyvünk sem adott anynyit, mint ez. A színháztudományi részdiszciplínák gazdagodása, a munkafeltételek bizonyos javulása ellenére ez a korpusz is sok nehézség árán született. Bécsy Tamás monumentális dráma- és színházelméleti fejtegetései arra utalnak, hogy a dramaturgiai és teátrumi teoretizálás ugyancsak választhatja a historikus keretek közti megszólalást. A jelenetképek, pontosabban (velük párhuzamosan) az alapjukul szolgáló díszlettervek csekélyebb száma tudatosítja, hogy a szcenográfia önálló feldolgozást követel. Az írásos színészportrék relatíve ritka és rövid volta a mimográfia nehézségeire és tennivalóira világít rá. Bármekkora opusz is ez a színháztörténet (alighanem a Magyar Könyvklub eddigi legsúlyosabb újdonsága!), önértékén kívül inspiratív ereje is becses.

Jómagam – P. Müller Péter társaságában – a mű egyik lektora lehettem. Mégse vélje senki, hogy „hivatalból” árulom a szellemi portékát – hiszen véleményezett főszöveget soha a maga teljességében nem láttam (így diktálta a szerkesztői és kiadói gyakorlat), képanyaga és függeléki része meglepetésként ért, tipográfiai, könyvészeti eleganciáját csak remélhettem, de a műhelymunkába betekintésem nem volt. Vagyis – nyugodtan mondhatni – egyszerű olvasóként örvendtem a belső borítókon sorakozó Major Henrik-színészkarikatúráknak; segített az újraolvasásban a fejezetek stiláris összesimítása; majdhogynem friss élménnyé vált az egyes színházakat – a Nemzetit, a Magyar Királyi Operaházat, illetve 1908 után például a Király Színházat vagy a Thália Társaságot bemutató egység. Mivel a vizsgált időszak nagyobb részében még másutt gyúltak ki a magyar színházi térkép esti fénypontjai, mint napjainkban – előbb a millenniummal is összefüggő „színházalapítási hullám”, utóbb az I. világháború és Trianon miatt –, különös érdeklődésre számíthat a Színjátszás Erdélyben című áttekintés. A szerkesztés alaposságát jelzi, hogy a hazai idegen nyelvű színjátszás (a lassan visszaszoruló német színészet, vagy a francia és olasz vendégjátékok divatja) éppúgy nem marad vizsgálatlan, mint a bábművészet létrejötte, a front- és hadifogoly-színházak működése, avagy a színikritika fejlődéstörténete. (De még a kivándorló, külföldön működő aktorok ténykedéséről is külön passzusban tájékozódhatunk.)

Mára már jobbára elfeledett szakszavak nyernek jelentést (köztük az ún. színikerületi rendszer hálója és működése), és mai színitanodáink is beágyazhatják magukat a múltba a színészképzés intézményi örökségét megismerve. Kabaréművészet? Színészi versmondás? – egyikről is, másikról is van érvényes szava a műnek, amely A színháztörténet-írás kezdetei című részben a saját előzményeit taglalja.

Az eredeti – még a nyolcvanas években fogalmazódott – tervek szerint a Magyar színháztörténet két kötetben, 1949-ig (a színházak államosításáig) ölelte volna föl tárgyát. Az anyag bősége kikövetelte a három kötetes megoldást. Mikorra remélhető a harmadik tomusz? Ha a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Színház- és Filmtudományi Bizottságának aktivitásán, jószándékán múlna csupán, akkor már holnap kezdődne a felkészülés (a hoszszú intézménynév nem mellőzhető, mert szellemi irányítása és anyagi közbenjárása nélkül az áldozatkész Magyar Könyvklub sem egykönnyen boldogulhatott volna). Tény azonban, hogy egy ekkora vállalkozás financiális és tudományos alapjai nem teremthetők meg egyik napról a másikra, s az alapkutatások talán készületlenebbek, mint a fél századdal régebbi kor esetében (bár extenzíven szétterítettebbek a szakmai eredmények, tehát több a forrás, összehangolásuk és kiegészítésük ösztöndíjak, kutatási programok sokaságát igényelné). Mégse feledjük: a most kézhez vett 2. kötet hol meglóduló, hol leálló munkálatai sem kecsegtettek a megjelenés bizonyosságával, még három-négy esztendeje sem. Három év alatt mégis „hazatalált” az utolsó mondat is. Igyekezzünk ezzel az optimizmussal várni a 3. kötetet.

Tarján Tamás

Magyar Könyvklub

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu