buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Üzenet a 20. századból


2001.04.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hárs Ernő: A mindenség rácsai közt.
Orpheusz Könyvek, Budapest
243 oldal, fűzve, 1200 Ft

 

Egyre távolabb fogunk kerülni a kilencvenes évektől is, a befejeződött huszadik egyre nagyobb része pedig már végképp befejezett múlt egyre több mai ember számára, be nem fejezett múlton azokat az éveket értve, amelyekről személyes emlékeink lehetnek. Az 1920 szeptemberében született Hárs Ernőnek igencsak számosak lehetnek az emlékei. Ő már a trianoni Magyarország szülötte, s az évtizedek során egymástól igencsak eltérő rendszerekben volt az ország polgára, a történések tanúja. Aki nyolcvan évesen válogatott és új verseinek kötetét állítja össze, arról bizonyosan állítható ma, hogy a huszadik századból üzen.

Üzenete minden kornak többféle lehet. Különösen érvényesnek tarthatjuk ezt a legutóbbi évszázadra, amelyik minden korábbinál felgyorsultabb ritmusú és ellentmondásosabb. Soha nem látszott ennyire közelinek a Kánaán világa, ugyanakkor soha nem fenyegetett ennyire a világvége. Az idill igézete és a tragédia folytonossága, a korábban elképzelhetetlen megtörténése okkal kavarta fel a gondolkodó embereket. Mit tehet ilyen helyzetben a művészet? Többféle, egyaránt hiteles válasz képzelhető el mind a világszemlélet, mind a poétika szintjén. Legáltalánosabb jegyként alighanem a polifónia, a többszólamúság gyakorivá válását kell említeni. Azonban ez sem egynemű dolog. A szólamok élesen vitatkozhatnak egymással, de a kiegyenlítődés felé is mutathatnak. Kiélezően fogalmazva: a tépettség kifejezése ugyanúgy középpontba kerülhet, mint a harmóniavágy, akár egyetlen életművön belül is. Jó példa erre Hárs Ernő ifjúkorának mestere, Szabó Lőrinc, aki eleinte inkább a tépettség, a negyvenes évektől inkább a harmóniavágy költője volt. Hárs Ernő lírájára mindvégig ez az utóbbi vonatkozik. A jó volna szépen élni óhaja – és ennek nagyfokú korlátozottsága természetesen nem újkeletű ellentét: a költőket az ókor óta foglalkoztatja, s általában elégikus lírához vezet, a schilleri fogalomértelmezést használva. Létezik azonban klaszszicizálóbb és romantikusabb elégikusság. Hárs Ernő az első változat képviselője: megpróbálja azt az arany középutat járni, amelyen Horatius szellemében az ellentétek között kell egyensúlyozni, megőrizve a belső szabadságot. Egy reneszánsz gondolkodót is idézve, Cusanust: „ellentétek keresztezési pontja a világ” – s az ember bizony ott áll a középpontban.

A megélt történelem mellett még egy oka lehetett, szinte kényszerítően Hárs Ernőnek arra, hogy a bölcs mértékletesség hívévé váljon. Közgazdász végzettségét hasznosítva dolgozott évtizedeken át, az irodalmi élettől lényegében távol, későn jutva az első igazi kötethez. Hazai rossz szokásunk az is, hogy inkább csak a kötetekkel, szereplésekkel állandóan jelenlévőket, s főleg a valamilyen csoportosuláshoz tartozókat figyeli az irodalmi élet: tíz közepes könyvvel mindig könnyebb volt ismertté válni, mint egyetlen nagyszerűvel. Számítsuk ehhez hozzá azt is, hogy Hárs Ernő férfikorának évtizedei korántsem kedveztek annak a világszemléletnek, annak a hangnak, amely az övé. Semmi forradalmi mámor, semmi lelkesedés. Az ideálisat soha nem az emberi társadalomban, mindig csak egyes emberekben és a természetben találta meg. Igazat szólott, hitelesen mondta, de a kor, a múlt század második fele nem ezt akarta hallani. Ez a huszadik századi üzenet azonban – ha a korról magával szembesítjük: annak rezignált, ám aligha cáfolható megítélése. S igencsak tanulságos az ezredforduló világában. A mai, lelkesítő eszmék nélküli kor elsősorban mégsem önigazolást találhat e költői világban. Sokkal inkább közvetett figyelmeztetést. Az ideális társadalom megteremtésének tragikus csődjei gyaníthatóan minden korban önzőbbé tették, atomizálták az emberi közösségeket, de ezen ugyancsak tragikus távlatú történések ellen lehetett és manapság is kell védekezni. Az az irodalmi újklaszszicizmus, amely Hárs Ernő ifjúkorában, az 1930-as években kibontakozott, elsősorban az európai kultúra értékeit, a hozzájuk kapcsolódó etikus magatartást és a kisközösségek – a szerelem, a család, a barátság – megtartó erejét, az emberiséget a pusztulás útjáról visszafordító hatalmát sugallta. A mai költő ezredvégi klasszicizmusa lényegében ugyanezt teszi. Konzervativizmus volna ez? Gondoljunk bele: sokat változott-e az ember Homérosz óta? Bár minden nemzedék újítani szeretne, szembeállva ósdinak gondolt normákkal és formákkal, a valóban új dolgokkal gazdagodva is alig változott az ember természete, helye a világban, meditációja életen és halálon, boldogságon és céltalanságon, tehát a lényeg szinte azonos. Ezt fejezi ki „a mindenség rácsai közt” s a maga parányi voltát tudva, az emberlét borzongató csodáival szembesülve, a kisvilágban otthonosságot keresően, mindannyiunk számára hasznos életértékeket felmutatva Hárs Ernő költői életműve.

 
 
 

Vasy Géza

Orpheusz Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu