buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A német könyvpiac 2.
Részlet


2005.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ebben a szövevényes és gyakran zavaros könyvtengerben az utóbbi időben különös módon mégis néhány újonnan alapított, kisebb kiadó fiatal és dinamikus vezetői igyekeznek elrontani a nagy halak étvágyát: szép kiállítású, az általuk jól ismert, szintén fiatal közönségnek készített könyveikkel – optimistán, hogy talán mégis van értéke a jó szimattal megtalált műveknek – igyekeznek ellenállni és a piac kavalkádjában függetlenek maradni.
Ilka Russy – Nagy Emília – Harald Wiester – Fehéri György írása

 

Sokat vitatkoznak róluk: a kiadók a hasznosságukról, a szakemberek arról, hogy honnan is érkeztek a könyvszakmába, ők pedig esetenként egymással vitatkoznak, ha éppenséggel nem tudják eldönteni, melyikük is fedezze fel a nagyreményű írót... Vitathatatlan azonban, hogy a német könyvpiac elképzelhetetlen irodalmi ügynökök nélkül. Ami az angol nyelvterületen régóta bevett és megszokott volt, megérkezett Németországba is, s az ügynökök az elmúlt 15 év során a könyves szakma „állandó tagjaivá” váltak.

Aligha találunk olyan fiatal írót, aki irodalmi ügynök nélkül lépne színre, egyre több beérkezett szerzőt képvisel ügynök, s az ügynök-szakma sztárjai rendszeresen megcsodálhatók a televízió legkülönbözőbb műsoraiban, a róluk szóló cikkeket a nagyobb újságok irodalmi rovatai jelentetik meg.

Körülbelül száz irodalmi ügynök dolgozik Németországban, s ha nem is olyan tempóban, mint a 90-es években – amikor a némi kiadói gyakorlattal rendelkezők tömegesen tervezgették, hogy szabadfoglalkozású ügynökökként folytatják pályájukat –, számuk mégis növekszik.

Nem utolsósorban a kiadók szerkezetváltozása is bűnös az ügynök-szaporulatban. A nagyobb kiadók, kiadói csoportosulások felvásárolták a kisebbeket, melyek ennek következtében elvesztették az önállóságukat. A gazdasági tanácsadók sugallta átszervezések és takarékossági intézkedések első áldozatai a lektorok voltak; a 90-es évek kezdete óta egyre több kiadó zsugorítja szerkesztőségeit és a munka javát külsősökkel végeztetik (Outsourcing).

Vagyis miközben Németországban egyre több könyv jelenik meg és kerül a boltokba, csökken a könyveket előkészítők-gondozók száma, s ezt – a lektorok magas szakmai igénye és hősies kitartása ellenére is – esetenként a kiadói munka színvonala sínyli meg. Másképp fogalmazva, az egész gazdaságot jellemző megnövekedett munkaerő-vándorlás a kiadói szakmát is elérte, ami egyébként oda vezet, hogy a szerzők nem bízhatnak többé abban, hogy megszokott beszélgető partnerüket legközelebb is a helyükön találják. Ez azután persze bizonytalanságot szül, s az írók kiadóhoz-kötöttségére, „megtartására” is hátrányosan hat.

Mindezek következtében úgy tűnik, mégiscsak az irodalmi ügynökök azok, akikre az író hosszútávon számíthat, aki mellettük áll, aki megbízhatóan kíséri őket pályájukat során.
De mit is csinálnak az „irodalmi ügynökök”?

Az irodalmi ügynökök kézirat-hegyeken rágják át magukat, tapasztalatból tudván persze, hogy a nem kért, de kapott kéziratok esetében a „találat” valószínűsége 1% alatt van, a valódi gyöngyszemek felfedezésének esélye pedig még ennél is kisebb. Így az irodalmi ügynökök ígéretes tehetségeket felkutatása mellett már beérkezett szerzőket is megkeresnek s felajánlják nekik, hogy képviselik őket.
Ha az ügynök elolvasta a legkülönbözőbb helyekről hozzákerült kéziratot, s abban fantáziát lát, kezdődik a lényegi munka. Gyakran változtatásokat javasol, majd a már tovább kínálható papírhalommal – jól ismerve a kiadók profilját és igényeit – útnak indul, hogy olyan, a könyvtervhez illő vevőt találjon, akit majd meg tud győzni a kézirat értékeiről, s aki aztán hajlandó a portékát ki is adni. Ha mindez sikerül, elkezdhet alkudni a kiadói szerződésről. Ha esetleg több kiadó is érdekelt a kéziratban, a leggondosabbnak, a könyv és az író jövője szempontjából legígéretesebbnek tűnő kapja majd meg a projektet. Ritkábban, ha több kiadó is hasonló feltételeket kínál, az ajánlatok versenyeztetésére is sor kerülhet. Ha azután a projekt körül minden rendben folyik, az ügynök felveszi a honoráriumot, melyből levonja a saját részét, a többit pedig átutalja a szerzőnek.

Az utóbbi időben megszilárdultak a szakma alapszabályai, melynek első tétele: komolyan veendő ügynök komolyan elkészített szerződéssel dolgozik. Ebben a szerző és az ügynök jövendő üzleti viszonyának főbb pontjait rögzítik: mennyi is legyen az ügynök honoráriuma, ha a fáradozását siker koronázza (szokásos megoldás: a honorárium és a licenszek 15-20 %-a), milyen teljesítmények fedezendők a honoráriumából, mennyi időre szól a megállapodás (egy projekt idejére vagy hosszabb távra), milyen jogai és kötelességei vannak az ügynöknek, milyen feltételekkel mondható fel a szerződési viszony.

Vázoljunk fel egy átlagos projektet – tényirodalomra vagy szépirodalomra gondolva –, mely során a szerző előlegre, vagyis a garantált minimális honoráriumra tarthat igényt, s így (első kiadás esetében) az érvényes gyakorlat szerint kb. öt-tízezer eurót kap majd kézhez. Ekkor, tehát a sikeres esetet tekintve, 750 és 1500 euró közötti összeget remélhet az irodalmi ügynök. Ha a könyv elindul a bestseller lista irányába, s a szerződés értelmében a szerző egy bizonyos eladási mutatótól felfele százalékot is kaphat a bevételből (keményfedelű könyvek esetében a bolti ár 8-10 %-át, puhafedelűeknél 5-6%-át), vagy esetleg a könyv jogait külföldre is eladják, további bevétel örvendeztetheti meg az ügynököt. A megkeresett összegnek természetesen arányban kell állnia a ráfordított munkával, a járulékos kiadásokkal, mint például a telefon-, és utazási költségek, valamint a tárgyalásokba, kiadói lektoroknak készítendő információs anyagok írásába, koordinációba, a szerzővel történő megbeszélésekbe, az elszámolások ellenőrzésébe stb. fektetett energiával.

Ahhoz, hogy egy ügynök évente 40-50 projektet eredményesen, vagyis haszonnal tudjon lebonyolítani, több száz szerzőből álló „megbízóra”, vagyis íróra van szüksége, hiszen nem mindegyik szerző ír mindig, s az is előfordulhat, hogy egy-egy kézirat a legnagyobb gondosság ellenére sem adható el.

Éppen úgy, ahogy a kiadók, az ügynökök is igyekeznek „vegyesen” kalkulálni, vagyis ha sikerül egy nagyobb fogással 100-150 000 eurós írói előlegre szert tenni, akkor lehetőség nyílik egy szokatlanabb, vagy az átlagosnál igényesebb, s emiatt gyakran kevéssé piacképes projekt megvalósítására is.

A szerző haszna nyilvánvaló. Az ügynök ugyanis, hogy közös munkájuk eredményes legyen, maximális erővel veti be szaktudását, kapcsolatait. Jól ismeri a könyvpiacot, az üzleti világ szokásait, a kiadók profilját és a lektorokat, képes elérni, hogy a szerző jó pozícióból tárgyalhasson, vagy tárgyal helyette, így megszabadítva megbízóját az annak oly gyakran terhes honorárium-vitáktól is. Ha viszont a szerző éppenséggel a kéziratról akarna vele beszélgetni, akkor is kompetens partner, akivel a jól működő viszony még hosszú évekig fennállhat.

A kiadó szempontjából már nem ilyen zökkenőmentes a helyzet: gyakran panaszkodnak, hogy az ügynökök léte megzavarja a kiadó és a szerző bizalmi viszonyát, hogy az ügynökök haszonéhesek, felnyomják az árakat, a kisebb kiadókat lehetetlen helyzetbe hozzák a versenytárgyalásokon, csökkentik a kiadó nyereségét, beleavatkoznak azok belső döntéseibe, legyen az a marketing vagy akár a reklám kérdése. Nem tagadható, hogy amióta a könyves szakmában feltűntek az ügynökök, a szerzők kiadójukhoz való hűsége alábbhagyott. A folyamat legerősebben a tény- és tudományos könyvek szerzőinél figyelhető meg, a szépirodalmi művek íróinak esetében, ahol a kiadó és szerző szoros kapcsolata az utóbbi imázsának „felépítéséhez” oly fontos, a szálak egyelőre talán jobban tartanak.

Az ügynökök viszont avval érvelnek, hogy ők elsősorban olyan feladatokra szerződnek, melyeket a kiadók manapság már nem hajlandók, s talán nem is képesek ellátni, s az a tény, hogy gyakran mindenfajta kérés nélkül náluk landolt kézirat-hegyeket böngésznek át, igen fontos „szűrővé” is teszi őket. Evvel végső soron a stresszről panaszkodó kiadói lektorok életét is könnyebbé teszik, akiknek manapság már nem állnak kéziratcsomók az asztalaikon, hanem inkább az ügynökök által elő-válogatott szövegekkel kell bajlódniuk.

S nem utolsó sorban egy közös cél érdekében dolgoznak ők is, ami, ha jobban meggondoljuk, tényleg valamennyiük érdeke: a készülő könyv sikere.

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu