buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A könyv és az asztal


2005.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A világtörténelem eddigi legfontosabb eseményét (vagy legalábbis két kontinens számára meghatározó folyamatát), a kereszténység elterjedését tette új regénye tárgyává az író. A fordulatokban, tényekben, színekben gazdag alkotás a klasszikus kalandregény pikareszk válfajára emlékeztet a leginkább. Az olvasó, az értelmező számára mindenesetre meglepetés, hogy az állomásról állomásra vergődő, egyik úticélt a másik után legyűrő píkaro – vagy legyen: antipíkaro – főszereplő, Uri elsősorban Jézus Krisztusra hasonlít. Főleg avval, amiben eltér a Megváltó ikonográfiájától. Uri – aki egyik nevének jelentése szerint „Isten ajándéka” – rosszul látó, hibás fogazatú, az elemi fizikai munkák többségére alkalmatlan, filosz típusú álmodozó, akit azonban a gyakorlatiság és az alkalmazkodóképesség bizonyos vonásai is jellemeznek.
 

Mintha – nagy közvetettséggel és rengeteg áttétellel – az Újszövetség valamely apokrif könyvét olvasnánk. Profán bibliai egységet, amely önmagában sokkal terjedelmesebb az evangéliumoknál és járulékainál. A Fogság cím nem pusztán a Rómából már-már megmagyarázhatatlan módon – egy küldöttség tagjaként – Jeruzsálembe indított főszereplő sorsának negatív (de mindig az ő okulására, javára is szolgáló) beteltét minősíti. Antropológiai, lételméleti szinten az egész emberiség státusát is meghatározza. A (relatív) szabadság is fogság, ezeket az állapotokat Uri igyekszik a kedvező oldalukról megközelíteni, jobbára csak elmosódó foltokat látó szemét arra fókuszálja, ami számára kellemes. Ironikusan ható, egy komikust idéző teste minden körülmények között képes elhitetni magával az otthonosságot. A humor magasrendű formái nem csupán azokban a leírásokban bukkannak fel, amelyek Spiró más munkáival mutatnak rokonságot (ki tudna a mai magyar irodalomban szakszerűbben és fájdalmasabban-gúnyosabban ábrázolni egy kivégzést, mondjuk a torkon lebocsátott forró fémtől szoborrá merevülő delikvens képével, mint Spiró György?), hanem a fejezetek élére írt lokális stádiumok egészének feltérképezésében is. Egyszerre ironikus és patetikus az a történelemfelfogás, melyben egy rabszolgalány szexuális vonaglása végső soron ugyanúgy a nagytörténelem részét képezi, amiként a fiktív személynek tételezhető Uri, vagy a história tényleges alakítóiként ismert római, zsidó és más alakok cselekedetei. A regény keserű méltósága ebből a felfogásból következik. Ez az elgondolás, könyvkoncepció a befogadót is emelkedett állapotba hozza, az olvasási műveletet – a maga ellenpontozó keretei között – szakrálissá avatja.

A Fogság könyvcím is, s a leképezett társadalmak mindegyike is híján van a szabadságnak, sőt centrális és periferiális figurái is akarva-akaratlanul, cinikusan megcsúfolják a szabadságot. Mégis a szabadság lengi be a fogságot (s ezzel, roppant bonyolult módozatban, egy krisztusi elv érvényesül): Urinak olyannyira nincs státusa, egzisztenciája, megosztható anyagi vagy spirituális vagyona, hogy e köztességben kezelhetetlen is. Szabad – amennyire egy, a huszadik század abszurd és egzisztencialista íróit is tanúul hívó nagyepikai műben, pezsgően cselekménygazdag történelemfilozófiai meditációban valaki szabad lehet. Spiró írói bravúrja, hogy Uri kivételességének képzetét az átlagosban (vagy épp átlag alattiban) mindvégig fenntartja, s e vaksi, tohonya, naiv ember valamennyi kardinális megnyilvánulását a lehető legjobban választott szavak és döntések sorozatának, lelki és gondolati univerzumát pedig senki máséval nem mérhető, egyben emberszabású mindenségnek láttatja (jó példa erre a regény befejezése, ahol a píkaro/antipíkaro eleget tesz a halhatatlanság követelményének, de – bár, ámulatára, még élni akar; Élni!, Ő! – lázálmai a közelítő véget jövendölik).

A fogság fenyegetettség által jön létre (néha úgy, hogy szinte nincs is, szinte csak a fogva nem tartottság egy mutáns változata). S a Spiró-könyv számtalan paradox fogása egyikeként nem a fogságba vetettek, a szabadságuktól megfosztottak, a fenyegetettek, hanem a fogságba vetők, akik ideig-óráig mások bebörtönzésével, kényszermunkára ítélésével, kivégeztetésével, száműzetésével igyekeznek kiszabadulni a saját fogságuk és fenyegetettségük kelepcéjéből. A könyvcím rétegezi önmagát a történelmi kalandregény, a transzponált pikareszk vidám (…) szcénái közepette, a stációs történetszövés birodalmában.

Mint mindazon kalandregények, amelyek esetleg összefüggésbe hozhatók Spiró újabb opus magnumával, a Fogság is gondolkodóba ejt a terjedelem kérdését, kikezdhetetlen autentikusságát illetően. A történet vagy száz oldalt igénybevevő elindítását önmagában lehet hosszadalmasnak tartani, ám a műegész (történelemfelfogásától nem függetlenül) olyan téridőbe iktatja magát, ahol ez az informatív, választékos, kortalan – hirtelen mégis maivá válni tudó – beszédmód kiköveteli és hitelesíti jogait. Ennek ellenére mutatkoznak olyan ismétlő motivikus és stiláris megoldások, amelyekkel bizonyára lehetett volna takarékoskodni (ilyen alighanem Uri és a nők viszonya, s általában minden olyan szöveghely, amely a Szentírás Krisztusát Urira-Uriba mintázva szakralitást, tabut, prekoncepciót tör).

Áttérhetnénk arra, hogy az időszámítás szerinti első század egyes – térben távoli, jellegben globális – eseményeinek (fogságainak) monumentális rajza nem is kaland –, hanem kalandorregényben bomlik ki. Uri önmagára is alkalmazza a kalandor szót. A két évezreddel ezelőtti világ sokarcúsága minden nehézség nélkül ráolvasható a mai világ sokarcúságára. Spiró, aki egyik-másik drámájában (és egyik-másik regényében) nem mond le – sajnos – saját kódjai dekódolásáról, s így elébe siet az olvasói értelmezésnek, ezúttal sem az erőszakolt aktualizálás, sem a túlmagyarázás vétkét nem követi el. Igen hamar áttekinthetőek, egységes rendet képeznek a véletlenek törvényszerűségei, s elég pár tucat lap, hogy az Uri figura beékelődjön saját hétköznapisága, valamint a krisztusi allúziók közé.
A mű keletkezésfolyamatában Spiró bevetett egy szóképet, amelyet nem egy bíráló maga is kölcsönöz. Eszerint a szerző olyan könyvet óhajtott írni, „amely alatt beszakad az asztal”. Természetesen oktondiság belekötni egy szimbolikus kifejezésbe. A Fogság azonban nem asztalt beszakító alkotás, és azt a „most már akár le is zárhatom pályámat” hatást sem kelti, amelyről Spiró szintén szívesen értekezik. Ellenkezőleg, a Fogság – inkább eredve az író saját epikájából, mintsem a legutóbbi három-négy évtized regénypoétikai változásaiból – valóban súlyos és tömbszerű, de nyugodt helyét az asztalon – netán egy régimódi könyvtartón – kereső szöveg, mely mindenek előtt a szabad olvasás tárgyilagos és korlátozatlan idejét kéri magának.

(Spiró György: Fogság. Magvető Kiadó, 770 oldal, kötve, 3990 Ft)

Tarján Tamás

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu