buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Puskinland


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szergej Dovlatov: Puskinland – Ezek vagyunk mi
Fordította: M. Nagy Miklós és Páll Erna.
Az utószót Goretity József írta
Európa Könyvkiadó, Bp., 2001.
272 oldal, 1980 Ft

Az orosz irodalmi mítoszok mindmáig legkedvesebb hőse – Alekszandr Szergejevics Puskin. A hivatalos és nem-hivatalos kultúrában egyaránt az orosz önazonosság-keresés jelképévé vált: Puskinhoz jó volt hasonlítani, ideológiailag hasznos volt kisajátítani zsenialitását és szabadságvágyát, köny-nyedségét könnyelműségnek értelmezve igazolni lehetett a szabályokhoz nem igazodó extrém viselkedést. Már Gogol Revizorjának fő szereplője, Hlesztakov, az ál-revizor is azzal henceg a kisvárosi polgármesterné és lánya előtt, hogy személyesen ismerte Puskint és megmutatta neki verseit. Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényében a házmester, Nyikanor Ivanovics Boszoj kisemberi tudattalanjában szintén ott lapul a nagy orosz költő piedesztálról ledöntött figurája: „… mit sem tudott Puskin költői munkásságáról, ám őt magát jól ismerte, naponta többször ejtett ki olyan mondatokat, mint: „Hát a lakbért Puskin fogja kifizetni?” – vagy: „A lépcsőházban az új villanykörtét Puskin csavarja be?” – meg: „Petróleumot ki vesz? Talán Puskin?” (Szőllősy Klára fordítása). Az emigráns író, Andrej Szinyavszkij pedig a Séták Puskinnal (1975) című regényében éppen a hivatalos és a nem hivatalos Puskin-mítosz ellentmondásosságából kiindulva alakítja ki a személyének és írói alkatának a legmegfelelőbb, ám mások számára szentségtörő Puskin-képet.
Szergej Dovlatov (1941–1990) Puskinland című kisregényében, amely az Ezek vagyunk mi című önéletrajzi prózájával egy kötetben most jelent meg magyarul, a Puskin-mítosz szovjet „megvalósításának” a helyszíne a Puskinszkije Gori-ban kialakított Puskin Emlékhely. Dovlatov elbeszélője (aki önéletrajzi hős is egyben) életének válságos időszakában érkezik ide, nem adják ki műveit, felesége, barátai eltávolodnak tőle, egyre erősödik alkoholizmusa, kiábrándult mindenből. A kisregényben megjenített Puskin Emlékhely „korfestő” díszletei közé nem csak a turisták számára kiállított relikviák tartoznak, hanem az itt dolgozó emberek is: a valaha csodagyereknek számító volt bölcsész, az egykori egyetemi besúgó, a rengeteg magányos nő, akik a legfeljebb nyolcnapos turnusokra érkező turisták közül biztos, hogy nem találnak párra, a lecsúszott, egyébként jobb sorsra érdemes, különböző rendű-rangú emberek, akik a jó orosz szokáshoz híven ivásba fojtják bánatukat. A történet elbeszélője maga is idegenvezetőként dolgozik, ő is automatikusan mondja a sablontól csak némiképp eltérő szövegét, ám közben akarata ellenére az „igazi” Puskin hatása alá kerül. Nem süllyed le a turisták színvonalára, újraolvassa a költő műveit, melyekben önmagára, jelen élethelyzetére is érvényes igazságokat fedez fel: „Legjobban Puskin olümposzi közönye izgatott. Hogy kész volt elfogadni és kifejezni bármilyen nézőpontot. Az állandó törekvése a végső, legfelső objektivitásra. Hasonlóan a holdhoz, mely a ragadozónak és a prédának egyformán világítja meg az ösvényt. Nem monarchista, összeesküvő, nem keresztény – csak költő volt, zseni, és átérezte az élet mozgását mindenestül.” Dovlatov kisregényében az a leginkább meglepő (és irodalmilag rendkívül jól megoldott), hogy mennyire szervesen illeszkednek egymáshoz a megrendítő, vallomásos erejű részek és „Puskinland” giccsesen groteszk környezetének szenvtelen leírása.
A szovjet Disneyland, a Puskin Emlékhely mint állami intézmény a műsziklákkal, melyeket szláv kalligráfiával írt idézetek díszítettek, a kétes eredetiségű relikviák az igazán értékes festményekkel együtt, a Puskin sírjánál nap mint nap meghatódva zokogó idegenvezetőnők természetesen nem a gondtalan játékosságot, hanem inkább a valódiságától és erkölcsi tekintélyétől megfosztott egykori orosz magaskultúrát és ennek következtében az emberi autonómia végzetes csorbulását idézik fel. Ezzel szinte párhuzamosan a kisregényből kibomló ellenzéki író életrajzában is döntő a hazájától, kultúrájától és személyes autonómiájától való végleges megfosztottság előérzete. A főhős-elbeszélő felesége kislányukkal együtt emigrálni készül, amire ő nem képes rászánni magát. Amikor családja elutazása bekövetkezik, visszaesik az alkoholizmusba, otthagyja munkáját az emlékhelyen, s a belügyi szervek állandó nyomása alá kerül. Egyre inkább bizonyosnak látszik, hogy ő is kénytelen lesz elhagyni hazáját; nyitva hagyva magát a kérdést, itt ér véget a kisregény.
Dovlatovnak ebben a regényében, hasonlóan többi művéhez mesterien kapcsolódik össze az egyszerű forma, az anekdóta és a bonyolult lélektani ábrázolás. Nem véletlen, hogy olyan neves kortársa, mint Joszif Brodszkij az egyik legjobb orosz prózaírónak tartotta a XX. század második felében. Szergej Dovlatov 1978-ban emigrált az Egyesült Államokba, s tulajdonképpen itt vált világszerte ismert íróvá. Kiadják műveit, elbeszélései tekintélyes amerikai lapokban jelennek meg, több neves amerikai író, például Kurt Vonnegut és Joseph Heller lelkesedik prózájáért. Mégsem érzi otthon magát, nem tudja feldolgozni önmagában a hazájától való kényszerű elszakítottság tényét. Az Ezek vagyunk mi című önéletrajzi prózájában is meghatározó a szkepszis: hiába teljesült a vágya, hogy kiadják írásait, úgy érzi, nem változott az életében semmi, sőt az emigrálással soknemzetiségű családja története megszakadt. Ezért örökíti meg a „legendáris”, egyszerre erőtől duzzadó és esendő, zsidó és örmény nagyapák és nagyanyák, nagybácsik és unokafivérek életútját, hol dicső, hol anekdótába hajló cselekedeteiket. Dovlatov remek mesélő, elbeszélései az irodalmi mű szövetét teljes mértékben átható kontrasztosságukkal Iszaak Babel prózáját idézik. Ő is a kispróza született mestere, és immár a posztmodernen innen és túl önmagát meghatározó orosz irodalomban igazi élmény olvasni ilyen természetes hangú, ám ugyanakkor nagyon is raffináltan megszerkesztett történeteket.

Szőke Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu