buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Eljön a hírnév


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ted Hughes: Születésnapi levelek
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001.
219 oldal, kötve, 1980 Ft

Ahogy az ember habzsolja a kötetet, mert az évszázad egyik nagy szerelmi történetének lenyomataként a legkönnyebb megközelíteni, az első versek egyike zárósorainak ütközik: „Tíz éve halott vagy. Csak sztori / A tied. Az enyém.” (A látogatás)
Pirulásra késztet mindez. Ted Hughes elébe megy ennek a lehetséges olvasatnak, mert pontosan tudja, hogy legbelső titkaink egy idő után tényleg sztorivá válnak. Mert hát két ragyogóan tehetséges költő, két szép fiatal ember egykori lángoló, vad szerelme tragédiába fordult, s ez a tények szintjén, vagy az alkotás-lélektani érdeklődés mentén is kivételesen érdekes olvasmányt eredményez. De ahogy „Sylvia Path életműve nem esettörténet” – magyarországi bemutatásakor, 1978-ban Géher István írta ezt, – úgy a férj, az angol költő Ted Hughes versei sem a közös élet hét évének versbe szedett epizódjai. A sztori tehát mégsem annyi, hogy egy nem mindennapian tehetséges, kiváló, minden elismeréssel elhalmozott, egzotikus szépségű amerikai lány átjön Angliába költészetet tanulni, találkozik és valami elképesztő intenzitással öszszekapaszkodik egy másik reményteljes angol fiatallal, majd az idegei felmondják a szolgálatot, hurcolja a régebbi sérüléseket, szélsőséges indulatai csillapíthatatlanok, s hiába a két kicsi gyerek, 1963 február 11-én, hétfőn, londoni lakásában beledugja a fejét a gázsütőbe.
Ennek az eseménysornak pedig legendáriuma lesz, egymással feleselő monográfiák jelennek meg, Ted Hughest vádolják, Sylviát misztifikálják, végül meg fordítva. Mintha az F. Scott Fitzgerald–Zelda avagy a Miller –Monroe történet kicsit tudálékos monográfiája elevenedne meg – ezt is gyanítanánk. (Erről jut eszembe: aki nem fogékony a lírára, de az emberi helyzetekre igen, az olvassa még mindehhez Janet Malcolm most megjelent monográfiáját, A hallgatag aszszony-t is.)
Nem, nem ennyi tehát. Nem sztori, nem esettörténet. Költészettörténet, mert költészettörténeti újítás, művészi reveláció zajlik, azaz a lírában zajlik kettejük egymásba fonódó, szerencsétlen sorsa. Ted Hughes könyve is így szenzáció. Másfelől pedig sírnivaló dráma: ugyanis ezt a visszaemlékezésnek szánt kettőszáztizenöt költeményt halála előtt néhány hónappal, 1998-ban adta közre. Gyónás ez, tisztulás, a halálra készülés, amiként Sylvia itt, a Földön töltött alig harminc éve sem volt más. Hughesnak további harmincöt év kellett, hogy értelmezze mindazt, amit számára Sylvia és a Sylvia által kapott érzelmi tudás jelentett.
Voltaképpen csak idézni lehetne. Kiragadni és egymás alá írni a legmegrázóbb sorokat. Vagy fogni szépen az egyiket, mondjuk, A lövés címűt, s azon mutatni ki, mi mindent okozott Hughes-nak, az embernek ez a kapcsolat, s hogyan tárja elénk, zaklatott sorokkal, a szinte vörösmartys, lángoló képekkel mindezt ő maga az elmúlt század egyik legnagyobb költőjeként, akit ismerhettünk a Báthori Csaba magyarította Crow (Varjú) kötetből is, de Pilinszky egyik legjobb értőjeként is:
„Arany kabát rajtad, nikkel bevonatú, / Tömör ezüst. Tökéletes röppálya, / Mintha az éterben. ...Míg valódi célpontos / Mögöttem lapult. Apád, / Isten a füstölgő fegyverrel. Sokáig / Ködös homály, nem is tudtam / Hogy eltaláltak./ Vagy átmentél rajtam simán - / Hogy végre beletemesd magad az isten szívébe. / A helyemben egy rátermett sámándoktor / Röptödben elkapott volna puszta kézzel, / Dobál egyik kezéből a másikba, míg lehűlsz, / Isten nélkül, boldogan, nyugton. / Én jó, ha elkaptam / Egy hajcsomót, a gyűrűd, az órád, a hálóinged.”
Ted Hughes nagy költő (kár, hogy már azt kell írnunk: volt). S nem azért, mert néhány évig Sylvia Plath férjének szerepét kapta. Ahogy írja: „ez a meghallgatás / A férfifőszerepre a te darabodban” (A látogatás).
De – suta így fokozni – még nagyobb költő lett mindazért, amit a vele átélt időből képes volt elkapni, feldolgozni, hasonlítani, megörökíteni.
Hogy ki volt Sylvia Plath, az ünnepelt költő, a saját művein kívűl innen érthetni meg leginkább. Hihetetlenül gazdag vonatkozási rendszer alakul ki így. Sylvia verseit lehet összevetni Hugh-éival. Sylvia naplóit találja meg Hugh, s amit ő például idillinek látott, Sylvia egészen másként élte meg. A nászút Párizsát, Spanyolországát, az amerikai prérin való sátorozást, a letelepülés Angliáját („Anglia olyan mocskos!”) mind, mind különbözőképpen ítélték meg: „Ahol én olyan tisztán / Láttam ház-látomásom, te csak feketeséget, / Tömör feketeséget láttál, a semmi arcát, / Mint azt az esőáztatta ablakot” (Stubbing Wharfe). Hugh azt látja, hogy zaklatott asszonya örömet talál a rongyszőnyegszövésben. Erre a naplójában azt találja: „Egy (kevés) idő múlva, / Naplód személytelenül elpanaszolta, Milyen düh vére folyt át hosszú szőnyegedbe. / Mintha saját zsigereidként / Tépted volna ki köldöködön át...” (A rongyszőnyeg).
Hugh azt hiszi, hogy sikerült elrettentenie a sátor körül ólálkodó medvéket. Erre Sylvia megírja azt a novellát, ahol az asszony azt kívánja, bár ölné meg a férjét a medve.
Nehezen viselhető el mindaz, ami történt. Sylvia is nehezen viselte a feleségi, háziasszonyi, anyai, angliai létet, Hughes pedig mindazt, ahogyan a vad amerikai-porosz leányzó az ő világát éppen-nem viselte. Pedig vett deszkát asztalnak, segített a szüléseknél, szedte eladásra a nárciszokat – aztán mégsem sikerült semmi. Beteljesül a cigányasszony jóslata: „híresek lesztek majd. Különösen Te. / Ki sem kerülheted: eljön a hírnév, / És mire eljön, megfizettél érte: / A boldogságoddal, férjeddel, életeddel” (Szellemidézés).
Amit mi kapunk mindebből, abban a legjobb magyar költők segítenek. Egy idő után meg lehet mondani – s ez is a felfokozott esztétikai élvezet része – melyik verset fordította Rakovszky Zsuzsa, Imreh András, Géher István, Tandori Dezső, Gergely Ágnes, Várady Szabolcs, Mesterházi Mónika – hogy csak néhány nevet emeljünk ki. Megvannak a csapások, az irányultságok, a beszédhelyzetekre való érzékenységek – ki-ki ennek megfelelően nyújtja költőként-műfordítóként tudása legjavát. Ebből így nagyszerű líra, és megrázó, nagy kötet született.

Budai Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu