buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Elbeszélések a félelemről


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Terezia Mora: Különös anyag
Fordította: Rácz Erzsébet
Magvető Kiadó, Budapest, 2001
202 oldal, kötve, 1490 Ft

Félelmek, megaláztatások, menekülési kísérletek, betegségek, halálok, álvilág, s vele szemben az egykori, teljesebb világ emléke, melyet a tájra ráülő uradalmi kastély jelenít meg, s az a pár darab használati tárgy, amelyek a háztartásokba a kastélyból bekerültek. Zárt világ, az elbeszélések többségében csak egy falu jelenik meg. „Egy kocsma, egy templomtorony, egy cukorgyár. Egy uszoda. Egy falu.” A többi elbeszélésben a táj „kinyílik”, a falu helyett nagyobb tájként a tó környékét látjuk magunk előtt, könnyű ráismernünk, a Fertő-tó környékéről olvashatunk, a megjelölésre azonban csak azért utalok, mert a tájban lezajló történések, menekülések, disszidálások fontos szerephez jutnak az elbeszélésekben is. Ezek a történések azt az érzetet keltik, mintha valóban történne valami, ahogyan erre az érzetre utalnak a folytonos utazások is, a faluból a városba, és vissza. S ha az utazások, akkor az utak is, alig ismerek olyan írói világot, amelyikben az utaknak olyan fontos szerep jutna, mint a Mora Teréziáéban. „Már meszsziről látni az országutat” – ezt a kötet első elbeszélésében olvasom, Mora Terézia elbeszéléseinek hősei ezen az országúton várnak a buszra, mennek a városba, hogy aztán egy másik elbeszélésben visszatérjenek falujukba.
Mintha történne valami. Mintha az utazásnak valóban lenne valami szerepe az életükben. De nincs. Mora Terézia világa zártabb annál is, hogy a falu vagy a táj elemei belekerülhetnének. Az országúton való várakozásról a következőket olvashatjuk: „Látni az egy órával előttünk elindulók buszát, a sajátunkat viszont nem. Sosem lehet tudni, mikor éri meg elindulni. Néha a busz megmagyarázhatatlan okokból egyszerűen nem jön. Senki sem értesít és mi sem tudjuk, hol lehet érdeklődni az eltűnt buszok után. Meglehet, mondja az öcsém, hogy tényleg eltűntek valahol ezen a hosszú, egyenes úton, és csak azért nem vette észre senki, mert senki nem érdeklődött utánuk.” A világtól való elzárkózás növesztődik fel itt, ahogyan az a többi elbeszélésben is történik. Amikor például egy másik elbeszélés hősnője elmeséli álmát, álmában a tó mélyén feküdt, következőket gondolta: „A víz távol tart a falutól, a zajoktól. Eltűntek a fiúk, a hangokat felszippantotta a magasság. Itt lenn minden fekete és néma. Fekete alapon ezüst jelek. Nem létező házak, állatok. Itt egyedül vagyok. Kora reggel és késő este. Közel a víz, közel a testemhez, membránjaimhoz. Sülylyedek, lebegek Ophelia.”
Végső soron Mora Terézia elbeszélései az egyedüllétet, a világtól való elzárkózást, az idegenség-érzetet, ne féljünk kimondani a szót: a félelmet jelenítik meg nagy írói erővel. Irodalmunkban nem Mora Terézia írt először a teljes emberi létet átható félelemről, de nálánál nagyobb művészi erővel alighanem kevesen tették ezt meg. Kötetét többször is elolvastam, az elbeszélésekben kibomló történeteket mégsem tudnám „elmesélni”, feltehetően azért nem, mert a történések kifejlődésével, magából a történetből bomlik ki a világtól való félelem érzete, hogy aztán a történet helyére lépjen...

A nagy erővel ható művek kapcsán minden velük kapcsolatos kérdésnek magával a művel kell kapcsolatban állnia, Mora Terézia elbeszéléseivel kapcsolatosan azonban nyilván elhangzanak majd más jellegű kérdések is, például az, hogy Mora Terézia írásai a magyar irodalom részét képezik-e, abból az egyszerű tényből fakadóan, hogy Mora Terézia jelenleg Németországban él, s a gyermekkorának magyarországi tapasztalatvilágát feltáró elbeszélései eredetileg németül jelentek meg, mi most Rácz Erzsébet fordításában ismerhetjük meg őket. Ha ez a kérdés elhangozhat, akkor meg kell válaszolnunk, minden fölösleges szószaporítás helyett írom le, Mora Terézia írásait a magyar irodalom részeként olvastam, mi több, fordításban is magyar nyelven írott elbeszélésekként, hozzátéve azt is, hogy a kérdést magát majdhogynem akadémikusnak tekintem, mert hát egy-egy elbeszélés, vagy elbeszélések sora kapcsán a valódi kérdés mégiscsak az, hogy tudnak-e létezni irodalminak tekinthető szövegként. Az akadémikus kérdés helyett így inkább arról a sajátos élményről beszélek, amit az elbeszélések olvasása számomra jelentett. Többször említettem már Mora Terézia írásainak faluját, idéztem is: „Egy kocsma, egy templomtorony, egy cukorgyár. Egy uszoda. Egy falu.” Ezt a falut-faluképet életem kitörölhetetlen részeként őrzöm magamban, hiszen arra a falura utalnak, amelyikben magam is felnőttem. „Alacsony, kétszemű házak, zöld kapuk, minden kapu mögött láncra kötött korcs. A láncok különböző hosszúságúak. Az évből tíz hónapon át esik az eső, fúj a szél, száll a melasz szaga és a korom, rá a frissen mosott fehérneműre. A maradék az fehér nyár, porcukorszél és olvadt kátrány az utcán. Kora reggel, uszodába menet, mezítláb gyalogolok rajta. Az utca végén egy pillanatra körülnézek, és át a sorompó alatt, a rövidebb utat választva a síneken át, balra magam mögött hagyom a piros-fehér-zöld muskátlis vasútállomást, magasra húzott az olajos talpfákon” – olvasom Mora Teréziánál, s ma is szinte a talpam alatt érzem a talpfákat, ahogy a sorompó alatt, figyelve, hogy jön-e a vonat, „átmásztunk”. S aztán a strand – Mora Terézia uszodának írja –, s a focipálya négyszöge a nyárfákkal, s az országút, a mi életünkben is olyan fontos szerephez jutó országút... Messzire vezetne, ha a bennem élő és a Mora Terézia elbeszéléseiben megjelenített falu-kép összehasonlítására tennék kísérletet, ráadásul pedig fölösleges is lenne, hiszen Tolsztoj óta tudjuk már, hogy a legfontosabb történések lényegüket tekintve belső történések. Ezért csak a tényt rögzítem, igaz, nem minden öröm és büszkeség nélkül: jelentős írót adott a falunk, a már nekem is csak az emlékezetemben létező falunk…

Füzi László

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu