buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ölni vagy élni hagyni ?


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Elie Wiesel: A hajnal
Ulpius-ház Könyvkiadó, Bp., 2001.
134 oldal, fűzve, 1480 Ft

Hazaszeretet, hazafiság – látszólag pofonegyszerű és egyértelműen magasztos fogalmak. Aztán, ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, vért látunk, emberhalált, jobb esetben önmarcangoló bűntudatot. A poklot (amelyről megtanultuk, hogy a hozzá vezető út jó szándékkal van kikövezve) magát. A hős, aki a hazaszeretet (s ha még haza sincs, mert éppen annak megteremtése a cél, akkor a mozgalom) nevében fog fegyvert, romantikus valaki, aki könnyeket csal a honleányok szemébe. Progresszívnek látszó célok, emberfeletti önfeláldozás. Ám az ellenség (aki az övéinek szintúgy hazafi, önfeláldozó, hazájáért halni is kész hős) ezt nem mindig így látja. Neki a mi hősünk, forradalmárunk, felszabadító (ellenséges területeket annektáló) katonánk általában csak közönséges terrorista, aki hazája, népe szabadságára hivatkozva hadüzenet nélkül követ el köztörvényes tömeggyilkosságokat. A felszabadító- és polgárháborút, amit népük nevében vívnak a harcosok, a hatalomban lévők anarchista rendbontásnak, a fennálló, törvényes rend elleni merényletnek bélyegzik. Aztán a történelem évtizedekkel, esetleg csak évszázadokkal később majd eldönti népfelkelés volt-e, vagy ellenforradalom. Igazságos, vagy igazságtalan. Az egyiknek ez, a másiknak az. Csak a halottaknak nincs feloldozás: sohasem tudhatják meg, volt-e értelme áldozatvállalásuknak, illetve áldozattá válásuknak. Meglehet, aki ma ártatlan emberek életét sem kímélve pokolgépet robbant, kamikázeként rohan neki az ellenséges objektumnak, holnap nem csak népe, de a világ szemében is elismerésre méltó szabadságharcossá avanzsál. Már amennyiben sikerül győzelemre vinni az ügyet. A győztesek írják a történelemkönyveket.
Közhely – vitaem et sanguinem: a hazáért semmi sem drága. De mi a haza? Egy népcsoport, egy terület, egy lelki közösség, egy állam, egy állam reménye, egy mozgalom? A haza: minden előtt. Következésképpen az ember – egyszeri és megismételhetetlen – élete előtt is. Valóban?
De a katona (forradalmár, partizán, terrorista) sohasem a haza nevében öl. A parancsot nem a haza, hanem az állam, a mozgalom, a katonai szövetség stb. adja ki. Erőszakszervezetek utasítására, konzorciumok gazdasági érdekeiknek megfelelően öljük egymást halomra. Tömegsírokkal szegélyezett nemzetállami álmok váltak valóra. Megérte? Ahogy azt a 80-as évek derekán már egy alternatív zenekar, a Kontroll Csoport megénekelte: „az állam a halál szolgálatában áll.” A totalitárius szervezetek cinizmusa: még azt is elvárják tőlünk, hogy azonosuljunk, lelkesedjünk: elvégre értünk bombáznak, lőnek bennünket, még ha mi is halunk olykor bele.
Mindezek egy kitűnően megírt és embertelenül felkavaró könyv kapcsán jutottak eszembe. Elie Wiesel, a magyar származású Béke Nobel-díjas izraeli író A hajnal című elbeszélését még az ötvenes években írta, s nyilván a hosszú hónapok óta tartó palesztin felkelés, az intifáda indította az Ulpius-ház kiadót, hogy most jelentesse meg.
Ölni vagy élni hagyni? Szabad-e gyilkolni az eszme, a haza, a nép, a vallás nevében? A Palesztinát megszállva tartó angol hadsereg ellen harcoló cionista mozgalomhoz csatlakozó, a koncentrációs tábort túlélt 18 éves fiú, ha nehezen is, de elfogadja, hogy a hőn áhított hazáért még a terror is megengedett, azaz olykor gyilkolni is muszáj. Mindezt másokkal együtt, arctalanul teszi, mint a katona, aki a lövészárokból tüzel a láthatatlan ellenségre. Személytelenül, egy gépezet részeként ölni megszokható. Más kérdés, hogy az ember magának megbocsáthatja-e. Ám az már teljesen felemészti öntudatát, kikezdi lelkiismeretét, amikor a mozgalom a szabadság nevében utasítja arra, hogy saját kezűleg végezzen ki egy túszul ejtett angol tisztet. Az föl sem merül benne, hogy futni hagyja áldozatát. Nem is tudná megtenni, hiszen társai ott vannak a másik szobában. A dilemma feloldhatatlan. Arra esély sincs, hogy az angolok cserébe elengedjék az elfogott zsidó terroristát. Őt felakasztják, ezért a tisztnek is meg kell halnia. A mozgalomnak ugyanis erőt kell sugároznia, engesztelhetetlennek kell mutatkoznia ahhoz, hogy ellenfele komolyan vegye. „Célja: kiűzni az angolokat. Eszköze: elrettentés, terror, halál”. A (kölcsönös) megbocsátás nem történelmi kategória.
A fiút a gyűlölt és rettegett buchenwaldi egyenruhás SS-hóhérok szerepébe kényszerítette a történelem. Hajnalban (vajon miért van az, hogy a kivégzéseket mindig ilyenkor hajtják végre?) eldördül a pisztolylövés. S az angol tisztnek (ahogy a zsidó szabadságharcosnak) a halál meghozza a feloldozást, neki, a hóhérnak viszont nincs megnyugvás. A halálnál esetenként csak a túlélés szörnyűbb.
„Motoszkál bennem a kérdés, vajon Isten, a háború istene egyenruhát visel-e maga is. De nem tettem fel. Úgy véltem: Isten nem egyenruhás. Inkább ellenálló, partizán. Isten terrorista.”
Mit szólsz ehhez a világhoz, Uram ?!

Tódor János

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu