buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2002.11.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémek tartják rettegésben a Kiserdô-lakókat. Köztük kiváltképp egyet, a Félôlényt. És rá akarják venni, hogy csapjon fel közéjük, akkor nem esik bántódása. Hogy sikerül-e rábírni? Meglátjuk. Egy biztos. Kiderül, hogy szörnnyé válni könnyű. Szörnyen könnyű. Nem szörnnyé: az a nehéz.” – kínálja magát Békés Pál Félôlény című meseregénye a könyv hátoldalán, ami a Móra Könyvkiadó „Az én könyvtáram” sorozatának egyik jeles darabja.

Ebben a mesében a világ immár a szörnyeké; a régi, szép „aranykort” már csak a Kiserdôvé zsugorodott Nagy Kerek Erdô idézi. Kies nyugalmát több baljós elôjel is zavarja. Elôször is nap mint nap megjelenik az égen a kémszörny, aki baromi rusnya, és orcátlanul megáll lebegni a tisztás felett, és pofátlanul fürkész, kurkász, bámul azzal a sok csipás, de legalább dülledt szemével, és úgy kukkol ám, hogy a Kiserdô lakóit a frász kitöri tôle. Aztán minden érthetô ok nélkül kidôl a nagy, az égigérô Tölgyfa, a szörnytelen, vagyis szabad világ eddig oly büszke jelképe. És végül ott van maga a Félôlény is, aki azóta, hogy a szörnyek terjeszkedni kezdtek a Földön, annyira megijedt, hogy bezárkózott az odu-lakásába, mit bezárkózott, száz lakattal, zárral rekeszetette kívül a világot, mi több, belülrôl még magára is szegelte az ajtót, és nem is tesz mást, csak fél, meg fél, meg fél, fô-, mellék- és félállásban reszket. Belátható, ennyit azért tényleg nehéz kibírni idegekkel. Rakonc és Porhany, a Félôlény két barátja nem is nagyon bírják. Aztán egy mégis csak szépnek induló napon megjelenik Félôlény harmadik barátja is, Csatang, aki –ahogy a nevében is benne van, vándorútra indult azon a napon, amikor a szörnyek inváziójának hírét a Kiserdô felé sodorta a gonosz északi szél. Csatang megmentôként érkezik, ám hamar az ellenkezôje derül ki róla...Mert Csatang valójában már maga is szörny, méghozzá fôszörny, aki magára vállalta azt a megtisztelô feladatot, hogy a Félôlényt kicsalja az odujából, és ráveszi, maga is álljon be szörnynek. Ezzel a Kiserdô elveszti védô szellemét, a Földön a szörnylét teljessé válik. De nem úgy lesz ám az! Hogy akkor hogyan lesz? Ezt azért se mesélem el! Na jó. Annyit azért elárulok, miért olyan fontos a Félôlény személye az ôfôszörnyeségek szemében. Nahát, mert a Félôlénynek van egy könyvtára, a könyvtárában sok-sok mese, a sok-sok mese pedig arról szól, mint tudjuk, hogy a gonoszoknak a mesék végén tutira annyi lesz. És mert ez le van írva, akkor ez is a világ, sôt, ez A VILÁG, és amíg ezeket a meséket mondja valaki, vagy akár ha nem mondja, de mondhatja, csak a kezébe kell vennie az egyik könyvet a sok közül, és már olvashatja is fennhangon, mondjuk teázás közben, addig a szörnyek világa csak rút látszat, illúzió, kamu. Szóval erre megy ki a játék. De hogy közben miért jó szörnynek lenni, szörnnyé válni? Ez a jó kérdés. Pláne akkor, ha a szörnylét elsô benyomásra szimpatikus. Elôször is, ha már majdnem mindenki szörnnyé változott, akkor nem túl biztonságos kilógni a sorból. Másodszor olyan kellemes különösebb gond nélkül csak úgy az életet végigdagonyázni. A fenének se kell a baj, ha mi nem keressük, ô se keres minket. Hogy közben az emberbôl szörny, vagyis akárki válik? Na és?
Talán mégis érezzük, hogy valami mégse stimmel. Ahogy érzi ezt a Félôlény is. És mert rájön, hogy a szörnyektôl nem kell félni, sôt, éppen hogy félni nem kell tôlük, mert akkor bizony tehetetlenek, félôlénybôl újra Élôlény lesz, és mit sem törôdve azzal, hogy a könyveit elégették, ismét mesemondásba fog, ahol a gonosz akármennyit ármánykodhat, a végén akkor is annyi lesz neki.
Békés Pál meseregénye igazán szellemes írás. A Félôlény színpadi változata majd’ tíz éve látható volt az akkor még létezô Arany János színházban. Sikeres elôadás volt. Apropó, amióta az Arany Jánosból, mint gyermek színházból Új Színház lett, azóta se talált a gyermekeknek szánt színjátszás a fontosságához méltó szépségű és fôképpen nagyságú otthont. (Békés Pál, a Félôlény, Móra Könyvkiadó, 2001. Rényi Krisztina ugyancsak szellemesen illusztrálta a könyvet.)
A Félôlény után kívánkozik ide rögtön az Én Könyvtáram sorozat egy másik darabja, a Csimpi szülinapja című vándorlás történet, Egressy Zoltán műve. Az összekötés apropója, hogy a szintén kortárs szerzô eme története is létezik színpadi mű formájában, a „Csimpit” a Kolibri Színház tűzte műsorára. Csimpi amúgy egy árva kismajom, akit két idôs majom, Csimpi mostoha nagyszülei nevelnek példásan, amíg egy szomorú délután a vidámparkban egy gonosz malac, mondhatnánk, sötét disznó a nagyszülôket el nem rabolja. Hogy mért tesz ilyet ez az elvetemült ártány? Hát mert megbízta ôt a Rosszaság Boszorkánya. De nem ám minden különösebb ok nélkül, csak úgy mért ne tehetnénk valami gonoszat, ha már úgyis erre járunk alapon, hanem különleges céllal! A kismajom Csimpi ugyanis nem akárki, hanem a Rosszaság Boszorkánya legfôbb ellenlábasa, alias Űzô professzor elveszett gyermeke! Mi tagadás, élesen shakespearei a filing! No mármost a nagyszülôket azért kellett elrabolni, nehogy már szépen felneveljék. Hanem ôket gonosszá, mondhatnám, szörnnyé kell varázsolni, méghozzá szívátültetéssel: az áldott jó szívük helyébe be kell nekik varrni egy-egy szuroksötétet. No de itt se úgy van ám az, hogy gyôz a gonosz! Csimpi kismajom vándorútra indul, közben barátokat talál magának. Különösen fontos köztük egy titokzatos csillag, aki a gonosz ártány minden mesterkedése ellenére hazavezeti Csimpit az édes faterhoz, miközben a nagyszülôk is megmenekülnek, no meg a gonosz disznó olyan aranyos kismalaccá lényegül vissza, hogy nincs az a kopasz farkas, akinek a nyála el ne csordulna tôle!
No mármost, ha igaz az, hogy a jó, minden nehézséget legyôzve, a végén gyôzedelmeskedik, akkor igaz az is, hogy a jóság gyôzni akarása idônként nélkülözheti egy mese kiötlésének rögszagú logikai követelményeit is. Ebbôl adódóan ez a regény egy kacsalábon forgó üvegpalotához hasonlítható. (Egressy Zoltán: Csimpi szülinapja. Móra Kiadó. A könyvet Kalmár István illusztrálta.)
Aki Egressy Zoltánnál Csimpi, az Aaron Judahnál Macóka. A Macóka meséi fabulák füzére. A történetek helyszíne egy mediterrán hangulatot árasztó kisváros, akinek a lakói, vélhetôleg, mind állatok. No nem feltétlenül a szó pejoratív értelmében. A mesék Macókáról és barátairól adnak híradást, mi minden meg nem történhet velük ott, ahol általában a kellemes, langymeleg unalom honos. Macóka különben jó fej, pont olyan, mint egy- macóka. A többiek személyisége is nevükbôl és állat-rendszertani hovatartozásukból meghatározott: Kengu, Paci, Csacsi, Boci, Teve és Elef Anti is mind jó fejek,
fabulákba való, megbocsátható, aprócska hibáik miatt annyira szeretni valóak. A mesefűzér jónéhány darabja aesopusi szinten remek, hogy közülük hármat meg is említsek: a „Kié az árnyék”, a „Macóka és a bálna” vagy a „Morgó medve mézeskalácsa” nekem különösen tetszett. Aaron Judah meséi méltán világszerte ismertek, magyar változatra Tótfalusi István fordította, a kötetet Vida Gyôzô rajzai teszik még hangulatosabbá. Vida Gyôzôt a kötet illusztálásán túl még az is dicséri, hogy Az én könyvtáram sorozatnak ô a gazdája. A kötetben lévô mesék pont olyan hosszúak, hogy esti mese gyanánt szülôk-gyerekek kedvenceivé váljanak. (Aaron Judah: Macóka meséi. Móra Kiadó,)
Kitty Halbertsma kötetben közölt mesefűzére is alkalmas esti mese olvasásra. Az Amarilla kisasszony című könyv fôhôse egy kissé habókosnak tűnô öreglány, maga Amarilla kisasszony. Pestiesen szólva a hölgy egy csöves nyanya, aki télen egy lóistállóban húzza meg magát, nyáron meg egy hegedűművész, bizonyos nevezetű Dávid úr kertjében, egy rododendron bokor alatt héderezik. Ehhez képest van neki egy rozoga biciklije, azon szokott rodeózni, ha sürgôs dolga akad, mégpedig a dolgától és ebbôl adódóan a hangulatától függôen különbözô színű nejlonzacskókkal felcicomázva. Aztán a gondjaihoz és a hangulataihoz szerez még magának egy vén, beszélô kutyát is, aki kétséget kizáróan a bölcs önmérsékletet képviseli a csapatban. A csipet csapat két további tagja a Tündérkék, akik bájos ikerlányok. Ôk a furfangot mérik két marokkal, ha a városkában bárhol megoldandó dolog támad. Márpedig Amarilla kisasszonynak dolga és ehhez megfelelô hangulata (és megfelelô színű nejlonzacskója) bôven akad. Hol Dávid úr túlbuzgó és undormány bejáró nôjét kell kiciánoznia a hegedűvirtuóz házából, hol a téli szálláshelyén társbérlô, és szörnyű körülmények között élô lovakat kell átmenekítenie a Paripák Walhallájába, hol pedig a Félénk Kísértetnek kell találnia valami nyugodt pihenô otthont. Azt ugyanis tudni illik, hogy a kísértetek egyáltalán nem azok a horrorisztikus ektoplazmák, amiknek a közhit tartja ôket, hanem, ha valamihez lehet ôket hasonlítani, hát ôrangyalok, akik arra hivatottak, hogy vigyázzák a még élô testben lévô lelkek éjszakai álmát. Naná, hogy akkor ôk napközben alusznak, azért nem találkozunk velük ép észszel soha. A meséket a szerzô Pál Zsuzsannának is ajánlotta, aki a kötet magyar fordítója volt. A könyvet Kiss Ilona látta el rajzaival. (Kitty Halbertsma: Amarilla kisasszony. Móra Kiadó.)

A Móra Kiadó Az én könyvtáram sorozat e darabjain kívül alkalmam nyílik az Aranyhal Könyvkiadó egy sajátos vállalkozását is ajánlanom. A világirodalom klaszszikusai gyerekeknek pecséttel jelölt sorozat kötetei a régi, szépemlékű diafilmek keményfedelű kötésben. Egy merô nosztalgia ez a vállalkozás! Ami nyilván nem nélkülöz némi üzleti megfontolást. Mert úgy negyvenéves kortól fölfelé kinek a szeme ne párásodna be egy pillanatra, ha viszontlátja kora gyermeksége meghitt történeteit, mégpedig az eredeti, Zórád Ernô féle diafilm kockákkal, A császár új ruháját, A kanászt, a Don Quijotét, a Gullivert az óriások országábant, a Háry Jánost, a Huckleberry Finnt,a Két évi vakációt, a Koldus és királyfit, a Marco Polot, a Münchausen bárót, vagy a Tom Sawyert?
No most hol vannak már azok a filmek? És ha elô is kerül egy-egy valahonnan a padlásról, a pincébôl, papírdobozból vagy ládafiából, minimum hétrét szakadva, akkor ki a fenének van már működô tekerôs diavetítôje? Egyáltalán, lehet még olyat kapni? És akkor itt van, tessék, itt kínálják magukat ezek a piros könyvek, amiket meg lehet venni az unokáknak, akiknek ezt meg lehet mutatni, hogy okuljanak a világirodalmi zanzákból, és okuljanak abból is (és fôképp abból), mitôl is párásodik el a nagypapa, vagy a nagyi szeme. Pedig amúgy tök érdektelenek ezek az izék, képek, vagy mik. Például hol van a play gomb ezen a könyvnek látszó kütyün, mami? És például ezért a pénzért mért nem vetted meg inkább az... (ez itt a reklám helye), papi? Azért, fiam, mert ez egy másik világ.
Noha szörnyek már akkor is pont úgy, és pont olyan sokan voltak, mint most: dögivel.

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu