buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Írni tudók és beavatottak


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Varga Domokos: Íróiskola
Lyukasóra-könyvek; Magyar Írók Egyesülete – Hét Krajcár Kiadó
208 oldal, fűzve, 118 Ft

Varga Domokos az ifjúsági irodalom, a szociográfia, a pedagógiai és ismeretterjesztő irodalom mestere. Emellett az elmúlt fél évszázad történelmének tanúja, sőt küzdő és szenvedő részese is. Ha életműve majd egészében fölméretik, kiderül, hogy mily sokat és mennyire jól tudatosított a társadalom életéből.
Mesterségének eszközét, az anyanyelvet nem csupán kiválóan kezeli. Azon írók közé tartozik, akik jó kertészként gondozzák is a magyarságnak ezt a közbirtokát, melyen az írásművészet ritka remekei is teremnek. Szerzőként, szerkesztőként hosszú évtizedek óta gyomlálgatja, stilizálja saját és mások írásait. Hatalmas gyakorlatot szerzett a szöveggondozásban. Abban, hogy egy cikket, egy novellát vagy egy regényt olvasmányossá tegyen. Ha már a kertészhasonlatot megengedtük magunknak, mondjuk így: azon fáradozik, hogy az írásban megjelenő gondolatok minél ehetőbbek, minél jobb ízűek legyenek. A szövegnek az a rendeltetése, hogy az író gondolatait és érzelmeit közvetítse az olvasóhoz. Minden nyelvtani vétség, stilisztikai hiba vagy retorikai melléfogás ennek az esélyeit rontja. És minden mesterfogás, amely a mű kellemét, zenéjét, plasztikusságát, festőiségét és más, jótékony boszorkányságát segíti, ezt a célt szolgálja. A tömörséget és a takarékosságot is beleértve természetesen. A kertész metszőollót is használ.
Aki az írói mesterség eszközeivel nem tud bánni, és nem hajlandó velük megbarátkozni, csak a gépies betűpötyögtetésre képes, az menjen kapálni, mondja egy helyen azzal az ingerültséggel, mely, gondolom, a hozzá juttatott kéziratok nyomasztó tömege miatt – és az újságokat lapozván – gyülemlett föl benne az évtizedek során. Vigaszként kiegészíthetjük a szóképet: aki születési adottságok vagy a szükséges szorgalom és lelkesedés híján nem alkalmas arra, hogy kertész legyen, még mindig hasznos lehet a kert földjének megmunkálásában, a kapálgatásban. Az Íróiskola esszéi ugyanis nemcsak a tollforgatás kertművé-szeinek szól, hanem mindenkinek, aki ad anyanyelvére. Egyes újságcikkeket, nyilatkozatokat bizony jól meg kellene kapálni, hogy legalább a magyartalanság és az alpáriság parlagfüvétől ment legyen. Varga könyve tanároknak és diákjaiknak szól, újságíróknak, szerkesztőknek, nyomdászoknak, „népségnek, közkatonáknak”. Minisztériumi tisztviselőknek, bankároknak, szponzoroknak, akiktől az író léte és könyveinek sorsa függ. És szól az „egyszerű” olvasónak, aki sosem egyszerű olvasó, hanem gazdag lelki televény, melyen a tudás kihajt. Neked szól, nekem és mindnyájunknak.
Három nagy egységre tagolódik az Íróiskola. Az első rész, az Aki dudás akar lenni… már az első lapokon figyelmeztet arra, hogy vigyázat, a költői pálya veszélyes üzem. A közismert népdal, mely egyben József Attila ars poeticája, így folytatódik: …Pokolra kell annak menni. A magyar költészet legjava ezt vallja. Az, amely helyzetének tudatában a legnehezebb utat választotta. A tüzet az égből hozta le Prométheusz, de költőink a pokolra szállnak érte újra és újra, hogy ki ne aludjon. „Lehet valaki művelt, olvasott, befogadásra kész, mindenfelé nyitott, de hogy beavatott lesz-e, az a lélek titka” – mondja Varga Domokos. Könyve nem egy képzeletbeli zseniképző iskola tankönyve; a különleges tehetség szerencse, méghozzá emberpróbáló szerencse dolga. De ami megtanulható, azt meg kell tanulni minden szakmában, így a tollforgatásban is.
A legjobbak, a beavatottak és elhivatottak munkáival szemlélteti mindazt, amit tudni illik a tollforgatásról. Példáit kedvenc íróinak életéből és munkásságából meríti. Leggyakrabban az ifjúságában éhező, olykor hajléktalan Mikszáthra hivatkozik. Tolsztojt állítja vele párba, aki egyáltalán nem nélkülözött, de lélekben ugyanannyit szenvedett, mint a szegények kenyerén élő pályatársai. A szerző kiválóan ismeri mindkét sorstípust. Ebben a részben a népszerű műfajelméletet író Benedek Marcell utódának látom. Abban pedig egyedülálló napjaink írói közt, hogy mennyire jól ismeri északi rokonaink népi eposzát, a Kalevalát. Kedvet csinál újraolvasásához, és fölébreszti bennem a műből oly sok szépséget merítő József Attila mellett Gulyás Pál emlékét is, akivel többet kellene foglalkoznunk.
A második rész kínálja az „íróiskola” bárki által megtanulható leckéit. Varga itt aztán elemében van. Egy Linné, egy Brehm vagy – stílszerűbben mondva – egy Herman Ottó rendszerező alaposságával gyűjti össze a fogalmazás típushibáit. Munkája még több, mint a hivatásos nyelvőrök majd’ mindig élvezetes írásai. Nem csupán a nyelvtani-stilisztikai jelenséget tárja föl, nemcsak a szabályt és a helyes gyakorlatot mutatja meg, hanem azt is, ami a szabályokon túl kezdődik. S ez már az írói tehetség, az intuíció dolga. Esszéje maga is írói teljesítmény, a szavakkal folytatott játék élvezetes mestermutatványa, melyet nemcsak emlékezetünkbe vésünk, hanem szívünkbe is zárunk. E téren a nyelvészkedő Kosztolányi vagy Illyés – no még egy példát: a ma már méltatlanul ritkán emlegetett Kolozsvári Grandpierre Emil – nyomdokába lép.
Az irodalomtörténet műfajához a harmadik rész áll legközelebb. Itt írók portréit rajzolja meg nagy szeretettel. Mindnyájunk legfőbb mestereinek tiszteleg, mint a két Arany János-fejezetben, illetve Mikes Kelemenről, Móriczról, Adyról szólva. Önmagával rokon lelket fedez föl a Cseres Tibort vagy Csanádi Imrét megidéző lapokon. Utóbbit nem pusztán szociográfiai látásmódja vagy a nagy művészettel megragadott realitások rokonítják vele, hanem megszállott művelődéstörténeti érdeklődése is. Csanádi búvárkodott még Varga számára is példaadóan a régi magyar irodalom és művészet értékeiben. Az ő nyelve volt ilyen érintetlen minden „modern” környezetszennyezéstől. És ő szenvedte meg a magyar írósorsot pokoljáró hadifogolyként, de a lélekbeli Hadészt is egészen a Tartaroszig kiismerve. Végül abból ad ízelítőt Varga Domokos, hogy a tőle meredeken eltérő íróalkatot is az értéknek járó tisztelettel, sőt alázattal szemléli, ha oly nagy művész, mint Szentkuthy, Pilinszky vagy Nemes Nagy Ágnes. Az „újholdas” kritikusok könyveiben viszont hiába keresnénk Csanádi nevét. A kirekesztők helyett én Varga Domokossal tartok. Őt ajánlom minden irodalmárnak, olvasónak és könyvpártolónak.

Alföldy Jenő

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu