buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kányádi vers-albumok


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kányádi Sándor–Részegh Botond: Függőleges lovak. Caii verticali
Kétnyelvű, ford.:Paul Drumaru
Editura Bibiolteca Bucurestilor

A kolozsvári költő 1968-as verseskötete, a Függőleges lovak – címlapján Román Viktor modern szobrával, s nemkülönben a neki ajánlott, címadó vers egyetemessé emelt fájdalom-hangulatával – fontos szerepet játszik a poéta életművében. Kányádi kések között született rettenete (Kérdések), középpontban a szétrobbant szemgolyóval, a történelem és a személyes drámája révén neki kiszolgáltatott ember kegyetlen összefonódásáról ad döbbenetes látleletet. A népköltészet és a ballada természeti képeire, egy csöppet sem megvetendő ringására épülő korábbi vers – megperdülvén – a törések, szakadások nyomán most már a kétségbe esett (kiúttalan?) ember vívódásait is magában foglalja. A mérhetetlen szenvedést, amit a kivert eb sorsa éppúgy szimbolizál (Kóbor kutya), mint a történelem és a társadalom által meggyötört édesapa kálváriája (El-elcsukló ének). És akkor még nem is említettem a gyerekkori félelmekből – félelmektől – induló Fától fáig, eme remek antológiadarab, sorról sorra riasztóbbá váló semmi-érzetét, amit csak megerősít az egzisztencializmus egyik atyjának, Albert Camus-nak ajánlott Palackposta önfeladó (vagy talán a fuldoklót hitében megerősítő?) alámerülése.
A Függőleges lovak összetett, az életpálya korábbi darabjainál sokkal bonyolultabb létérzékelése olyan nóvum, hogy más művészeti ágak képviselőit is magával ragadhatja. A fiatal erdélyi grafikus, Részegh Botond – a költőhöz fűződő személyes szimpátiája révén?, a versekből kiolvasható-kihallható keményen keserű karakter vonalhálót előhívó, határozott ösztönzésével? – éppen ebben a Kányádi-kötetben lelt rá az önkifejezéshez szükséges indítólökésre. Tehát a két bibliofil – mindössze 22 (!), illetve 25(!) példányban megjelent – kötet, úgyis mint a kézmívesség iskolapéldája, azon felül, hogy a problémavilágukban csaknem azonos művészeti ágak egymásra találását hirdeti, fontos támpontul is szolgálhat az egymást segítő együtt munkálkodásra.
Az csak természetes, hogy a versek kétnyelvűek (az idők múltával magyar költővé [is] vált Paul Drumaru hitelesíti a román Kányádit). De az már nem annyira megszokott, hogy egy ilyen kis körbe – de föltehetően annál nagyobb hatással – eljutó unikum fölött ennyien bábáskodnak. Pedig így történt. Részegh Botondot, aki az első nekifutáskor, 1998–99-ben, még csak a bukaresti Képzőművészeti Egyetem grafikai szakának harmadéves hallgatója volt, az univerzitással karöltve, érzelmi és anyagi melléállással, a Biblioteca Bucurestilor kiadó támogatta. Az első, kisebb méretű könyvet – amelyben hét, aquaforte technikával készült színes nyomat van és megannyi toll- és ecsetrajz (iniciálék) – 2001-ben egy album méretű, huszonöt verset no és tizenöt szitanyomatot tartalmazó kötet követte. (Ez utóbbi, a föntebb már említett támogatókon kívűl, a Kultúra és Vallásügyi Minisztériumot is maga mögött tudja, és jeles darabja egy kísérleti könyvnyomtatási folyamatnak.)
Az időben első könyvecske kevés verset közöl (Függőleges lovak, Kóbor kutya, Isten sírján, Kérdések, Szemed, Lovak, Kőkorszak), de annál jelentősebb a grafikai tartalma. Már az bátorságra vall, ahogyan a fiatal képzőművész az ecsetet kezeli: tussal festett iniciáléi izgalommal teli, gesztusértékű „önarcképek”. A telt (c) és meg-megszakadó, a foltszerűséget leheletnyi érintéssel „világossá” tevő betűi ( az l, a p, és még inkább az absztrakttá váló k) szinte érzelmi karaktert tanúsító, a nyomtatott szöveg tipográfiai képéhez jól illő fölütések. Ebből a szempontból a furcsa – egyszavas sorokból – építkező Kőkorszak című vers absztrakt grafikai indítása, ahogyan az iniciálé „elrajzolása” előrevetíti a nemegyszer meghökkentő sorok értelmezését, több mint lelemény: bravúros megsejtése a nyelvi kirakójátéknak.
A többnyire egész oldalas illusztrációk – ezek közül is a három lemezről nyomott Kőkorszak grafikai képe – azt bizonyítják, hogy Részegh meri a síkot megbillenteni, fölszabdalni, s a grafikus – ábrázoló – részeket csupán megborzolt, nonfiguratív mezőkkel társítani. S nemegyszer a barnás, enyhén figuratív háttér, megfelelő súly lesz (például a Kóbor kutya-illusztrációnál tapasztalom ezt a „nyomatékot”) a rajz mint értelmező gesztus elfogadtatásánál. Ugyancsak érdekes a fotó alapú (barna) történelmi személyre nyomott, szálkásan rajzos fekete rézkarc (úgyis mint didergő ember). Ám a Szemed című vers grafikai újrateremtése csak egy a lehetséges sok változat közül. Minthogy ezt a szemérmes Kányádi-vallomást jómagam nemcsak történelmi példázatnak, de szerelmes versnek is gondolom, szívesebben fogadnék egy absztraktabb vonalhálót.
Érdekes, hogy az album szitanyomat-illusztrációinál milyen fontos szerep jut – kivált a föntebb említett Szemed esetében – a grafikát megszakító felületnek (üres térnek). Ettől lesz izgalmas például az Önelőhívást rajzi módon újrateremtő, föltehetően a grafikus önarcképe fölött „lebegő” fehér sík artisztikus megválasztása is. Nem mintha a zsúfolt képmező (ilyen a Fától fáig túl didaktikusra sikeredett rajzi megfelelője) nem jelentene valaminő, akárcsak hangulati fogódzót, de sokkal szerencsésebb az az – absztraktabb – értelmező gesztus, ami a Lovak című költemény harmadik grafikáját, a legsikerültebb változatot, érvényessé teszi: a „szuperszonikus gépeket” ugyancsak fölvillantó, fölényes ecsetkezelésről, rajztudásról tanúskodó suhanás képi illúziója.
A Kányádi-vers szerkezetét – legkönnyedebb szólásai is ezért súlyosak –, az idő (a személyes és történelemi idő) drámája feszíti. Ez a lényeges vonás, mert Részegh Botond nyitott füllel hallotta és még nyitottabb szemmel olvasta az erdélyi poétát, a legsikerültebb grafikákon ugyancsak fölfedezhető. Mi több, súlyt ad a grafikus értelmező gesztusának is.

Szakolczay Lajos

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu