buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
XXI. századi condition humaine, magyarul és versül


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tandori Dezső válogatott versei
Unikornis Kiadó, Budapest, 2001.
363 oldal, kötve, 3000 Ft

A Tandori Dezső válogatott versei c. mű A Magyar Költészet Kincsestára (Unikornis Kiadó) 82.(!) tételeként jelent meg, de a költő a jelenkori líránkat tekintve is csak a 15. szerzője a sorozatnak.
Tandori Dezsőt az irodalmi élet, a kritika és irodalomtörténet nem kényezteti különösebben.
Ugyanakkor mindenki tudja, hogy a most szűken 63 éves költő mintegy harminc éve permanensen a magyar irodalom egyik csúcsértéke, s bizonyos értelemben azt is mondhatnánk, ő a hetvenes évektől számított újabb magyar irodalom összege.

Csakhogy hiába az. Tandori Dezső sikeres, de ezzel egyidőben valamiképpen stigmatizált alkotó is. A mai magyar irodalom egyetlen mérvadó irodalomtörténetében az áll róla, hogy „akkor sem adja föl az én tanúsításának az igényét, ha annak mibenléte felől csak értelmezésre szoruló jelzésekkel rendelkezik“. Értsd: Tandori Dezső akkor sem posztmodern költő, ha az egész új magyar költészetből hozzá vezetnek az utak.

Az persze, hogy költőnk nem posztmodern, még igaz is lehet, az olvasó csak azt nem érti, hogy miért kell ezt olyan elutasító modalitásban megfogalmazni, mintha az én-tanúsítás igénye e költészet értékmérője, illetve éppen hogy csökkent értékének a mutatója lehetne. Hisz a Tandori-vers rendkívüli hatása éppen valami ellenkező „condition“-t jelez.

Én a most megjelent, mintegy 20 ívnyi terjedelmű Tandori-válogatást mindenesetre éppen az „én-tanúsítás” szempontjából fogom vizsgálni.

Szögezzük le: bizonyos én-karakterisztikumú jelentésinvarianciát még a legdisszemináltabbb költészettől sem lehet elvitatni, hisz a nem egyénített versek, életművek fel- és összecserélhetők volnának, s az írás, az alkotás értelmét vesztené. Ilyen meggondolás alapján, s a korábbról külön kötetekből ismert Tandori-verseket az Unikornis-válogatás kontinuumában látva: a Tandori-életműben alaposabb szövegelemzés nélkül is összefogó én-t tételezünk.

Ricoeur óta tudjuk, hogy az én (az önazonosság): elgondolt és újragondolandó történet. Milyen történetben éli meg, írja meg („tanúsítja“) Tandori a saját én-jét?

Tarján Tamás a Tandori-életműben három periódust különböztet meg:
1. a Töredék (Töredék Hamletnek, 1968) periódusában az élet múló, de szerves része, a halál prezentálódik;
2. a Talált tárgyban (Egy talált tárgy megtisztítása, 1973) a még múlóbb szerves rész, azaz maga az élet a „téma“;
3. az összes többi, máig megjelent Tandori-kötetben a legmúlóbb szerves rész, a perc a költői vizsgálat tárgya.

A hármas tagolás ötlete reveláló, de a tagolás megokolása másként is elképzelhető. Mondjuk így: a Töredék az emberi „némaság“ döbbenete és tragédiája („A némaság a hang helyett. / De a némaság mi helyett?“ – ki ne tudná fejből a Koan III-at?), a Talált tárgy a megszólalás (újra szólás?) módjának a keresése, az összes többi kötet pedig a hagyományos szólás helyett álló másként szólás. Vagy így: a Töredék az egzisztencialista halál és én-vesztés (igen, én-vesztés, nem tévedés!) elmondhatatlansága, a Talált tárgy a „némaság mi helyett?“ dilemmája, a többi kötet a „mi?“ (mi veszett el?) kompenzálása. De esetleg így is okoskodhatunk: a költő mindig habozott, első könyve Hamletnek szólt… eredeti címe Egyetlen lett volna. Aztán eltűnt vón a sivatagban, A. Rimbaud forgat… megmaradt, talált tárgyakat tisztogatott. Még él két madara. (Ez az utóbbi szöveg természetesen a költő egyik kései – 97-es? – verséből vett részlet ide applikálása, de mondandója applikálás nélkül is meglepően egybevág Tarján hármas periodizációjával.)

Magyarázzuk azonban az életmű tagolódását akárhogyan, a Tarján-féle hármas osztást – a belső arányok kialakításánál – a jelen válogatás készítőjének sem ártott volna figyelembe vennie. Az első két kötet teljes terjedelmében „válogatásba“ kívánkozik, a többiből lehetett volna még kihagyni.
Mi hát a mű összefogó „története“?

Akár azt is mondhatnám: én a Lyotard-i grand és petit recit-elmélet mély nyelvi-emberi drámaként való megjelenését látom a mű téridejében. (De ez a dráma természetesen teljesen független Lyotardtól, hisz a Töredék a La condition postmoderne-t mintegy tíz évvel megelőzte.) A nagy eszmék (ezekre a Töredék legelején a Hommage, s később a Macabre a mesterekért c. vers utal, egyébként pedig mindkettő értelmezhető akár Ady-parafrázisként is!), szóval a nagy eszmék, nagy célok és a nyelv esendőségének, sőt használhatatlanságának a sokkjából, a nagy történetek s az én hiányából a költő a kis történetek menedékébe visszakozik. „Kistörténeteinek“ főszereplője pedig nem ő, hanem a szobájába szoktatott, s különböző nevekkel illetett verebek, madarak; azok a kicsike élőlények, amelyek a világ- és magyar irodalomban kb. Szent Ferenc óta felváltva a természet és a szabadság jelképei. Tandori számára pedig az én helyett az önt képviselik („mi lesz, ha lesz énem helyett önöm?“), azt a másikat, amelyben/akiben megjelenik a „lényeg“, a „van kinek“ érzése, megjelenik a kapcsolat lehetősége, az, „ami maraszt“, s ami nélkül az én „semmi“. (Az idézetek a Ballada: „Mert van kinek“ c. opuszból.)

Ennyi lenne tehát röviden, mintegy sematizálva a Tandori-féle én-történet. A végére lábjegyzet kívánkozik.

Babarczy Eszter Tandori verebeit a „szent melengetett helyének“ nevezi, s magát a költőt valamiféle sajátos szerveződésű „szentnek“ látja. Én ilyen vonatkozásban Tandori madár-mitológiáját inkább Umberto Eco „laikus vallásosságával“ hoznám összefüggésbe.

Az olasz író Carlo Maria Martini bíborossal való vitájában fejti ki, hogy ún. természeti (azaz nem transzcendens, Isten nélküli) etika is létezik, s tkp. mások testi mivoltának, testi terének, jogainak a tiszteletben tartásával egyenlő, s a történelemben akkor veszi kezdetét, amikor a nyelvben megjelenik a másik, az ő fogalma.

A vallások szentje szintén valami másra, nem e világra utal, saját léte nincs, csak annyiban, amennyiben a „mást“ közvetíti. S ennyiben Tandori ő-ben feloldódó én-jét valóban nevezhetnénk akár „szentnek“ is. Csakhogy ennek a „szentnek“ minden tette az „e világra“ irányul, azt is mondhatnánk, hogy miután a nagy eszmékkel, történetekkel együtt természetesen a vallás transzcendenciáját is elveszti, önmagában találja meg a természettől kapott, a másikra, annak jogaira, elvárásaira irányuló transzcendentáló képességet.

André Malraux (a La condition postmoderne „ősképének“, a La Condition humaine-nek a szerzője) mondta: A XXI. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz semmilyen. Elfelejtette hozzátenni, milyen vallásosságra gondolt. De talán – a Zarathustra után ötven évvel – ő is arra az újfajta szellemi szekularizációra célzott, amit Nietzsche így fogalmazott meg: Minden elragadtatás, intenzitás, amely ezelőtt a túlvilághoz tapadt, ezután az e világi életben koncentrálódjon. Számomra nem kétséges, hogy Tandori verebei ilyen vallásosságnak a „melengetett helye“.

Ennek a „melengetett helynek“ a nagy, lírai dokumentumai (Ballada: „Mert van kinek“, A megnyerhető veszteség, Nyáron egy cserépkályha, Ki hitte, fű hull stb.) az Unikornis válogatásában is kellőképpen kiugranak, habár nem kétséges, hogy a Talált tárgy utáni periódusok szorosabbra húzása mellett még hangsúlyosabb helyre is kerülhettek volna.

Nyugtalanítóan hangsúlyos helyre került viszont a (kiemeltségét egyébként természetesen megérdemlő) emlékezetes Szonettkosz. A válogatás nagy erejű kódájaként ugyanis visszautal a cikluskezdő Szonettkoszorúra, amely viszont a „Végtelen sejtelmével indulok“ sorral kezdődik, s mintegy a megkezdett út, a „lombtalan, madártalan fasor“ egy későbbi szakaszát mutatja. S ez a későbbi, „madártalan“ (értsd: a költő madarainak halála utáni) szakasz, főleg a Szonettkosz sivár „bromptoni közp. temetőjével“, „két gyertyájával“ („egyikük Szpéró, másikuk… a többieket jelezze“), s „alulretorizált“ versenylovaival („Egy szonettet Master-nevű lovakkal írni be“) valamiféle kezdődő apokalipszist jelez.

A korábbi „melengetett helyeknek“ itt már semmi nyoma. S ha a Szonettkosz-szal kezdődő motívumsorhoz hozzátesszük a jóval korábbi Koppar köldüs, e nyelvkritikai „Nagyon fáj“ eszelős magány-beszédét is – a madarak nélküli „összeomlottság“ víziója itt sötétlik föl a költőben először –, akkor talán az apokalipszis kifejezésünk nem is tűnik túl erősnek.

Könyvismertetésemet azzal kezdtem: Tandori Dezsőt az irodalmi élet, a kritika és az irodalomtörténet nem kényezteti különösebben. Közben olvasom a Fordítástámogatási Alap jelentését a Népszabadságban (2001. május 21.): a legtámogatottabb szerzők… Csupa prózaíró, sehol egy költő, sehol Tandori. Tandori Dezsőt a Fordítástámogatási Alap sem kényezteti különösebben. Pedig már Vas István is tudta, hogy ő a „legexportképesebb költőnk”. Költészetéből hiányzanak azok a szokásos akadályok, amelyek például nagy klasszikusaink fordítását nehezítik (nemzeti konkrétság, történelmi utalások, személyesség stb.), s a XX–XXI. század „condition humaine“-jének mégis úgy adja grandiózus vízióját, hogy ez a vízió a magyar vers nyelvén „beszél“.

Az Unikornis Kiadó válogatásának mindezt sikerült felmutatnia. Most már a kritikusainkon, irodalomtudósainkon s a Fordítástámogatási Alapon a sor, hogy mindezt a külfölddel (igen, például akár a Svéd Akadémiával is!) megláttassa.

Tőzsér Árpád

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu