buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Elfütyüljem?…
A vevőktől lehet a legtöbbet tanulni


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Beszélgetés Várhelyi Mártonnal, a Kodály Zoltán Zeneműbolt és Antikvárium vezetőjével
 

• A hetvenes években huszonhét évesen lettél az Állami Könyvterjesztő Vállalat egyik legfiatalabb boltvezetője. Véletlenül kerültél a pályára vagy előre megfontolt szándékkal?

– Teljesen véletlenül. Egy közepes érettségi után nem nagyon volt semmi elképzelésem, hogy merre tovább. De zongoráztam hét évig, valamit konyítottam a zenéhez, a családban mindenki zenélt, édesapám orgonista volt, anyám zeneakadémiát végzett, énekelt, bátyám oboázott. Az egyik barátom édesanyja az ÁKV zenemű-osztályán dolgozott, o javasolta, hogy menjek zeneműboltba dolgozni. Akkoriban nem volt olyan könnyű bejutni az ÁKV-hoz, komoly felvételi után az Erkel Könyvesboltba kerültem 1965. augusztusában. Majerszky Mária volt a boltvezető, régi könyves, Korbácsos Marinak hívták a háta mögött, mert keményen fogta a boltot. Épp a tankönyvszezonba csöppentem, úgyhogy október elejéig egyfolytában cipekedtem, de a boltvezető is kivette a részét a munkából, nagyon tiszteltem ezért. Aztán katonának mentem, és utána már a Rózsavölgyibe kerültem. A mesterem Sternfeld Oszkár volt, aki hál' istennek él még és remélem még sokáig jó egészségnek örvend. Mellette és más szakemberek mellett tanultam a szakmát, akik még az államosítás előtti Rózsavölgyiben dolgoztak. Ilyen volt például Halmosné Bándhidi Anikó, aki ma egy kölni zeneműbolt, a Tonger cég egyik vezetője. Hívott is oda dolgozni, de akkor még disszidálni kellett volna, bár ajánlott –ebből látszott a magyar zeneművesek értéke – négyezer márka fizetést, amin egy kicsit el is gondolkodtam. De azt hiszem, én csak itthon érzem jól magam. Először azt hittem, hogy mivel tanultam zongorázni, hát nem lesz nehéz. De volt az elején olyan, hogy a Sevcik-féle fekvésváltó gyakorlatokat keresték, ami egyébként egy hegedűgyakorlat-füzet, de mivel volt egy Sevcsik nevű fotós is, hát leküldtem a vevőt a könyvosztályra. Ez egy olyan szakma, amit egy életen át sem lehet megtanulni igazán.

• Mikor kerültél ide, a Múzeum körúti zenei antikváriumba?

– 1972-ben, november elsején jöttem át, helyettest kerestek.

• Ambiciózus fiatalember lehettél, hogy a boltvezető-helyettesség jobban vonzott, mint az akkoriban legrangosabb boltban dolgozni.

– Igen, bár valóban rang volt a Rózsavölgyiben dolgozni, de az is vonzott, hogy előrelépjek, és érdekelt is az antikvitás. Tolnai Laci bácsi, az ÁKV zenemű-osztályának vezetője minden héten csütörtökön hajnali fél nyolckor tartott nekünk tanfolyamfélét, aztán elvégeztem a szakmunkásiskolát, majd később a boltvezetőit is, jelesen vizsgáztam, presztízskérdés volt számomra, hogy jól teljesítsek. 1974-ben lettem boltvezető, és már az első évben megdupláztam a forgalmat. Volt egy csomó új ötletem. Mi a zenei antikváriumban vásárolhattunk privát személyektől használt lemezeket, de csak magyar ill. szocialista országokból származókat. A turistautakból behozott nyugati lemezeket először le kellett vámoltatni és csak után lehetett értékesíteni. A Rózsavölgyi már vásárolt ilyen lemezeket, mi azonban nem. De mi is megtanultuk az adminisztrációt, és elkezdtünk nyugati lemezekkel foglalkozni. Rengeteget hirdettünk. Volt egy külön szolgáltatásunk, melyet a Zeneműkiadó is támogatott, a Kottát postán szolgálat. Meghívtak tanítani a szakiskolába. Foglalkoztatott a kottanyomtatás története; hogy alakult ki a zeneműterjesztés. A kotta egész másképp viselkedik az antikvitás vonalán, mint a könyv. Hiszen a könyv esetében már egy százéves is lehet értékes, de a kottánál nem így van. Az igazán érdekes kotta az, ami a szerző idejéből származik, esetleg első kiadás, vagy a szerző saját bejegyzésével ellátott. A zenésznek a kotta szerszám, mindegy, milyen régi, a lényeg, hogy olvasható legyen.

• Jól érezted magad, mint boltvezető?

– Nagyon jól, bár nem vagyok vezető típus. Ebben a boltban mindig baráti hangulat van, de voltak ebből adódó konfliktusok, tudniillik meglehetősen liberális vagyok és néhányan visszaéltek azzal, hogy mindig igyekeztem a kollégák problémáit empátiával kezelni. Az a legjobb az egészben, hogy egy csomó dolog, amit csinálok, nem csupán munka számomra, kicsit hobbi is. Az aranykor 1975-85 között volt, tíz év alatt hét miniszteri kitüntetést is kaptam.A boltban nagyon jó társaság volt, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

• A zeneműkiadás az elmúlt évtizedekben alapvetően nem változott. A hanghordozók területén azonban nagy dolgok történtek.

– Zenei antikváriumként foglalkozunk mindenfélével, a fonográfhengertől a 78-as fordulatszámú normál lemezeken át a mikrolemezekig, CD-vel, CD-Rommal, DVD-vel. Sajnos, még ez utóbbihoz lejátszónk nincs, bár az érdeklődés is csekély még.

• Kétszer hagytad ott a boltot…

– Megsértődtem. Az első alkalommal akkor, amikor az igazgatónk – fizetési nehézségekre hivatkozva – beszerzési stopot vezetett be, szeptemberben, iskolaév kezdetén. Nagyon kellemetlen volt a szülőknek, diákoknak állandóan azt mondani, hogy nincs. Hívtak a Zeneműkiadóhoz propaganda-osztályvezetőnek. Nem éreztem ott rosszul magam, csak az egy egészen más életritmust kívánó munka volt, hivatal. Egy csomó jó ötletemet megvalósítottam; például a Ki nyer ma? című műsorba reklámoztuk a könyveinket, a tévében a Van öt perce? című műsorhoz kottát ajánlottunk. De két év múlva – amikor az ÁKV akkori igazgató nyugdíjba ment – visszahívtak.

• Akkor már rendszeresen voltak műsoraid a rádióban?

– Igen, a kapcsolatom a rádióval 1981-ben kezdődött, Juhász Előd meghívott a Zeneközelben c. műsorába, ott volt egy rovatom, és egy másik zenei szerkesztő, Salánki Hédi azt gondolta, hogy akár egy órás műsort is megér a téma, így született a Böngészde a zenei antikváriumban című rádióműsor. Eleinte még lámpalázas voltam, de belejöttem, most már az élő adás sem okoz gondot. Nagyon népszerű volt a műsor, a komoly zenétől a kupléig mindent igyekeztem bemutatni.

• A második megsértődés…

– Az akkor történt, amikor bevezették a cégnél a számítógépet, és olyan rossz volt a program, hogy gátolta a munkánkat. Meg sem hallgatták a problémákat, a véleményünket, lesöpörtek. Tudtam, hogy baj lesz, ami visszaveti a bolt forgalmát. És akkor kaptam egy jobb ajánlatot a Magyar Rádiótól.

• Nem volt lelkifurdalásod?

– Volt. De nagyon jó helyettesem volt, rendszeresen bejártam, próbáltam segíteni, amit tudtam, nem egyszer előfordult, hogy „társadalmi munkában” elmentem antikvár vételre.
A Rádiónál 95-97-ig dolgoztam a PR- és Marketing osztályon, de közben „kitoltak velem”, mert a feleségemet – aki szintén zeneműves volt – felkérték, hogy jöjjön ide a Zenei Antikváriumba vezetőnek. Amikor o elvállalta, már nem tudtam megállni, hogy ne járjak be mindennap, és végül visszajöttem és most együtt vezetjük az üzletet.

• Ennek négy éve, már több mint harminc éve csinálod. Nem unod, nem fáraszt?

– Hát, bizony néha vannak nehéz pillanatok. Mostanában az antikvár vétel például nagyon idegölő munka lett. Nagyon sok a szegény ember, aki behozza a régi lemezeit, kottáit, amelyek számára nagy értéket jelentenek. Nehéz megmagyarázni nekik, hogy nincs rá szükség. Ez sokszor megvisel. De azért nap mint nap még sok szépséget ad a szakma. Egy-egy hagyaték felmérése mindig nagy élmény. Előfordul, hogy olyan anyagot találok, amivel még soha nem találkoztam. Pld. a Liszt Ferenc-levelek teljes sorozatának kiadását 1975-ben Berlinben láttam egy könyvtárban, azóta csak töredékek voltak a kezemben, és most egy hagyatékban együtt láthatom. Vételkor mindig elmondom, hogy milyen árréssel dolgozunk, ha bejön a boltba az eladó, ellenőrizheti. Ilyen hagyaték-felvásárlás havonta két-három alkalommal van. Egy kollégámmal csinálom együtt. Kihalófélben van a szakma, már kevesen vagyunk, akik át tudunk adni valamit az utánunk következőknek. Gyakran hosszú és fárasztó a munka, sok a fizikai megpróbáltatás is, megmozgatni az anyagot, esetleg lecipelni a padlásról, ahol méltatlan körülmények között tartják. De igazi örömmel jár megállapítani, hogy egy kotta értékes-e, jó keresgélni a szakirodalomban, kutatni.

• Milyen kitüntetésre vagy a legbüszkébb?

– Többet is kaptam, de számomra a legfontosabb Pernye András mondata volt: „Az a jó zeneműkereskedő, aki partnere a vevőnek, a muzsikusnak és a zenekutatónak, pontosan tudja, mit kell ajánlani. Két ember van ilyen Magyarországon, a Várhelyi Márton és a Hutira Albin.” Pernyével barátok lettünk, udvari szállítója voltam, rendszeresen vittem a kottákat, és még a halála után is visszanyúlt, hogy segítsen nekem; én kaptam azt a feladatot, hogy a hagyatékát felbecsüljem. Rengeteget tanultam tőle.

• Hogy bírjátok a versenyt a szaporodó lemezboltok között?

– Az a szerencsénk, hogy a komolyzenével senki sem foglalkozik szívesen, mert ahhoz érteni kell. Mi a klasszikus muzsikára fektettünk különös hangsúlyt. A bolt fogalmának jelentős részét azok a törzsvevők alkotják, akik hetente többször is bejárnak, és akiknek ismerjük a gyűjtési területeit, figyelünk rájuk, foglalkozunk velük. És akiktől lehet tanulni. Ilyen volt Kroó György, a Bartók CD-Rom készítésekor én lehettem a kisinasa. De bejár sok muzsikus, Geiger Györgytől Benkő Dánielen át Jandó Jenőig, Tokody Ilonától Moldován Stefánián át Héjja Domonkosig, a rádiózenekar tagjai, zenei szerkesztők. A vevők között vannak operagyűjtők, Callas-rajongók, kortárs zenegyűjtők. Állandó közületi partnereink a Szabó Ervin Könyvtár, a Zenetudományi Intézet, a Tanárképző Főiskola és számos vidéki zeneiskola. A munkatársaim is kialakították a maguk kapcsolatait. Van, aki az etno-zenét ismeri jobban, más a mai könnyűzenét, jazzt vagy a komolyzenében járatosabb. Van gazdája a kottarészlegnek is. Külföldi partnereink is meg vannak velünk elégedve, a frankfurti zenei vásáron barátokként köszöntjük egymást, igaz, engem néha Kodály úrnak hívnak…Jók a kapcsolataink a nagy kiadókkal, lemezcégekkel is.

• Szereted a régi slágereket is.

– Nagyon, és most már ismerem is. Régebben előfordult, hogy a vevő azt mondta egy régi számról: maga ezt úgysem ismerheti… Kérdeztem: elfütyüljem? Most már egy ideje az Atheneum-Rózsavölgyi kiadónál szerkesztem a nosztalgia-CD-ket. Ez is egy érdekes munka, összeállítani egy lemezt, utánanézni szerzőknek, stb.

• Milyen zenét szeretsz hallgatni?

– Mindenfélét, még a jó magyar nótát is szeretem, de legjobban talán a klasszikus zeneművekre készített jazzátiratokat. Számtalan dallamot felismerek, még ma is előfordul, hogy bejön a vevő, elfütyüli vagy eldúdolja, amit kér, és én meg büszke vagyok, ha rögtön tudom, hogy mit keres.

• Az udvari kis hangszerboltnak milyen a forgalma?

– Sokszor még a szemközti Yamaha szakboltból is átjönnek, talán több Yamaha furulyát adunk el, mint ok. Vásárolnak hangszeralkatrészt, kiegészítőket, gyantát, hangvillát. Nem fér be sok dolog, de a lányom, aki konzervatóriumba járt, itt dolgozik, ért a hangszerekhez, legalábbis mindegyiket meg tudja szólaltatni. A boltban forgalmazunk apróbb, zenészeknek szóló ajándéktárgyakat is, hangjegyes esernyőt, zoknit, bögrét, a Kávé-kantáta dallamával.

• Miért nem nyitottál saját kereskedést?

– Pancser vagyok talán vagy szolgalélek, nem tudom, de nem mertem kockázatot vállalni. Mindig fontos volt, hogy legyen havi fizetésem. Mi eddig úgy éltünk, hogy soha nem volt adósságunk. Ez a bolt meg túlságosan nagy volt ahhoz, hogy engedjék privatizálni, mint a Múzeum körúton a többit. A Kodály Zeneműboltot, még ha nem is én vagyok a tulajdonosa, mindig a sajátomnak éreztem. Vevőink közül sokan úgy is gondolják, hogy ez az én üzletem.

Borbíró Zsóka

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu