buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egyetemes líra – 51 nyelven


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tomas Tranströmer, a Nobel-díjra jelölt hetvenéves svéd költő a stockholmi Svéd Intézet támogatásával a Széphalom Könyvműhely meghívására részt vett az április 24–29. között megrendezett Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol 117 vers címmel válogatáskötet jelent meg verseinek magyar fordításában a Széphalom Könyvműhely kiadásában. A költő áprilisban töltötte be hetvenedik születésnapját, a fordításkötet meglepetésként készült számára, tartalmazva életművének két-harmad részét. A versek egy részét a Svédországban élő magyar műfordító, Mervel Ferenc fordította, és a költő budapesti látogatása alatt tolmácsként is segítkezett a kötetbemutatókon, hiszen a világhírű svéd szerző betegsége miatt nehezen kommunikál. Az alábbi beszélgetést így Tomas Tranströmer társaságában Mervel Ferenc műfordító közreműködésével készítettük.
 

• Tomas Tranströmer költészete szinte az egész világon ismert, mi magyarok azonban mégsem tudunk túl sokat róla. A Széphalom Könyvműhely azonban most ezzel a kötettel remélhetőleg beemeli a svéd lírikust a magyar köztudatba is. Hogyan és mikor indult el Tomas Tranströmer a pályán?

– 21 esztendős korában jelent meg első önálló verseskötete, 1954-ben, 17 vers címmel, erre játszik rá a most megjelent fordításkötet 117 vers címe, különös gondod fordítva arra, hogy még a kötet külseje is az eredeti első kötet formátumát, borítótervét kövesse. Kötete néhány hét alatt elfogyott, ünnepelt költőként fogadta a kritika és az olvasóközönség egyaránt. Összesen tizenegy vékony kis kötete jelent meg, de mindegyik líratörténeti eseménynek számított. Tranströmer beutazta a világot, költészetéről doktori disszertációkat írtak és írnak, Pekingben kávéházat neveztek el róla, köteteit 51 nyelvre lefordították, köztük ott vannak még a gudzserati, hindi és tamil tolmácsolások is. A kritikusok megpróbálták valamiféle trendbe besorolni, inspirációs forrását Bach, Wagner és Liszt zenéjében, Rilke, Eliot és Éluard költészetében keresték, nem ok nélkül. A svéd költők közül Ragnar Thoursie nevét kell megemlíteni. Nemzetközi viszonylatban is szinte a legjelentősebbek között van, Rober Bly már 1970-ben Gunnar Ekelöf és Harry Martinsson mellé sorolja és generációjának egyik legkiemelkedőbb lírikusának nevezi.

• Költészete egyfajta egyetemes, világlírának tűnik, a modern ember kollektív élmnyvilágán alapulva.

– Igen, Tranströmer általános emberi tapasztalatokról beszél, amit egy indiai éppen úgy megért, mint egy angol. Nincsenek benne kikötések, megnyitja a határokat. A Kalligram főszerkesztőjével beszélgettünk pontosan erről, Hizsnyay Zoltánnal, hogy Tranströmer az egyetlen olyan költő, aki soha nem írta még le, hogy nemzet, hazám. Ez persze részéről kicsit túlzás, de nem fordították volna le ennyien máskülönben.
Természeti képekkel dolgozik, a természeti képekkel való kifejezés hagyomány a svéd költészetben. Ezek a képek azonban nem a természetet, hanem emberi tartalmakat jelölnek. Az olvasó tudat alatt veszi tudomásul, amit az író gondol. Képei aszketikusak, többértelműek, mintha egymásba nyílnának.

• Nem véletlen, hogy Rilkében, Eliotban látják költői forrásait. Azonban Tomas Tranströmer szakmáját tekintve pszichológus, képei szinte tudatalatti rétegeket érintenek, formájukat tekintve a versek inkább szabadversek. Tartalom és forma hogyan függ itt össze?

– Első kötetében, a 17 versben még kötött formában ír, és én ezt műfordításaimban igyekszem is visszaadni. Később a formát kitágítja, a szürrealizmus, az imagizmus és a szimbolizmusból alkot ötvözetet. Éppen ezért verseit nem szabad pátosszal előadni, minden retorikát lefaragott. Tekintve, hogy képei valóban a tudatalattit célozzák meg, a pszichológia, a pszichológus látásmód akár szakmai ártalom is lehet nála. De talán éppen ezért nem nemzeti, svéd líra ez, hanem mindenki számára jelentéssel telített egyetemes líra.

• A magyar olvasóközönség számára az egyik legizgalmasabb kérdés a svéd költő Pilinszky Jánossal folytatott barátsága? Mikor ismerte meg Pilinszkyt? Már első olvasatra feltűnik a két lírai hang hasonlósága, a kozmikus, univerzális képek, a sallangtalanság és aszketikusság. Volt-e valami hatás, kölcsönhatás a két költő között?

– A kommunizmus alatt Svédországba becsorgott ugyan a kortárs magyar líra, azonban a szerzőket, mint tudjuk, az állam megrostálta, így éppen a legnagyobbak, Pilinszky, Nemes Nagy nem kerültek a svéd műfordítók keze közé. Tranströmert még saját hazájában is támadás érte a hatvanas években “forradalmiatlan” költészetéért, hiszen, és ez talán hihetetlenül hangzik, Svédország igen sokáig, évtizedekig szociáldemokrata volt. Éppen, hogy 1956-ban elmenekültem jómagam is a kommunizmus elől, mikor láttam, hogy még Svédországban is Marxt és Engelst tanítanak az egyetemen és az Internacionálét éneklik. Egyszóval baloldaliság volt ott is, Tranströmer azonban szolidaritást érzett a pszichikai-fizikai Fal innenső oldalára szorultakkal. De ez részéről belpolitika is volt, a határon túl lévő tehetséges írótársait azért is fel akarta emelni, hogy saját nemzetét figyelmeztesse. Kapcsolatot akart teremteni azokkal, akiket nem közöltek, így jutott el Csehországba és Szlovéniába is.
Pilinszky elválaszthatatlan barátja lett, véleményem szerint, és ezt Monica, Tomas felesége is így látja, mintha ikrek lettek volna. Költészetük azonban egymástól független alakult, talán később éppen ezért értették meg olyan jól egymást. Nem tudunk áthatásokat felfedezni az egyikből a másikba, azonban vannak olyan témák, melyek részben közösek. A hajlamuk, a nézőpontjuk, a világfeldolgozásuk, reakcióik, ami közös. Pilinszkytől fordított verseit annyira magáénak érezte, hogy 1973-ban megjelent Ösvények/Stigar című kötetébe is felvette őket.

• Ön mellett Thinsz Géza is szerepel a műfordítók között a most megjelent magyar válogatáskötetben, a harmadik Jávorszky Béla. Thinsz Géza egyfajta kulcsfigura volt a svéd–magyar irodalmi kapcsolatokban a kommunizmus alatt. Ő az első, aki Tranströmernek magyar verseket fordít.

– Tulajdonképpen a kulcslyuk már megvolt és csak a kulcsra várt. Thinsz 1956-ban jött Svédországba. Mint költő keresgélt irodalmi összeköttetések után. Eleinte nyersfordításokat készített, mert még annyira nem tudott svédül, és ezeket Tranströmernek elküldte. De olyan szempontból még jelentősebb munkássága, hogy tudta, jó érzékkel, hogy milyen magyar költőket kell kiválasztani, amúgy nehezebben találtak volna el Tranströmerhez a versek. Így fordíthatott Tranströmer Nemes Nagy Ágnest, Weöres Sándort, Illyés Gyulát, Szabó Lőrincet és még sok más magyar lírikust.
Thinsz Gézának nagy tehetsége volt ahhoz, hogy lássa a gondolkodásbeli különbséget a két ország között. Mégis néha a kés élén táncol, amikor túlságosan tartja magát jogi fordítóként az eredetihez. A Grönlandra utazó hittérítő sem riogathatja az ottani embereket a pokol forróságával, hiszen azok az emberek melegre vágynak. Így tehát Thinsznél is néha más képekre lett volna szükség, hogy ugyanazt váltsa ki a svéd olvasóban, mint amilyen az eredeti a magyarban. De Tranströmer így is gyönyörű fordításokat csinál belőlük.

• Ma pedig ön a kapocs a két ország irodalmi életében?

– Tranströmert én már fordítottam, amikor megismerkedtünk. Látta a fordításaimat, 6 skandináv nyelvből fordítok magyarra, összesen eddig 87 szerzőtől. Köztük ott van a förjszk nyelv is. Így lettem a tolmácsa, és valóban, számára is kapocs a magyar költészethez.

• Bár a svéd költő lehetetlen kísérletnek tartja a műfordítást, mégis ő maga is sokat fordított és köteteit is 51 nyelvre lefordították, e mellett más művészeti ágakat is inspirál.

– Igen, rengeteget fordított, tavaly megjelent fordításkötetében Műfordítások/Tolkningar 43 magyar vers is szerepel, ebből igen sok Pilinszky. Nem a legtöbbet fordított svéd lírikus, hiszen az August Strindberg, hanem a világ legtöbbet fordított élő lírikusa. Senkit sem fordítottak le még ennyi nyelvre, világviszonylatban az élők között az első.
Most, amikor innen hazamegyünk, két hét múlva megy Uppsalába, ahol 12 fordítója, akik költészetéből doktoráltak, összegyűlnek egy szimpóziumra, hogy megvitassák Tranströmer képeit. Azután Németországba utazik, ahol Kanadából, Amerikából, Angliából, Franciaországból, Dániából és Norvégiából jönnek professzorok, hogy szintén a tranströmeri képekről és azoknak saját anyanyelvükre való fordításáról, értelmezési lehetőségeiről beszéljenek. Nem múlik el egy hét, hogy ne írnának róla, a Tranströmer-szakirodalom is igen hosszú. Most legutóbb az operában rendeztek szimfonikus koncertet verseinek megzenésítéséből. Inspirálja tehát a műfordítókat, olvasókat, irodalomtörténészeket és még a kortárs zeneszerzőket is.

• Világlíra és posztmodern líra mennyire egymást fedő fogalmak?

– Ezt a kérdést több nyelven is megfogalmazták már. Költészete, ismétlem, a szimbolizmus, az imagizmus és a szürrealizmus ötvözete. Ezek különböző arányokban lépnek elő. De az, hogy valakinek a költészete ennyi nemzetet foglalkoztasson, ennyi művészeti ágat alkotásra inspiráljon, nem véletlen. Megnyitja azokat a gondolkodásbeli határokat, amelyek a különböző nemzeteket elválaszthatják egymástól. Nehéz beskatulyáznunk. Ekelöfhöz és Lindegrenhez hasonlóan az érzékelhető mögött rejlő belső világ képeit tárja fel, a kettő határvonalát igyekszik feltérképezni, ahogyan ő maga is írja a Prelúdiumokban, “Két igazság, útban egymás felé. Az egyik belülről, / a másik odakintről. / Találkozásuk tükrében esetleg meglátjuk önmagunkat”.

• Az írót 1990-ben ért agyvérzése mennyire akadályozza az írásban?

– Azóta bal kézzel ír, kevesebbet és inkább haikut, sokszor feleségének diktál. Koncentráltabbak és sötétebbek mai versei, ez utolsó kötetében, A gyászgondolában is felismerhető. De ahogy egyik norvég fordítója írja, a sötétben jobban meglátható a legkisebb fénysugár is. Ő maga pedig így fejezi ezt ki az Áprilisi csöndben: “Árnyékomba zárva billegek előre / akár egy hegedű / fekete tokjában. / Amit még mondani szeretnék / elérhetetlen mesze csillog / mint a zálogba tett / ezüstnemű.”
Mégis tovább ír, utazik, várják Kanadába, Japánba. Reméljük, a már annyira várt Nobel-díjat elnyeri, erre mindenki számít. A nyelvet, a költészetet nélkülözhetetlenné tette a modern ember számára. A szavakkal küzd, hogy ne kulisszák legyenek, hanem emberi tartalmakhoz kötődjenek, ne fantáziákhoz, hazugsághoz. Ezért fordított a Bibliából is, a zsoltárokból. A liturgiához tartozó szavakat, amiket az ember csak mormol, közel hozza az olvasóhoz. Etikáról beszél, nem vallásról. A szöveg ne legyen oratorikus, csak az értelem a fontos, ezért aszketikus, és érezzünk tiszteletet a mindenség iránt.

Lehóczky Ágnes

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu