buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Szájról szájra járt a mikrofon”
Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató gyűjtéseiről, felfedezéseiről, legújabb könyvéről


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„....Hatalmas kincs birtokába jutottunk most, ezek a legtisztább népköltészetté vedlett imák nem csak népi múltunk, de költészet múltunk a nép szívéből kitermelődött lángoló aranyleletei, erejük, igézetük, tisztaságuk, mint az aranyláncoké és a tiszta csontoké. Íme, a nép szívébe temetődött múlt-idő kristály-koporsója fölnyittatott..." – írta az archaikus népi imádságokról azok Új Írás-beli első megjelenésekor Juhász Ferenc, 1970 szeptemberében.
 

A költő sorai aztán elkísérték az azóta eltelt 41 esztendő alatt Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtöt lépék című korszakos művének valamennyi kiadását. Utoljára, 1999-ben látott napvilágot az immáron az új gyűjtéseket és az összehasonlító kutatások eredményeit tartalmazó legteljesebb válogatás a Kalligram Könyvkiadó gondozásában. A könyvhétre ugyancsak a pozsonyiak jelentetik meg a néprajztudós tanulmánykötetét, Aki ezt az imádságot... címmel. A megannyi szakmai és állami elismerése mellé – amelyek közül szakmailag alighanem a legértékesebb a hírneves olasz folkloristáról elnevezett, 1996-ban kapott Pitre-díj – az idén, nyolcvanadik születésnapján a pápa apostoli áldásában részesített és Kossuth-díjjal kitüntetett Erdélyi Zsuzsannával egy páratlanul gazdag és eredményes pálya állomásait tekintettük át.

• A Hegyet hágék, lőtöt lépék összegyűjtve először a Somogyi Almanachban jelent meg. Hogy került Kaposvárra a kézirat?

– Igen, 1974-ben történt. Ezt én a „Somogyi”, vagy „kis” Hegyet hágéknak is hívom. A Somogy Megyei Levéltár gondozásában jelent meg 224 oldalon, Kanyar József igazgató úr merészségének köszönhetően, és 137 szöveget tartalmazott. Akkoriban az ilyen jellegű kiadvány megjelentetése nem volt veszélytelen, hiszen a masszív népi vallásosság és kegyesség olyan fokát mutatta, amely a hivatalos ideológia számára nem volt kívánatos, pláne nem dokumentálva. Kanyar József úgy tudta az anyagi hátteret biztosítani, hogy a Somogyi Almanach három számát összevonta: 19–21. Valójában figyelmét az imádságokra a már említett 1970-beli Új Írás közlés és Juhász Ferenc gyönyörű előszava hívta föl, amely valamelyest zöld jelzést adott az anyagnak. Kanyar József megnyerte Ortutay Gyulát is a jó ügynek, aki vállalta a kötet előszavát. Jómagam is sokat köszönhetek neki, mert kiállt értem és kutatásaimért, sőt át is vitt intézetébe – 1971-ben –, miután akkori munkahelyem, a Néprajzi Múzeum vezetősége nem merte/akarta vállalni a felelősséget „szent szövegeim” miatt, és a népzenei osztályról be akart tenni az adattárba cédulák írására.

• De már az Új Írásban történt publikáció előtt gyűjtéseiről, a népi archaikus imádságokról, mint addig ismeretlennek számító folklór kategóriáról előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián, Erre hogy kerülhetett sor?

– 1970 február 11-én volt a műfaj bemutató előadása az MTA-n. Addig ugyanis archaikus népi imádságműfajról nem beszélhettünk, jóllehet szórványosan már elő-előfordultak. Tehát nem én fedeztem fel e szöveghagyományt, de elsőnek én tártam föl azt teljes gazdagságában. Ahogy Ortutay fogalmazta, nem mentem el érzéketlenül az először hallott ilyen szöveg mellett, ráéreztem annak szépség-értékére. E szöveg a 98 éves Babos Jánosné Pénteki imádsága volt 1968. december 17-én a Somogy megyei Nagyberényben. Azon a bizonyos akadémiai előadáson Ortutay Gyula elnökölt, az egyik korreferensem Pais Dezső volt.

• Neki, a híres nyelvészprofesszornak ajánlotta aztán a Hegyet hágékot.

– Igen. Ő nekem tanárom volt az egyetemen, ahol én magyar–olasz–filozófia szakon végeztem, tehát nem indultam néprajzosnak. Pais Dezső volt az úgynevezett Kruzsok nyelvi kör vezetője, amelyben mi az urammal benne voltunk. Az uram orvos volt, de a ceglédi gimnáziumban tanítványa volt Pais Dezsőnek. Mi nem lévén nyelvészek, afféle kültagként jártunk a Kruzsokba, amely egy nyelvészeket tömörítő kávéházi társaság volt. Amikor aztán a hatvanas évek végén a nagyberényi Babos nénivel való találkozást követően elkezdődött a gyűjtési hajrá, lelkesen vittem be a Kruzsokba az imádságokat, amelyek száma gyorsan növekedett. Pais Dezsőnek nagy élményt jelentett az ezekben való nyelvészeti mazsolázgatás. Akkor szólt a szakma is – Jelesül Voigt Vilmos –, hogy a gyűjtéseimről számoljak be. Attól kezdve vad gyűjtésbe kezdtem, olyannyira, hogy 1974-ben már több ezer szövegből tudtam válogatni az első Hegyet hágék számára.

• Kanyar József érdeklődése nyilván annak is szólhatott, hogy az első gyűjtések helyszíne Somogy megyében volt. Az első adatközlő, az akkor 98 éves Babos Jánosné élt még a szövegek első megjelenésekor?

– Babos néni akkorra már meghalt. Vele 1968 decemberében találkoztam először, aztán a következő év áprilisában még egyszer elmentem hozzá. Remek adatközlő volt, 98 éve ellenére kitűnő emlékező, ahogy azt a hibátlanul elmondott szövegek is mutatják. Én megértettem Kanyar József természetes lokálpatriotizmusát, ő a kötet számára somogyi szövegeket kért. Mondtam neki, hogy a hagyományt nem lehet kizárólag Somogyra szűkíteni, mert a műfaj teljessége megkívánja, hogy Moldvából ugyanúgy hozzunk imádságot, mint ahogy mondjuk Bukovinából vagy a Felvidékről. Az összevont Somogyi Almanachnak nagyon nagy sikere volt, pillanatok alatt elkapkodták az ezer példányt. Erre figyelt föl a Magvető Könyvkiadónál Sík Csaba, és meggyőzte Kardos György igazgatót, hogy ezt ki kell adni. És ő, közismert világnézete ellenére – ma sem tudom miért – vállalta. Addigra sok-sok ezer szöveg került elő. Amellett, hogy végigloholtam az országot, gyűjtési felhívásokat is tettem közzé, s olyan helyeket is fölkerestem – SZTK, piac, szeretetotthon –, ahol tömeg volt. Ebből a szempontból a legjobbak a búcsúk voltak, mert ezeken rengeteg ember megfordult, és szájról szájra járt a mikrofon. Viszonylag kis energiával hatalmas eredményt értem el.

• Hogy bírta a négy gyerek mellett energiával ezeket a terepmunkákat ?

– Isten megadta... Ha a mai eszemmel gondolok erre a hőskorszakra, önpusztító életformának látom. Teljesen kihasználtam magam, de valahogy mindig tudtam feltöltődni. A hátterem, a család, az uram mindig segített ebben. Valahogy bőven futotta az erőmből. Ma már nem tudom hogyan, de bírtam s végeztem a rám szabott munkát.

• Az első 1976-os „szürke” Hegyet hágéknak frenetikus sikere volt, úgyhogy két évre rá megjelent a sárga borítós második kiadás. Milyen példányszámba hozta ki ezeket a Magvető?

– Megkérdeztem Sík Csabát, de ő csak jelentőségteljesen mosolygott. Végül olyan hírek jöttek, hogy 15–20 ezres példányszámokban jelentek meg. Miután a 76'-os villámgyorsan elfogyott, kihozták 1978-ban, és még 1980-ban is került belőle a boltokba.

• A Magvető exkluzív szerződést kötött önnel? Gondolom tisztességesen honorálták a gyűjtőmunka fáradalmait, a nem mindennapi néprajzi kuriózumot.

– Fogalmam sincs, milyen is volt a kiadói szerződésem, semmi részletre nem emlékszem, ki kellene ásni irományaim halmazából.. Hogy én jól jártam-e anyagilag? Nem tudom, nézze én nem vagyok üzletember, és feltételezem mindenkiről a jót, vagyis hogy méltányos szerződést kötöttek velem. 1977-ben a könyvet kivitték a lipcsei könyvvásárra, ahol bronzérmet nyertünk. Azért csak harmadik díjat, mert egy vallási témájú kötet mégsem kaphatott egy szocialista könyvvásáron aranyérmet.

• Huszonöt év múltán hogy került a Hegyet hágék, lőtöt lépék a pozsonyi Kalligram Kiadóhoz?

– A Kalligramnak van egy nagyon jó sorozata, a Csallóközi Kiskönyvtár. Ebben jelent meg 1997-ben édesapám, Erdélyi Pál, Jókai monográfiája: Jókai útja Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a koporsóig címmel. Annak megírására még Komáromban kérték föl 1923-ra, az író születésének centenáriumára. Mi az időben ui. Csallóközben laktunk, a Komáromhoz közeli Viharos pusztán, ahová Édesapámnak Trianon után menekülnie kellett Kolozsvárról, egyetemi munkaköréből. Komáromban a Jókai Társaság társelnökévé választották. Végül is a Jókai monográfia, különböző okok miatt, már csak édesapám halála után jelent meg 1939-ben, igen csekély példányszámban. A Széchenyi Könyvtárban egyik fiatal kutatója, Filep Tamás Gusztáv ásta elő s jelentette meg a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban. Ennek bemutatója során ismerkedtem meg a Kalligram igazgatójával, Szigeti Lászlóval. Ő vetette föl, hogy olyan hosszú hallgatás után szeretné kiadni a Hegyet hágék lőtőt lépék c. imádsággyűjteményt. Ötletét merésznek tartottam. Sikerkönyvről nem nagyon mondanak le. Még ott, a Vörösmarty tér könyvnapi forgatagában megkereste a Magvető vezetőjét, aki átadta a jogot. (Úgy hallom, azóta megbánta.) A Kalligram a 76-os kiadást szerette volna kihozni, de én ebbe nem mentem bele. Azóta ugyanis huszonöt év telt el, sok minden történt. Bejártam fél Európát, nagyon sok új szöveget gyűjtöttem itthon a Kárpát-medencében s külországban, s rengeteg könyvtári anyagon rágtam át magam. És mindazt, amit kezdetben e szöveghagyomány eredetéről, történeti alakulásáról feltételeztem, már tudtam bizonyítani. Az európai összehasonlító kutatás azt célozta, hogy bebizonyítsam, hogy a szent hagyomány, amely imádságfunkcióban él a nép körében, nemcsak magyar és kárpát-medencei későközépkori örökség, hanem egész Európában föllelhető. Ezek az archaikus népi imádságok szóbeli örökítéssel szálltak nemzedékről nemzedékre, a családi gyakorlatban kissé rejtetten maradtak s elkerülték az Egyház figyelmét. Szerencsére, mert ha véletlenül tudomást szerzett róla, tiltotta, szankcionálta. Joggal, lévén az ő szemében teologice liturgice abszurd szövegek.
Kutatási summám tehát: nálunk Magyarországon és a Kárpát-medencében a szóbeliség őrizte meg a késő középkor nemzeti nyelvű vallási lírájából, főleg a passióepikából és a Máriasiralom-lírából azt, amit szerencsésebb országokban az írásbeliség is. A Vatikán Könyvtár, ahol sokat kutattam, öntötte a párhuzamokat, a késő középkori emlékeket. Találtam egy 1281-es olasz nyelvű kódex 46. oldalán egy olyan szöveget, népi imádságot, amelyet a mi öregasszonyainak is hasonlóan mondtak el. Azért ezen el lehet gondolkozni, hogy honnét a nagy hasonlóság. Nyilván a középkori szellemi áramlatok nyomán hozzánk is eljutottak a kor irodalmi termékei. Ebben a terjedésben, úgy tetszik, a ferencesek játszottak jelentős szerepet. A ferences szellemiség fölfokozott vallási élménye segítette a szent költészet két nagy műfajának a passió-epikának és Máriasiralom-lírának gyors térhódítását. A népi imádságok valójában a műfajok szövegeinek századok során folklorizálódott emlékei, középponti témájuk, a Krisztushalál, folytán imádságfunkcióban élő nyomai. Erre utalnak az Európaszerte egységesen fönn maradt imádságzáradédok: Aki ezt az imádságot... s ezek adják az új kötetnek is a címét. Ezen ún. záradékokban jut kifejezésre az emberek és az égiek között fennálló egyezség. Ha Krisztus szenvedéseit s Mária anyai fájdalmát fölidézem, átélem, azonosulok vele, jómagam is valamelyest részesévé válhatok Krisztus megváltó-engesztelő áldozatának, s joggal remélhetem a kilátásba helyezett lelki hasznot, kegyelmet, akár az üdvözülést is. A történeti kutatás nyomvonalát éppen ezek az imádságzáradékok adták s vezették le egészen a 13. század közepéig. Miközben minderről szólok a Könyvhéten Aki ezt az imádságot... címen, szintén a Kalligram Kiadónál megjelenő új kötetben, igyekszem fölvázolni az érintett kor szellemi-lelki-kegyességi hátterét is, természetesen európai horizonttal s emlékekkel illusztrálva. Szerencsés helyzet, hogy a Kalligram Kiadó a tavalyi nagy Hegyet hágék után, amely summázza és teljes terjedelmében szétteríti a magyar imádsághagyományt, most európai távlatokban tudom láttatni a szóbeli kultúrának mind a keleti, mind a nyugati kereszténység megőrizte értékeit.

• Az ebben található nagy tanulmány már megjelent egyszer a Szent István Kiadó gondozásában napvilágot látott Boldog asszony ága című kötetében.

– Az a könyv, amelyet a Szent István Kiadó hetvenedik születésnapomra adott ki, nem csupán az én, hanem másoknak a témára vonatkozó tanulmányait is tartalmazta szerkesztésemben. Szigeti László, a Kalligram vezetője először csak az ebben a kötetben írt tanulmányomat akarta kiadni, de én megint csak úgy vállaltam, ha az újabb gyűjtések és az összehasonlító európai kutatások eredménye is belekerülnek. Szigeti László elfogadta az ajánlatomat, s ennek köszönhetően a tanulmányban taglalt távoli középkor hangja-szava fölcsendülhet kötetünkben az Uraltól a Hispán félszigetig, vagy Szicíliától Izlandig.

Tódor János

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu