buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Bevált a családi üzem
Beszélgetés a kilencven esztendős Püski Sándorral


2001.07.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egy békési paraszt családból származó fiatalember a fővárosba kerül. Gép-és gyorsírást tanul,egy ügyvédi irodában dolgozik, aztán fölveszik a jogi karra. Ott gyorsírásos egyetemi jegyzeteit stencilezi, és elkezdi árulni társainak. A jogi-és közgazdasági jegyzetellátó, aki közben ledoktorál egy professzora kölcsöne révén hamarosan komoly könyvkiadóvá növi ki magát. A „hollywoodi forgatókönyv” a hetvenes években stílszerűen Amerikában folytatódik: az egykori gyorsíró emigrálni kényszerül, s New Yorkban nyit könyvesboltot. Majd húsz évre rá újra hazatelepül, s könyvesháza a Krisztina körúton nyílik meg. Azóta több mint háromszáz könyvet ad ki itthon. A kilencven esztendős Püski Sándor, a magyar könyvszakma doyenje és élő legendája az Új Könyvpiac olvasóinak mesél életéről.
 

• Reggel nyolcra beszéltük meg az interjút. Mindig ilyen korán kezdi a napot?

– Igen, aztán tízig vagyok bent a boltban. Már régóta ez a munkarendem.

• Gratulálok a díszpolgári címhez, amelyet az első kerületi önkormányzattól kapott. Mióta él a kerületben?

– Köszönöm. Először a könyvesboltom nyílt a Krisztina körúton 1989-ben, majd mi is a feleségemmel a Logodi utcába költöztünk 1991-ben.

• Néhány éve Pro Urbe címet kapott Budapesttől, de díszpolgárrá választották-e már valahol?

– Igen, öt éve. Szülővárosomban, Békésen.

• Miután New Yorkból hazatelepültek, megmaradt az ottani könyvesboltja?

– Egy darabig még igen. Az egyik fiam üzemeltette, de már nem volt sok értelme, ráadásul nagyok voltak a költségek is. Azok közül az idősebb amerikás magyarok, akik addig nálam vásároltak, sokan hazaköltöztek. Hasonlóképpen a közép-és fiatalabb generáció is gyakran jön haza, és itthon szerzi be a magyar könyveket.

• Mi a titka a sikeres könyves vállalkozásnak? Esetleg az, hogy családi vállalkozásban kell működtetni?

– Hát nyilván mindenkinél más. Mi is próbáltunk már itthon a legnagyobb sikereink idején, 1942–43-ban társasági formában működni, de ezt nekünk soha, még Amerikában sem sikerült összehoznunk. Terveztük, hogy részvénytársaságot csinálunk, de nem lett belőle semmi. Be kellett érnünk a családi üzemmel. Ez viszont bevált, pedig háromszor kellett újra kezdeni. Most is a család működteti a céget. Mi a feleségemmel nem kerülünk semmibe, a két fiam van még itt segítségül. Egy állandó könyvesbolti alkalmazottunk van, és egy nem főállású könyvelőnk. Most a kiadó abban a szerencsés helyzetben van, hogy nincs rezsije. Pontosabban azt kitermeli a könyvesbolt, az idegen könyvek forgalma behozza. Állandó vevőink vannak, akik nem csak a mi kiadványainkat vásárolják nálunk, hanem rendszeresen tőlünk veszik az egyéb könyveket is.

• És az újrakezdések közül melyik volt a legnehezebb?

– Egyértelműen az amerikai. Tudniillik először három évig kínlódtunk, hogy kiengedjenek bennünket. Majd újabb négy évbe telt, amíg az ottani elvakult emigrációs politika elfogadott minket.

• Mi nem tetszett az amerikaiaknak?

– Nem velük volt baj, hanem a magyar emigrációval. Az amerikaiak fütyültek ránk, meg sem kérdezték, mit csinálunk, miért árusítunk magyar könyveket. Ha az adó- és igazgatási ügyek rendben voltak ők nem zargattak. Pedig feljelentgettek bennünket, hogy kommunista könyveket hordunk ki. Nem értettem, ötvenhat után, hogyan lehet ilyen szamárságokat állítani. Amikor kint voltunk látogatóban, a kitelepülést előkészítendő, azt mondták, szívesen fogadnak, a sajtó is a rendelkezésemre áll, ha disszidálok, és a kinti magyar irodalmat képviselem. De hát az kevés, válaszoltam nekik, hiszen a hazai, de még az erdélyi irodalom is sokkal nagyobb, mint az egész nyugati magyar irodalom. Csak együtt érdemes velük foglalkozni. A New York-i magyar negyedben lévő könyvesboltunkban 8–10 ezer féle magyar nyelvű könyv volt, régebbiek és legújabbak együtt. Egyetlen hely volt ez a világon, ahol erdélyi, vajdasági vagy felvidéki irodalmat éppúgy lehetett kapni, mint anyaországit és nyugati emigrációst. Miközben itthon egyáltalán nem árulhattak emigrációs irodalmat.

• A New York-i Püski könyvesbolt a világ magyarságának szellemi központja volt egy időben. Az amerikai magyarok anyagi támogatása mellett sok hazai írót meghívtak. Gondolom még több voltak, akik azzal zaklatták, hogy hívja meg őket?

• Még azok közül sem engedtek mindenkit, akiket mi akartunk meghívni. Csoóri volt kint, majd Fekete Gyula, később Csurka is. De mindig baj volt ezzel. A külföldi kulturális kapcsolatokat a Magyarok Világszövetsége bonyolította, s mindig szóvá tették, hogy miért csak azokat hívom, akik ellenzékinek számítanak, s azokat miért nem, akiket ők ajánlanak. Ha már én viselem a költségeket, én bajlódom a szervezéssel, hadd szabhassam már meg, kit hívok meg – közöltem velük.

• 1987-ben itthon járt, rész vett a lakiteleki találkozón. Ott jelentette be, hogy hazatelepül.

– Ez nem volt aztán annyira egyszerű, hiszen akkor még Magyarországon nem lehetett magánvállalkozást alapítani. Amikor 1988-ban Grósz Károly kint járt az Egyesült Államokban, találkozott az emigrációs magyarság képviselőivel. Ott is felszólaltam, elmondtam, hogy haza akarok jönni, s hozni akarom a nyugati emigrációs magyar irodalmat is magammal. Erre Grósz azt mondta, hogy szívesen látnak, de vegyem tudomásul, hogy a fasiszta irodalmat nem fogják beengedni. Mintha én legalábbis azt terjesztettem volna...

• Önt a szakma és az olvasók elsősorban mint a népi írók kiadóját, s az 1943-as szárszói találkozó egyik szervezőjét ismerik. Pályája során a magyar irodalom kitűnő szerzőivel került baráti kapcsolatba.

– Annak idején fölvállaltam a népi írók olyan munkáit, amelyeket a nagy kiadók nem jelentettek meg, például Kodolányi János vagy Németh László nemzetpolitikai írásait. Nagyon fontosnak tartottam őket, ezek tárták fel először az „egyke” kérdést, segítették a népfrontos politikát. Csak Illyést és Tamási Áront nem tudtam kiadni. Ma is fontosnak tartom a népi irodalom újbóli megjelentetését. Ezért újra kiadtam Szabó Dezső, Sinka István, Erdélyi József munkáit, a fiatalabb nemzedékből Csoóri Sándort, Csurka Istvánt, Fekete Gyulát, az emigrációból pedig Gombos Gyulát és Borbándi Gyulát. Megjelentetek háborús visszaemlékezéseket is. Nem nagy kiadó a miénk, szinte mindent magunk csinálunk.

• Összeszámolta már, hogy majd hetven évi kiadói pályája során hány könyvet jelentetett meg?

– Mióta itthon vagyunk 330–340 könyvet adtam ki. Korábban összesen talán ennek a felét. Az 1939-től 1944-ig terjedő öt év jó időszakunk volt. 1945-től 1950-ig, az államosításig még működtünk a Szerb utcában, de csak egy-két könyvet adhattunk ki a cenzúra miatt.

• A rendszerváltást követő években megnőtt a nemzeti irodalom iránti kereslet. Egyre-másra alakultak a „nemzeti” kiadók, nem ártott a Püskinek a konkurencia?

– Így is túl sok maradt rám, amiből szívesen átadnék. Át is engedtem például Kodolányi életművét.

• Melyik könyvek állnak a szívéhez a legközelebb?

– Írók vannak inkább, olyanok, akikkel együtt indultam. Sinka István, Veres Péter, Németh László.

• Milyen könyvek látnak napvilágot a Püskinél a közeljövőben?

– Most adtuk ki Németh László esszéinek újabb három kötetét. A kolozsvári Tánczos Miklós szerkesztésében jelentetünk meg egy válogatást a népi imádságokról. Kiadjuk könyv alakban Orbán Viktor miniszterelnök 1998 és 2000 között a Kossuth adón elhangzott szerda reggeli rádióinterjúit.

Tódor János

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu