buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ihletett műveletek


2002.11.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tóth Eszterrel nem sokat foglalkoztak az irodalom szakemberei. Jobbára csak annyit tudnak róla, hogy Tóth Árpád leánya. Németh László olvasói emlékezhetnek arra is, hogy a nagy kritikus harminc oldalas tanulmányban válaszolt versküldeményére valamikor az ötvenes évek első felében. (Az esszé A líráról címmel olvasható a Kiadatlan tanulmányokban.) Mint számos esetben, ezúttal is az irodalmi közéletet hibáztathatjuk. Az árnyékban maradó tehetség fölismerése és utólagos értékelése sok esetben elmarad. Különösen, ha nem sorolható be valamelyik irodalmi áramlatba, véd- és dacszövetségbe. Ez történt Tóth Eszterrel is, aki egyidős az Újhold nemzedékével, apja révén a Nyugat „gyermeke”, de ízlése és családi kötelmei révén a szociális gondolkodás nehezebb útját választotta (férje Hollós Korvin Lajos író), miközben a Rákosi-kort dacos hallgatással és az íróasztalfióknak írt, remek tiltakozó versével vészelte át (Bordal, 1950). A pálya szélén való veszteglésének egyik okozója lehetett, hogy későn érő és korán elhallgató költő volt. Tehetsége a hatvanas évekre bontakozott ki, s a hetvenes évek közepére költészete gyakorlatilag elapadt. Nem mellékes, hogy a gyermekirodalomban népszerűséget szerzett, és tudatos költőhöz méltó tanulmányokat írt.

Németh László esszéje igen tanulságosan áttekinti az analitikus gondolkodás és a lírai ihletettség különbségét és kölcsönviszonyát, de csodálkozásomra ad okot, hogy túlságosan fejtörőnek nevezi Tóth Eszter korai verseit. Talán az újabb líra fokozódó közvetettsége miatt nem találok bennük szinte semmi érthetetlent. Ám a szinte készen kapott forma megelőzi a költői élményt, s így sokszor kétségtelenül divergál a tartalommal. Ezt Németh László apai örökségnek nevezi. Ám ami az apánál sejtetés, hangulat és zene, az a leánynál egy ideig formai játékba bujtatott spekuláció. S az elemzés hajlama, mely a „kísérletező ember”, az esszéíró számára lételem, a költőt önmaga ellen fordítja.
Az esszéíró tanácsait megfogadván, az önismeret emeli ki Tóth Esztert a nyelvi-formai kísérletezésből. Nagy élménye, hogy minél inkább kiemelkedik a sokaságból, annál nagyobb szüksége támad a másik emberre. Nemcsak társra, barátokra, hanem azokra is, akiket az ötvenes évek botrányos-buta felfogása a „tömeggel” azonosított. A költő tudatosította, hogy a sokaság nem ellenséges massza, hanem a hol tőle különböző, hol hozzá hasonló egyének sokasága. Észrevette a nemzeti kultúra éltető elemeit is, például a sok-sok névtelen valakinek köszönhető közösségi produktumot, a népdalt, s annak egyik legnagyobb hazai propagálóját, Kodály Zoltánt. Tóth Eszter legjobb versei a magányos értelmiségi közösségi élményeit fejezik ki. Fölismeri a háborús pusztítás mindenki számára tragikus veszteségeit, a nemzeti katasztrófa súlyát, mely nemcsak az ő fájdalma, gyásza, hanem millióké. Néha őt is elkapja a „tömeg” lelkesedése (Hangszóró), de a hatvanas évekre letisztulnak versei, és gondolati igényessége összhangra jut a formabravúrokkal. Már nemcsak virtuóz verselő: az élményből születő gondolat kimondója. Művelet tercinákkal című verse azért a kedvencem, mert a bravúr, amelyet a formával művel, tökéletesen kifejezi a közvetített gondolatot. A homokóraszerűen oda-és visszapergetett versszöveg kimond egy tételt, mely ellenszenvet éreztet az idegen emberrel szemben, majd ezt a tételt pontról pontra visszavonja. Nem csupán hatálytalanítja, hanem ellenkezőjére fordítja, s a magánterületünket vagy „felségvizeinket” megsértő idegenben megmutatja a másik én-t, aki Adyval mondva ugyancsak „fenség”, miközben „Észak-fok, titok, idegenség”. Másik bravúrverse a férjét gyászoló Holló-ábra, mely egyszerre sirató, a halálra féltékeny szerelmes vallomása, és játék – ritmikai és tartalmi rájátszás Poe A holló című látomásversére. Az olvasó bizonyára más antológiadarabokat is talál a kötetben, s egyetért velem abban, hogy Tóth Esztert, a költőt nem szabad elfeledni.

Tóth Eszter: Emberi madárdal; Útirajzok az ihletről
Korvin Kiadó, 270 oldal

Alföldy Jenő

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu