buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Eleven versek, itatós papíron


2002.11.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kettôezer nyarán, egy tatabányai, feledhetônek ígérkezô irodalmi esten hallottam elôször a Pollágh Péter nevet, aki kimondta, egy feledhetônek ígérkezô, „rókaszín hajú” fiú volt, és mondott utána, ugyanaz a rókaszín hajú fiú, Pollágh Péter-verseket. Menten megváltozott a véleményem, ezért is emlékszem az estre és a rókaszín hajú fiúra: az antológiából ’valamire való’ hang egyedül az övé volt. Mint egy évvel késôbb az Eleve terpeszbôl megtudtam, az antológia címadó verse az övé (Asztalodon üvegróka).
 

Azóta eltelt még egy esztendô, a fiú haja nem lett világosabb, az én (feledhetônek ígérkezô) elmém azonban igen: jól (Pollágh-szóból artikulálva:) pszichoszimatoltam meg akkor, hogy valami-nô vezérlô elvű költészetet produkál: számomra ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eltelt esztendôben viszonylag rendszeresen beleszagolgattam a kötetébe. Bele-belevezérelt a jókedv, mert bár kezdeti szó-torlaszain nem egykönnyen rágtam át magam, az idô minden sebet begyógyít-elve könnyítette az akklimatizálódást, egyszeriben olvashatónak (mi több: szórakozatónak!) bizonyult ez a kivételes ’nyomóerôvel’ bíró, játék-vezetô kép-költészet. (Egyszeri-ben, mint páratlanságában is.) Esetemben a hozzáidomulás helyett hozzávadulás jöhetett szóba: beszédessé (mű)fajult versnyelvem eleinte e tömény, hígítatlan „tiszta szesz” csípte, égette.
Az Eleve terpesz kerítésszaggató, de nem guggolós pálinka-kínáló (ha valamely égtájon nem ismerôs: a szomszéd kertje elôtt guggolva kell elhaladni, nehogy véletlenül meglásson és megkínáljon). Kínálása jólesô, ezért nem feltétlenül akarunk elôle kitérni, de nem is (mindig) provokáljuk ki a vele való találkozást. Magyarán, ha itókára is vágyunk, nem ugrálunk a kerítés elôtt mint egy hülye, hogy hátha észrevesznek: megy az ember a szokott útján, a mindennapi tempójában, és ha úgy jön ki a lépés, alkalomadtán húz egyet a kínálatból. Van persze, hogy csak udvariasságból teszi ezt, s egy illem-gyors bájcsevej után, hivatkozva otthoni örökéltű, halaszt-hatatlan dolgaira, hamar lelép a helyszínrôl: „Amikor még vallomásban utaztam, / azt találtam mondani egy külsôsnek, / hogy állapotom szerfölött boldog” (Kötél). És ami nagy szerencse: elôfordul gyakran, hogy hazafelé menet, marasztalás nélkül is ránehezedik a kerítésre, sôt jókedvűen, ráérôsen faggatni kezdi a szomszédot, mondaná meg, mivégre eme nagy boszorkányság: „Enyves évadok után lett offenzív alak, / túl sokszor mondta, hogy tegnap. / Pelenkát a szar, bosszúja téged akar.” – írja az észvesztô Hosszú és vesztes-ben. (Vagy ugyanezt szesz-nyelven: „veled a feles és tegez a szkepszis”; Szebb, mint minden maffia.) Aztán már igen emelkedett hangulatban hozzáteszi, hogy „Miután leszoktam / a nagy szavakról, nem tudom mi van, / félszavakból értem magam” (Mióta leszoktam). S eszméletre térve, másnapra is van originál gyógy-ír: „Ott állsz nôvel, a végsô tegezésben. / Megbuggyant benned az idô. / Érzéki kávézás, jól ismered: adod magad, / csészékre kopott ujjadat” (Szebb, mint minden maffia). Bátran nyúl klisé-szerű alliterációkhoz (ige-betessékelés: al-literál): van, ahol „apaképére apellál” (Valami éjszakai közlöny), „felületes felütések” (Erô) közepette „szemérmes, szeszektôl” (Szebb, mint minden maffia) bódult. De milyen vonzó ugyanebben a versben a „Szeme rebellis szerelem szelencéje”! Feltűnôen sok a kórház-élmény: „az arc, a kórházköpenyes gyermeké” (A szabadság szétesése), „kockánként bevallott kórház”, „szirénakék verôér” (Periféria); „hárombetűs mentôautó” (Hosszú és vesztes), „mentôautófehérben / vakszobában / élvezel” (Konszenzusos hóesésben).
A Pollágh-vers itatja magát, de ellenben más, hasonlóan remek elsôkötetekkel, nem lassacskán részegül le tôle az ember, hanem egyszercsak elvágódik olvasása során a delikvens. Hiszen ha csak azt csapoljuk-papoljuk, hogy mily nagy elô-szeretettel alkot szép új szavakat (emlékszék, szoknyamagas, metszôszôke, titokcsempész, selyemszép), s mily nagy utó-gyűlölettel kevésbé szépeket (pepszipresszó, vodkaarc, konyakkamasz, kölnibôr – hogy csak a folyós ügyeknél maradjunk), már akkor is szembetűnô, hogy mily rafináltan csalóka: jól bírja az italt, de alázattal bánik vele, tud minden mámor-alkalomnál úgy tenni, mintha elôször ittasodna le. Minden vers ugyanúgy lehet kezdô löket, mint utolsó csepp a pohárban: épp ezért akadhatott nehéz dolga a szerkesztônek (Zalán Tibor): az itt kortyolgatható sorrend és sokfelé-szakítottság (hat! ciklus) egyik érvényét annak belátása adhatja, hogy sok mindent rá lehetett bízni a szerzôre, akinek érezhetôen – ritka dolog: – van „fogalma” a saját munkájáról. Máskülönben nem lenne „Meggyôzôdése, hogy minden színnek / van egy háza” (mint ahogy azt a Sárga c. versében írja), nem tudna holmi „szellemi sárgaság”-ról (Szintén a Sárgában).
Apró, (nem a szerzô párlata okozta) félrenyelések megköhécseltetik a fogyasztót: a Pollágh verseit beíró személy mindvégig figyelembe vette, a nyelvi lektor (van még ilyen? mondjuk úgy: nyelvhelyesség-ellenôrzô non-sze/n/sztestvér) pedig figyelmen kívül hagyta, hogy a szerzô régi vágásúan perjelt használ kézirataiban zárójel helyett (ó, hála ég, van még, ki Erikával gépel!), így a vers-szövetben itt-ott félreérthetô a szakaszolás-jelzés. Az pedig csak az absztinenseket zavarhatja, hogy a hátsó borító vonalkódja felett a Kortárs Új Látószög-sorozatának egy másik kötetére való utalás olvasható. Kor-hely: ez aztán az eleve herpesz. Az ilyen kötekedôket alkoholmentes sörrel tessék itatni.
Lôre áll, mert megérdemlem.

Pollágh Péter: Eleve terpesz
Kortárs Kiadó, 100 oldaL, 650 Ft

Vass Tibor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu