buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kincsek a nemzet könyvtárából


2002.11.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Adva van egy hatalmas, vaskos, gyönyörű könyv. Szó szerint tessék ezt érteni: 25x35 centiméteres, több mint négyszáz oldalas és a külseje-belseje valóban, a szó szoros értelmében kincsestár. Szűkszavú, pontos szöveg, majd’ négyszáz, túlnyomórészt színes illusztráció az éppen kétszáz esztendős Országos Széchényi Könyvtár tárgyi emlékeiről. Kódexek, kéziratok, térképek és megannyi más egyedülálló dokumentum, káprázatos tálalásban. Kicsinyítve, hogy azért a ritkaság minden részlete hajszál pontosan látsszék, vagy nagyítva, hogy mondjuk egy iniciálé máskülönben szabad szemmel tán kivehetetlen mikroszkopikus mozzanata is megelevenedjék. A Kézirattár, a Régi nyomtatványok tára, a Térképtár, a Zeneműtár, a Színháztörténeti tár és a Kisnyomtatványtár legbecsesebb darabjai és sajátos kuriózumai juthatnak így a szemlélőhöz, mintha egy lebonthatatlan, állandó kiállításon járna. S a könyv szellemi gazdái (a „kincstárnok” szakemberek) és gondozói a (Magyar Könyvlub munkatársai) valóban a hajdani corvinákhoz méltó díszalbumot válogattak, szerkesztettek a különleges évforduló alkalmára. A kiadvány szövegét Monok István gondozta, képeit Hapák József készítette rendkívüli fotótechnikával. Betűit, az úgynevezett Janson antikvákat egykoron maga Misztótfalusi Kis Miklós tervezte, aki most bizonyára örvendve forog a sírjában. KISS BARBARÁVAl, az OSZK nemzetközi és kulturális titkárságának vezetőjével, e kötet előkészületi munkájának koordinátorával NÁDOR TAMÁS beszélgetett.
 

Adva van egy csakugyan monumentális gyűjtemény, amelynek irányítói egyszer csak elhatározzák: valamiképpen könyvbe foglalják ennek színe-javát, velejét. Ami nyilvánvalóan: képtelenség. Mégis, milyen szemlélet, gondolkodásmód jegyében válogattak? Ha mondjuk a legértékesebb, legjellemzőbb lapokat keresték, tudtak-e bármiféle objektivitásra törekedni?
A könyvet – túl az évfordulós örömön, tiszteletadáson – nem kis részt csakugyan azon gondolat jegyében hoztuk létre, hogy kiállításaink lebontásakor az értékelő kritika rendszerint sajnálkozik, és kevesli az éppen közszemlére bocsátott tárlat megtekintésére kiszabott időt. Hozzátehetjük: csupán korlátozott fényviszonyok és szoros biztonsági intézkedések közepette szemlélhetik az adott értékeket a látogatók. Ez is ösztönzött bennünket arra, hogy kétszázadik születésnapunkra olyan példás tartalmú és külalakú díszalbumot publikáljunk, amelyben reménybeli közönségünk kénye-kedvére lapozgathat, legféltettebb kincseinket is igazán szemügyre veheti, bepillanthat esetleg olyan részletekbe is, amelyekhez kiállításunkon - mondjuk egy lezárt üvegtárlón át – nem képes kellően közelíteni. Ami pedig a válogatást illeti: hogy az óhatatlanul adódó esetlegességet lehetőleg minimalizáljuk, egyes gyűjteményeink – az ott dolgozó szakemberek döntése alapján – reprezentatív bemutatására törekedtünk. A Kézirattár, a Régi nyomtatványok tára, a Térképtár, a Zeneműtár, a Színháztörténeti tár, a Kisnyomtatványtár vezetője javasolta, hogy mit foglaljunk albumunkba. A kötet szerkesztője és előszóírója, Monok István főigazgató és munkatársai határozták meg végül a kiadvány belső szerkezetét, arányait. Némileg nagyobb terjedelemben szerepelnek itt régiségeink, és viszszafogottabb helyet kaptak a későbbi kincsek.
Bizonyos fokú szubjektivitást föltehetőleg így sem kerülhettek el, bár ez talán nem is baj, hiszen ha a nyilvánvalóan kötelező közlendők nem maradtak ki, az összeállítás tükrözi a nemzeti könyvtár munkatársainak szemléletét is. Az album „nézője” és olvasója mégis tiszteletteljes rémülettel kérdezi: miként lehet egy rengetegből kiválogatni a legszebbnek, legfontosabbnak, legkarakteresebbnek vélt növényeket és más élőlényeket?
Nem igazodtunk korszakhatárokhoz, nem kívántunk ebből is bemutatni egy kicsit, abból is egy kicsit. Mennél hitelesebb, átfogó képet akartunk nyújtani egy gyűjteményről, amelynek színe-javáról talán még a műveltebb emberek sem tudják, hogy éppen mi őrizzük, gondozzuk. (Mert természetesen nemcsak az óvás, hanem a folytonos konzerválás is egyik alapfeladatunk.) Pedig Kézirattárunkban van legfontosabb forrásaink zöme. Például a Pray-kódex a Halotti Beszéddel és a Leuveni kódex az omagyar Mária-siralommal. Mi őrizzük Anonymus Gestáját és a Képes Krónikát. De itt található Kossuth Lajos, Petőfi Sándor kéziratos hagyatékának jó része éppúgy, mint mondjuk Madách Imréé, Jókai Móré, Jászai Marié. És Kézirattárunk az elmúlt század örökségét is befogadta: a Nyugat ránk testált dokumentumaitól az ötvenhatos forradalomig. S csupán egyetlen adat: a könyvtár alapításakor 1200 kézirat került a gyűjteménybe, ezek száma ma meghaladja az egymilliót.
Olvasom, gyönyörködve látom a Régi nyomtatványok tára 1800 ősnyomtatványának kiemelt lapjait éppúgy, mint a Régi Magyar Könyvtár vagy Apponyi Sándor gróf Hungarica-könyvtárának bemutatott oldalait. Miképpen döntötték el, hogy mennyiben kívánnak szépet, s mennyire kevésbé látványosat, ám ritkaságában különlegeset albumukba helyezni?
Ez valóban dilemmánk volt. Az említett Halotti Beszéd vagy az omagyar Mária-siralom például nem éppen látványos, mégis legegyedibb értékeink közül való. Egy másik példa: egyik nagy ritkaságunk Cicero retorikai munkája, az első, 1465-ben, Itáliában nyomtatott könyv (névadónk, gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből). Iniciáléja átlagos, a nyomtatása tetszetős ugyan, de talán nem különleges. Szent Tamás bibliamagyarázatainak 1470-es, római kiadását viszont egyedülállónak nevezhető, kézzel festett indás keretdísz és Bernardo Eroli bíboros címere ékíti. S ez csupán két példa a majd’ négyszázból. Hasonló szépségű oldalak sokaságát idézhetném a nálunk tárolt és védett harmincöt corvinából, melynek megannyi szépséges oldaláról valóban csak jelzésszerű mintákat mutathatunk. De visszatérve a régi nyomtatványokhoz: albumunkból megtudható például, hogy az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum egyetlen teljes példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található. Lapjait méltóképpen próbáljuk itt is reprezentálni. 1800 incunabulumot, vagyis ősnyomtatványt is őrzünk. Egyik kivételes értékünk Gutenberg úgynevezett 42 soros Bibliájának töredéke. A szó szoros értelmében aranyba van foglalva - magyarán: gazdagon aranyozott – Thuróczy János Chronicájának példánya. Felsorolhatatlan még az is, amit albumunk szemléltetni szeretne, hiszen többi tárunk különlegességeit még nem is említettem. Válogatásunknak egyébként gyakorlati célja is van: közhaszonra kívántunk dolgozni. ugy, hogy az kerüljön kötetünkbe, amit iskolák, könyvtárak, közművelődési intézmények hasznosítani tudnak, ami felől leggyakrabban érdeklődnek olvasóink és kiállításaink látogatói.
Köztudomású: a leggondosabban őrzött, gondozott régiségek is károsodnak az idők folyamán, noha tudjuk: a konzerválásnak is mind korszerűbb módszereit alkalmazza a Széchényi könyvtár is. Díszalbumuk lapozója azt észleli-érzékeli: általa régebben megismert, elmosódott oldalak itt szépen kirajzolódnak, olvashatóak. Miféle bűvészmutatványoknak lehetünk tanúi?
A könyv fényképészének, fotóművészének, Hapák Józsefnek oroszlánrésze van abban, hogy a felvételeken, reprodukciókon nem csupán a jelenlegi színek ragyognak fel, hanem szinte rekonstruálja a régiségek eredeti színvilágát. Az ő irányításával az Alföldi Nyomda úgynevezett formalakktechnikát alkalmazott, vagyis minden színes oldalra lakkréteg került, amelynek hatására a színek elkezdtek élni. És nagyítások révén különben sosem látott közelségbe kerülhet például Váradi Péter 1498-ban, Esztergomban készített pompás – zöldarany, sötétkék, bordó – angyalos címere az Esztergomi Missaléból; s jól láthatóan kirajzolódhat tegyük fel Willem Janszoon Blaeu 1600-as években készült, egyébként kissé homályos európai hajózási térképe. Nem is beszélve azokról az elhalványodott írásos emlékekről, kottákról (köztük például Wolfgang Amadeus Mozart egyetlen Magyarországon található zeneműkéziratáról), amelyeket egyébként csak nehézkesen böngészgethetnénk.
Gondolom, ön is ismeri azt az emberfajtát, amelyik nem elvégzi, hanem megmagyarázza a munkát. Önök – úgy tetszik, szívesebben dolgoznak, mint beszélnek. Ezt látszik igazolni az is, hogy e díszalbum összeállítói igen szűkszavúak. Rövid könyvtártörténetet taglaló előszó, tárgyias bevezetők az egyes gyűjtemények példadarabjai előtt, képaláírások, punktum. Nem lett volna jó alkalmuk bővebb ismerettovábbításra-terjesztésre?
Említettem célközönségünket. Legfőképp olyan emberekhez kívántuk kiadványunkat eljuttatni, akik számára különösen fontos a vizualitás. Szerencsére, ilyenek egyre többen vannak. Kiadónk, a Magyar Könyvklub, persze nemcsak szép, hanem kelendő könyvet is szeretett volna előállítani, s úgy vélte: kevés a magyarázat. Am végül kompromisszum született: albumunkba bekerültek az általunk legfontosabbnak vélt adatok, ismeretek, de nem készítettünk tanulmányokkal gazdagított, tudományos hivatkozásokkal hitelesített könyvet. Viszonylag széles kört megszólító ismeretterjesztő kötet ez tehát, amely mintegy tudatja: gyűjteményünk mindenkié, aki igényt tart erre. Mindamellett természetesen sorozatosan tudományos publikációkat is közreadunk.
Képzavarral élve: úgy fest, önök a Gutenberg-galaxis utolsó mohikánjai, szellemi tomahawkjukkal őrzik egy letűnni látszó kultúra emlékeit az elektronikus sztrádán özönlő vadonatúj és agresszív világ ellenében. A már szintén avíttnak tetsző Marconi-konstellációból küldenek talán kötetükkel is segélyjeleket?
Ilyen mohikánnak, szerencsére, nem kell éreznünk magunkat: bibliotékánk, mint említettem, épp most kétszáz esztendeje „hánykódik, de el nem süllyed”. A könyvtár állománya napról napra bővül, olvasóink, látogatóink száma sem csökken. Ki forrást keres, ki szereti nálunk beszívni a könyvek illatát. De persze egyre több kiadványunkat korszerű információhordozókon is megjelentetjük, vagy éppen így rögzítjük, a lassan pusztító idő ellenében. De attól nem tartunk, hogy a Gutenberg-galaxis kiürül. A vén nyomdamester mifelénk elevenebb, mint valaha.

Nádor Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu