buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Folyón át a lányok közé


2005.03.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Újabb regényt olvashatnak Mario Vargas Llosa tollából a dél amerikai irodalom rajongói, s bár A Zöld Palota 1974-ben már megjelent magyarul, az új kiadás indokolt, hiszen beleilleszkedik az Európa Könyvkiadó életműsorozatába. Llosa A város és a kutyák után ezzel a művével szilárdította meg helyét a világirodalomba, mint a modern latin-amerikai próza egyéni hangú képviselője.
 

Mario Vargas Llosa ezúttal is egy puzzle-t tár az olvasó elé, hiszen történetmondásában elegyedik az elbeszélő szerepe, az időbeli és térbeli nézőpont és a valóságszint kérdésköre, miközben az olvasót úgy vonja bele az értelmezés játékába, hogy az író technikai bravúrja lehet az egyetlen segítsége az értelmezésben. A Zöld Palota a részletek finom öszszegyúrásának regénye, egy kaland, melyben az olvasónak részt kell vállalnia. A Levelek egy ifjú regényíróhoz című munkájában írta: „Valójában semmi sem jelentéktelen a forma terén.”, s tegyük hozzá, ez fokozottan igaz A Zöld Palotára, mivel a forma kulcsszerephez jut az értelmezésben.

A Zöld Palota írója kimért plasztikus stílussal rendelkezik, amely valahol félúton van Jorge Luis Borges erősen intellektuális prózája és Gabriel García Marquez trópusi erotikával és őserdei párával jellemezhető munkássága között. Bár őserdei párában és erotikában itt sincs hiány, hiszen a regény címadója, a Zöld Palota, egy bordélyház, s az őserdei párából is bőven kijut számos szereplőnek, akárcsak Fishiának, aki az Amazonas vidékén sodródik kétes ügyletekbe keveredve. A regény cselekménye két helyszínen játszódik „…Piura város, épületekkel, autókkal, mozikkal – magyarázta ásítva Lituma, Santa Maria de Nieva pedig egy vacak sárfészek, tele meztelen vaddal meg szúnyoggal, s az eső mindent megrohaszt, az embereket is beleértve.” De nem csak földrajzi értelemben Peru két szélső vidékén levő városok ezek, hanem az országon belüli ellentéteket is jelképezik. A folyó pedig, mintegy összekötő helyszín a fejlődés lehetséges módjaira utal. E helyszíneken keverednek a negyven éven át végigkísért élettörténetek. A főszereplők és a megszámlálhatatlan mellékszereplők közös vonása, hogy kivétel nélkül beleesnek a szövegbe, anélkül, hogy tudnánk, hogy honnan jöttek és hová tartanak, s történeteik csak a regény epilógusában állnak össze. A szereplők sok esetben bábuknak tűnnek, jellemük nem fejlődik, még akkor sem, ha a regény folyamán akár negyven év telik is el, vagy ha nevük megváltozik. Egy vonásuk azonban közös, tudják, hogy sorsukat nem ők irányítják, s csak sodródnak a helyszínek között. Mint Bonifacia, vagy másik nevén a Vadlány, aki kis vadként az őserdőből kerül a Misszióba, ahol másodrendű nővérként dolgozik, mígnem megszöktet néhány magafajtát, hogy aztán egy sikertelen házasság után a Zöld Palotába kerülve prostituáltként éljen. Mindvégig nem tudjuk meg, mit gondol magáról, sorsáról, egyformán viselkedik mindhárom szerepében, mint egy fikusz, akit odapingáltak a színfalra. Fishia a fosztogató csempész sem változik sokat, mindvégig erőszakos, nőfaló marad, s mikor később megbetegszik, s a lepra nemi szervét is lerohasztja, az oly természetesen (vagy éppen mellékesen?) történik meg vele, hogy az olvasóban semmiféle szánalmat nem ébreszt.

Némi együttérzést, később pedig halvány csodálatot egyedül Don Anselmo iránt táplálhatunk, s iránta is csak a halála után. Ő építette fiatalemberként Piurában a Zöld Palotát, a bordélyt. „Az építkezés több héten át tartott, deszkát, gerendát, vályogtéglát, mind a város túlsó széléről kellett odavonszolni, s Don Anselmo bérelt öszvérei szánalmasan vánszorogtak a homokon(…) állandó, néma küzdelem volt, amely lenyűgözte a várost.” Bár senki sem hitte, hogy felépül az addig titokzatos építmény „egy napon, aztán, mikor a folyó túloldalán, szemközt a várossal, a sivatag küszöbén megpillantották az erős, szilárd favázat, amely mintha a város előhírnöke lett volna, a piuriak elismerték, hogy Don Anselmo győztesen kerülhet ki a küzdelemből.” Mivel a hatalmas épületet zöldre festették, ezért nevezték el a környékbeliek Zöld Palotának. Miután elveszti jól működő bordélyát, Don Anselmoból hárfás lesz, aki haláláig zenél, mi több képessé válik a megbocsátásra, ami egyedül talán nála nem azonos a sorsába való beletörődéssel.

A Zöld Palota megalapításának és mitikus működtetésének története a regény nagy ívű, szerteágazó cselekményének csak a magját képezi, melyhez az író időnként visszatér a folyótól, vagy éppen a Missziótól. S bár Llosa hősei közül látszólag mindegyik elbukik, mert körülményeik minduntalan felülmúlják szándékukat, a történeteikből mégis valamiféle teljességre való igény árad, még akkor is, ha a szereplők körülményei nem tesznek lehetővé semmiféle nemesebb törekvést. A Misszió apácái a katonákkal összefogva gyűjtik be a bennszülött gyerekeket, a vadakat, hogy felöltöztessék, keresztény nyelvre tanítsák, táplálják és neveljék őket. Hogy aztán valamelyik bordélyban szívódjanak fel. Lépésről lépésre bontakozik ki az olvasó előtt, ahogy az egyház és a katonaság összejátszva kizsákmányolja a bennszülött lakosságot.

Mario Vargas Llosa regényét olvasva Borges sorai juthatnak eszünkbe: „Úgy gondolom, hogy a végét járja a regény. Úgy gondolom, hogy sok vakmerő és érdekes kísérlet – például az időcsúsztatás ötlete, vagy az, hogy különböző szereplők mondják el a történetet – mind ahhoz a pillanathoz visz közelebb bennünket, amikor rájövünk, hogy hűlt helye a regénynek. Ám van valami a történetben, az elbeszélésben, ami mindig fennmarad. Az ember azt hiszem sohasem fog ráunni a történetmondásra és – hallgatásra.” Ez a szemlélet rajzolódik ki Llosa technikai virtuozitással, összetéveszthetetlen hangon, puzleszerűen mesélő regényében, mely megadja az olvasónak a történet összeállításának örömét és izgalmát.

Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota
Fordította: Benczik Vilmos
Európa Könyvkiadó, 549 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Erős Kinga

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu